CHUCK SMITH - A Golgota gyülekezetek sajátosságai

8. Az egyház elragadtatása

„… várjuk a mi boldog reménységünket, a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőségének megjelenését.” Titusz 2:13

Elragadtatás alatt azt a pillanatot értjük, amikor Jézus váratlanul megjelenik, hogy elvigye egyházát erről a földről. Az elragadtatás után az Úr ki fogja önteni a haragját erre a bűnös világra. Sok olyan lelkipásztor van, aki azt mondja, hogy nincs tisztában az elragadtatással, vagy bizonytalan abban, hogy meg fogja-e előzni a nagy nyomorúságot vagy sem. Azt mondják, nem igazán tudnak állást foglalni ebben a kérdésben. Ám én úgy hiszem, hogy nincs mentségünk arra, ha ebben a kérdésben nem foglalunk állást. Van Bibliánk, és meg van a lehetőségünk ezt a témát áttanulmányozni. Hiszem, hogy az elragadtatásról alkotott képünk jelentős hatással lesz a szolgálatunk sikerességére.

Mindenek előtt tudjuk, hogy Jézus megígérte, hogy vissza fog jönni. A János evangéliuma 14-ben azt olvassuk, hogy „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyám házában sok hajlék van; ha nem így volna, vajon mondtam volna-e nektek, hogy elmegyek helyet készíteni a számotokra? És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (János 14:1-3). Az Úr megígérte, hogy vissza fog jönni és magához veszi tanítványait, hogy ahol Ő van, ott legyünk mi is.

Pál a Korinthusiakhoz írva azt mondja, „Íme, titkot mondok nektek.” (1Korinthus 15:51). A titok az Újszövetségben valami olyasmit jelent, amit azelőtt Isten még nem tárt fel az Ő fokozatos kijelentésében az embereknek. Ezek az Ő céljai és tervei.

Például Pál a kolosséiaknak arról beszélt, hogy „milyen gazdag ennek a titoknak dicsősége a pogány népek között: ez pedig a bennetek levő Krisztus, a dicsőség reménysége.” (Kolossé 1:27, KJV). Az ószövetségi próféták még nem értették, mit jelent, hogy Krisztus bennünk lesz majd. Még az angyalok is vágynak arra, hogy teljesen megértsék ezeket a dolgokat. (1Péter 1:12). Az 1Korinthus 15:51 alatt egy másik ilyen, azelőtt még fel nem fedett igazsággal találkozunk: „Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra.”

Az elváltozás itt a Bibliában azt jelenti, hogy át fogunk alakulni. „Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba.” (1Korinthus 15:53). Minden egyes hívő át fog menni egy dicsőséges átalakuláson, amikor Jézus Krisztus visszajön egyházáért.

A thesszalonikaiaknak volt egy kis problémájuk ezzel kapcsolatban. Pál csak néhány hetet tudott feléjük szolgálni, de ez alatt a rövid idő alatt így is sok mindent tanított nekik. Az egyik dolog, amit tanított, az egyház elragadtatása volt. A thesszalonikaiak várták Isten eljövendő királyságát.

Azt hiszem, Isten szándéka az, hogy a mindenkori gyülekezet abban a tudatban éljen, hogy ők az utolsó nemzedék. Abban is hiszek, hogy az is Isten elképzelése, hogy az egyház úgy éljen, hogy folyamatosan várja az Úr visszajövetelét. Jézus, amikor visszajöveteléről beszélt, ezt mondta: „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!” (Máté 24:46)

A korai egyház azt hitte, Jézus azonnal megalapítja az Ő királyságát. Az Apostolok cselekedetei első fejezetében a tanítványok megkérdezték Őt: „Uram, nem ebben az időben állítod fel újra a királyságot Izráelnek?” (Apostolok cselekedetei 1:6). „Ugye már csak néhány nap van hátra?” Izgatottak voltak, mert eleve számítottak arra, hogy az Úr bármikor felállíthatja az Ő királyságát.

Jézus így válaszolt nekik: „Nem a ti dolgotok, hogy olyan időkről és alkalmakról tudjatok, amelyeket az Atya a maga hatalmába helyezett. Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek.” (Apostolok cselekedetei 1:7-8).

A korai egyházban az a szóbeszéd járta, hogy az Úr még János halála előtt vissza fog térni. Amikor János megfázott, vagy fájt a torka, az egész gyülekezet izgatottá vált. Ezért János írt erről az evangéliumában, hogy tisztázza, Jézus mit is mondott valójában. Amikor Jézus arról beszélt Péterrel, milyen halállal kell neki meghalnia, Péter a tőle már megszokott módon azt kérdezte, „Uram, hát vele mi lesz?” Jézus ezt felelte neki: „Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mit tartozik rád? Te kövess engem!” (János 21:22). János felfigyelt arra, hogy Jézus nem azt mondta, hogy meg fogja tartani őt, hanem azt, hogy „ha akarom, hogy ő megmaradjon”. János tehát úgy látta, helyére kell tennie ezt a téves elképzelést, miszerint Jézus az ő halála előtt fog visszajönni.

A thesszalonikaiak várták tehát az Úr eljövetelét, de közben néhány ottani kedves testvér elhunyt, és Jézus még mindig nem jött vissza. Azt hitték a thesszalonikaiak, hogy akik Jézus visszajövetele előtt haltak meg, azok emiatt kimaradnak a dicsőséges királyságból. Az 1Thesszalonika 4. fejezetében Pál helyretette ezt a téves elképzelést, hogy ha valaki Jézus visszajövetele előtt halna meg, az nem vehetne részt az Isten királyságában. Ezért mondta azt Pál, hogy „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorkodnátok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.” (1Thesszaloniaka 4:13). Pál tovább folytatja: „Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhunytakat is előhozza Jézus által, vele együtt. Azt pedig az Úr igéjével mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és megmaradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni az elhunytakat.” (1Thesszalonika 4:14-15) Pál hitt abban, hogy ő talán még élni fog és megmarad az Úr visszajöveteléig. Kiemelte, hogy nem fogjuk megelőzni az elhunytakat. „Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak, azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk. Vigasztaljátok tehát egymást ezekkel az igékkel.” (1Thesszaloniaka 4:16-18).

Vannak, akik azt mondják, ők nem hisznek az egyház elragadtatásában. De az 1Thesszalonika 4:17-ben azt olvassuk, hogy „azután mi, akik élünk, és megmaradunk, velük együtt elragadtatunk felhőkön az Úr fogadására a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.”

Az a szó, ami „elragadtatásnak” lett fordítva, az eredeti görögben „harpadzo”, aminek jelentése: „valakit vagy valamit erőszakkal elvinni”. Általában a katonaságban használták a hadifoglyok elvitelére ezt a szót. Jézus vissza fog jönni, hogy elvigye magával egyházát. Ez lesz az első esemény.

A második esemény Jézus Krisztus második eljövetele lesz, amikor újra eljön egyházával, hogy felállítsa királyságát a földön. Az elragadtatás és Jézus Krisztus második eljövetele tehát két különálló esemény lesz. Ezt mondja az Írás: „Íme, eljön a felhőkön, és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.” (Jelenések 1:7). És ezt is: „Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.” (Kolossé 3:4). Jézus második eljövetele azért fog megtörténni, hogy megalapítsa Isten királyságát itt a földön. De ezelőtt a második eljövetel előtt még lesz egy esemény, amikor az egyház felvitetik, hogy az Úrral legyen. Amit én ebben a legjobban szeretek, hogy „így mindenkor az Úrral leszünk.” (1Thesszalonika 4:17).

Éles különbség van aközött, hogy Jézus eljön a gyülekezetért, és aközött, hogy Jézus eljön a gyülekezettel. Az elragadtatásnál a gyülekezetért fog eljönni. De a második eljövetelekor Jézus már a gyülekezettel együtt jön el. „Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik,” (a második eljövetelekor) „akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben.” (Kolossé 3:4).

A Júdás levele 14. verse is erről a második eljövetelről szól, amikor ezt állítja: „Ezekről is prófétált Énók, aki Ádámtól számítva a hetedik volt, amikor így szólt: »Íme, eljött az Úr szent seregeivel«”. Zakariás ugyancsak erről beszélt, amikor ezt írta: „Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad; kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy lesz, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el. Akkor meneküljetek a hegyek szakadékaiba, mert a hegyek között a szakadék Ácalig ér. Úgy fussatok, ahogyan Uzzijjának, Júda királyának az idejében futottatok a földrengés elől! Mert eljön az ÚR, az én Istenem, szentjeivel együtt.” (Zakariás 14:4-5).

Az elragadtatás bármikor megtörténhet. Nincsenek olyan próféciák, melyeknek még be kellene teljesedniük, mielőtt az elragadtatás megtörténik. Akár azalatt is, ahogy éppen olvasod ezt a fejezetet. Tényleg szenzációs lenne, ha épp most történne!

Van viszont néhány prófécia, amelynek be kell teljesednie, mielőtt Jézus másodszor is eljönne. Az Antikrisztusnak meg kell jelennie, és a földnek át kell mennie a nagy nyomorúság és ítéletsorozat idején. Ezek a próféciák kifejezetten Jézus második eljövetelével kapcsolatosak. Jézus a Lukács 21:28 alatt beszélt az Ő eljövetelének jeleiről: „Amikor pedig ezek elkezdődnek,” (a második eljövetelének jelei) „egyenesedjetek fel, és emeljétek fel a fejeteket, mert közeledik a megváltásotok.”

Tavaly, október vége felé egy nagyobb bevásárlóközpontban jártam Dél-Kaliforniában. Láttam, ahogy felállítják a Mikulásokat, rénszarvasokat, és egyéb karácsonyi díszleteket, pedig még csak október volt. Azt mondtam a feleségemnek: „Nézd csak! Már készülnek a karácsonyi díszletekkel! Hát nem nagyszerű? Úgy szeretem a Hálaadás ünnepét!”1 Erre ő: „De hát azok nem is hálaadási dekorációk! Hanem karácsonyiak!” Mondtam neki, hogy „Tudom. De azt is tudom, hogy a Hálaadás a Karácsony előtt jön. Ezért, ha már készülődnek a Karácsonnyal, akkor a Hálaadás is mindjárt itt van!” Ugyanígy, ha már látjuk Jézus második eljövetelének a jeleit, tudhatjuk, hogy az elragadtatás is egyre közelebb van!

Jézus beszélt tanítványainak az Ő visszajövetelét megelőző jelekről, amikor válaszolt arra a kérésükre, hogy „Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?” (Máté 24:3). Jézus éppen akkor sétált át a templomon tanítványaival, akik megjegyezték, milyen nagyok a templom kövei. Jézus ezt mondta: „nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.” (Máté 24:2). Amikor az Olajfák hegyére értek, megkérdezték Jézust, „mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?” (Máté 24:3). Ezek szerint nem csak egyfajta jelek felől érdeklődtek. Megkérdezték a templom lerombolására vonatkozó jeleket, és még azokat a jeleket is, amelyek az emberi uralkodás korának végén és Isten királyságának kezdetén történnek majd.

Az egyház elragadtatásáról viszont egyáltalán nem kérdeztek semmit, feltehetőleg azt még nem is nagyon értették. Jézus viszont ezekből a kérdésekből kiindulva beszélt nekik azokról a jelekről, amelyek a templom lerombolásakor fognak megtörténni, és azokról is, amik az Ő második eljövetelét fogják megelőzni. Amikor második eljöveteléről szól, természetesen a nagy nyomorúságról beszél. „Mert olyan nagy nyomorúság lesz akkor, amilyen nem volt a világ kezdete óta mostanáig, és nem is lesz soha.” (Máté 24:21). Még ezekre is figyelmezteti őket: „Amikor pedig meglátjátok a pusztító utálatosságot, ahogy Dániel próféta megmondta, ott állni a szent helyen (aki olvassa, értse meg)...” (Máté 24:15). Amikor meglátjuk azt az utálatosságot ott állni a szent helyen, tudni fogjuk, hogy itt az ideje elhagynunk Jeruzsálemet és hogy a pusztába kell futnunk. Még ezt is mondta: „Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel.” (Máté 24:29-30).

Jézus második eljövetele előtt még számos olyan prófécia van, amelyeknek be kell teljesülniük. Meg kell jelennie az Antikrisztusnak, és a nagy nyomorúság ideje alatt Sátán uralmának teljes hatalomra kell jutnia. Ezeknek meg kell lenniük Jézus második visszajövetele előtt. Viszont az egyház elragadtatásához semminek sem kell előzetesen megtörténnie. Ezért mondja nekünk, hogy vigyázzunk és legyünk készen, „mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!” Ezért „boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!” (Máté 24:44 és 46).

Ezután Jézus elkezd nekik példázatokban beszélni. Mindegyik arról szól, hogy vigyázzunk és folyamatosan legyünk készen az Ő visszajövetelére. Ezek a példázatok rendre azt hangsúlyozzák, hogy az elragadtatás már a küszöbön van, tehát bármikor megtörténhet.

A tíz szűz példázatában ezt olvassuk: „Öt közülük balga volt, öt pedig okos.” (Máté 25:2). „Akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót. Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: »Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!« Ő azonban így válaszolt: »Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket.« Vigyázzatok tehát, mert sem a napot, sem az órát nem tudjátok, mikor jön el az Emberfia!” (Máté 25:10-13, KJV) Egész végig azt hangsúlyozza, hogy vigyázzunk és legyünk készen, mert nem tudjuk, hogy az Úr mikor jön el szolgáiért.

A Máté 24:42-44 alatt ezt olvashatjuk: „Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok, hogy melyik órában jön el a ti Uratok! Azt pedig jegyezzétek meg: ha tudná a ház ura, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, virrasztana, és nem hagyná betörni a házába. Ezért legyetek ti is készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amelyikben nem is gondoljátok!”

Szilárdan hiszek abban, hogy az egyház nem fog átmenni a nagy nyomorúság idején. Amikor Jézus erről a nyomorúságról beszélt a Lukács 21-ben, ezt mondta: „Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.” (Lukács 21:36). Nos, ha Jézus azt mondja nekem, hogy imádkozzam valamiért, akkor biztos lehetsz benne, hogy fogok is érte! Imádkozom, hogy „Uram, én szeretném, ha megállhatnék Előtted és kimenekülhetnék mindazokból, amik történni fognak a földön.” Itt most a nagy nyomorúságról van szó.

A Jelenések 1:19-ből megláthatjuk, hogy az a könyv három részre van felosztva: „Írd meg, amiket láttál és amik vannak és amik ezek után lesznek.” (Károli). Az első fejezetben Jánosnak azt mondták, hogy „Írd meg, amiket láttál”, és leírta azt a látomást, amit Krisztusról látott, aki a hét arany gyertyatartó között jár, jobbkezében tartva a hét csillagot. Leírta Jézus dicsőséges tulajdonságait az Ő megdicsőült voltában.

A második és harmadik fejezetekben azokról a dolgokról ír, „amik vannak.” Ezzel azokra az üzenetekre utal, amiket Jézus a hét kis-ázsiai gyülekezetnek mondott. Hiszek abban, hogy ez hét akkori valóságos gyülekezet volt, de azt hiszem, az is igaz, hogy az egyháztörténelem hét korszakára is utal. Sőt, azt is hiszem, hogy ezek a ma meglevő gyülekezeteket is képviselik.

Vannak ma olyan gyülekezetek, amelyek elhagyták az első szeretetet. Vannak olyan gyülekezetek, ahol befogadták a nikolaiták tanítását. De megtalálhatjuk a mai világban Szmirna szenvedő gyülekezetét is, legyen szó például a Kínában, Szudánban vagy máshol üldöztetéseket elszenvedőkről. Hiszem, hogy megvan a thiatirai gyülekezet is, ahol a Mária-kultusz tanait képviselik. De láthatjuk Szárdisz gyülekezetét is megjelenni a halott protestantizmusban: „az a neved, hogy élsz, pedig halott vagy.” (Jelenések 3:1).

Hiszem, hogy megvan a filadelfiai gyülekezet is, amelyik hű marad az Igéhez. Nem biztos, hogy sok ereje van, de hála Istennek, aki nyitott ajtót adott „eléd, amelyet senki sem zárhat be, mert bár kevés erőd van, mégis megtartottad az én igémet, és nem tagadtad meg az én nevemet.” (Jelenések 3:8). Nem biztos, hogy nagyok és jelentősek vagyunk, de hála Istennek, egy kis hatással azért lehetünk a világra.

De ott van még a laodiceai gyülekezet is, vagyis az, amelyik kizárta Jézust. Ő ott áll az ajtó előtt és zörget, mondva, „ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jelenések 3:20).

Szóval én azt hiszem, a hét gyülekezetnek írt üzeneteket háromféleképpen is tudjuk alkalmazni.

A negyedik fejezet első versében, miután Jézus befejezte a hét gyülekezethez intézett üzeneteit, a görög „metatauta” szóval kezdődik el a harmadik nagy része a könyvnek. (Ennek a jelentése: ezek után.) Ez ugyanaz a szó, amit az 1:19-ben is használt. Kérdezhetjük: „Mik után?” A második és harmadik fejezetek dolgai után. Ezek az egyházra vonatkoztak. Tehát az egyház dolgai után olvassuk azt, hogy: „Ezek után láttam, hogy íme, nyitva van egy ajtó a mennyben, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mint egy trombitáét, beszél velem, és így szól: »Jöjj fel ide, és megmutatom neked azokat, amiknek meg kell történniük ezek után.«” (Jelenések 4:1).

Ezután János ezt mondja: „Azonnal elragadtattam lélekben, és íme, egy trónus állt a mennyben, és a trónuson ült valaki.” (Jelenések 4:2). Majd leírja nekünk Isten trónját azzal a körülötte levő smaragdhoz hasonló szivárvánnyal meg a dicsőítő kerubokkal. Látott még huszonnégy kisebb trónt is, a rajtuk ülő vénekkel, és megfigyelte a mennyben zajló dicsőítést, ahogy a kerubok hirdetik Isten örökkévaló jellemét, természetét és szentségét. „A négy élőlény … szünet nélkül, éjjel és nappal ezt mondta: »Szent, szent, szent az Úr, a mindenható Isten, aki volt, és aki van, és aki eljövendő!«” (Jelenések 4:8). Amint ők hirdetik Isten szentségét, a huszonnégy vén arcra borul, leteszik aranykoronáikat az üvegtenger elé és ők is hirdetik: „Méltó vagy Urunk, hogy dicsőséget, tisztességet és hatalmat vegyél: mert te teremtettél mindent, és minden a te örömödre van és lett megteremtve.” (Jelenések 4:11, KJV).

Ekkor János egy hét pecséttel lepecsételt könyvtekercsre lesz figyelmes, aminek a külső és belső oldalán is van írás. Egy angyal hatalmas hangon bejelenti: „Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és feltörje pecsétjeit?” (Jelenések 5:2). János így folytatja: „És nagyon sírtam, mert senki sem bizonyult méltónak arra, hogy felnyissa a könyvet, és hogy beletekintsen.” (Jelenések 5:4). Azt hiszem, hogy ez nem más, mint a földnek egy olyan birtoklevele, mint amilyet a zsidó törvény szerint a birtok kiváltásánál használtak. Meg volt határozva, hogy mikor vásárolhattad vissza a zálogba vett vagy elvesztett birtokodat, ha megfeleltél a tekercsben foglalt feltételeknek. Erre van egy eset Ruth történetében, ahogy Boáz kiváltotta az egykor Elimelekhez tartozó szántóföldet, hogy megszerezhesse a menyasszonyt. Ugyanezt látjuk kiábrázolva Jézusnál is, aki kifizette az árat a világért és megvásárolta azt, hogy megszerezze menyasszonyát, az egyházat.

De térjünk vissza a mennybe, ahol János sír, mert a zsidó törvény szerint ha nem tudjuk kiváltani a tulajdont a meghatározott időben, akkor az végleg az új tulajdonosához kerül. Van tehát egy lehetőséged, ami után viszont a birtok visszavonhatatlanul az új tulajdonosáé lesz. Jánosnak túl sok volt már maga a gondolat is, hogy a világ örökre Sátán kezébe kerülhet. Szinte görcsösen sírt mindaddig, amíg egy a vének közül azt nem mondta, hogy „Ne sírj! Íme, győzött az oroszlán Júda törzséből, a Dávid utóda, és felnyitja a könyvet és hét pecsétjét.” (Jelenések 5:5). János elmondja, hogy ő nem Júda oroszlánjaként látta Jézust, hanem egy olyan bárányként, mint akit megöltek. Ézsaiás ezt mondja: „Mint vesszőszál, sarjadt ki előttünk, mint gyökér a szikkadt földből. Nem volt neki szép alakja, amiben gyönyörködhettünk volna, sem olyan külseje, amiért kedvelhettük volna. … Pedig a mi vétkeink miatt kapott sebeket, bűneink miatt törték össze. Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen, az ő sebei árán gyógyultunk meg.” (Ézsaiás 53:2,5).

A Jelenések ötben olvassuk, hogy „És eljött és elvette a könyvet a királyi székben ülőnek jobbkezéből. És mikor elvette a könyvet, a négy lelkes állat és a huszonnégy Vén leborult a Bárány előtt, mindeniknél hárfák és aranypoharak lévén, jó illatokkal tele, amik a szentek imádságai. És énekeltek új éneket, mondván: »Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, és tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.«” (Jelenések 5:7-10, Károli alapján).

Ha alaposabban megvizsgáljuk az ének szövegét, megláthatjuk, hogy ezt a dalt csak az egyház énekelheti. Amikor a mennyben az Úr majd átveszi a föld birtoklevelét, mi már ott leszünk és figyelni fogjuk Őt, ahogy átveszi a trónon ülő jobbkezéből. Egy dicsőséges kórusban fogjuk együtt énekelni, hogy „Méltó vagy, hogy elvedd a könyvet és megnyisd annak pecsétjeit: mert megölettél, és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből.” (Jelenések 5:9). A Lukács 21-ben Jézus beszélt tanítványainak az Ő második eljövetelével kapcsolatos jelekről és a nagy nyomorúságról is, aminek meg kell előznie ennek a korszaknak a végét. Ezt mondta nekik: „Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.” (Lukács 21:36).

Bízom benne, hogy mire a nagy nyomorúság elkezdődik itt a földön, én már ott fogok állni a mennyben az Emberfia előtt és énekelni fogok arról, hogy méltó a Bárány. Csak az egyház énekelheti ezt az éneket a megváltásról a Jelenések ötben, azelőtt, hogy a pecséteket feltörik a hatodik fejezetben. Ez pedig megelőzi a nagy nyomorúságot a földön. Még egyszer, ezt olvassuk: „megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetből, és tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk a földön.” (Jelenések 5:9-10).

Láthatjuk tehát, hogy az egyház ott fog állni az Emberfia előtt, és azt is, hogy Jézus a nagy nyomorúsággal kapcsolatban ezt mondta: „szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.” (Lukács 21:36). Higgyétek el, én ott akarok lenni abban a kórusban!

A Jelenések könyve hatodik fejezetében kezdődik el a nagy nyomorúság részletezése. Pecsétenként egy-egy ítélet kezdődik el a földön, ahogy az Úr felnyitja a tekercsen azokat. Amikor az első pecsétet töri fel, János ezt írja: „És láttam: íme, egy fehér ló, a rajta ülőnek íja volt, és korona adatott neki, és győzelmesen vonult ki, hogy újra győzzön.” (Jelenések 6:2). Úgy hiszem, itt az Antikrisztus megjelenéséről van szó. Vannak, akik azt hiszik, Jézus Krisztus a fehér lovon ülő! De ahogy a szövegkörnyezetet vizsgáljuk, azt látjuk, hogy háború, éhínség és vérontás fogja követni és hogy a föld lakosságának negyedét megölik. Nos, ez nem úgy hangzik, mint az Isten Országa és az Úr második visszajövetele! Hitem szerint ez az Antikrisztus.

Bár hiszek abban, hogy az Antikrisztus erői és hatalma már jelen vannak a világban, de abban is hiszek, hogy ezeket a hatalomátvételtől egyedül csak az egyház jelenléte képes visszatartani. Igaz, hogy nincs sok erőnk, de arra éppen elég, hogy visszatartsuk a sötétség hatalmát a totális uralomtól. Nem hiszem, hogy az Antikrisztus hatalomra juthat, amíg az egyház el nem tűnik az útból.

A 2Thesszalonika 2. fejezetében Pál elmagyarázza nekünk, hogy „A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnnie az útból. És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével.” (2Thesszalonika 2:7-8). Ez megegyezik a Jelenések könyve hatodik fejezetének környezetével, ahol az egyház már a mennyben van, ahogy Jézus átveszi a tekercset. Amikor elkezdi felnyitni a pecséteket, mindenféle ítéletek sújtják a földet. Ekkor történik meg Isten haragjának kiöntése.

A Róma 5:9-ben Pál elmondja nekünk, hogy „Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól.” Ugyanezt ismétli meg az 1Thesszalonika 5:9-ben: „Mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által.”

Mint egyházat, „Isten nem haragra rendelt minket.” A Róma 1-ben Pál ezt írja: „Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.” (Róma 1:18). Egyszerűen nem egyezik meg Isten jellemével az, hogy az igazat a bűnössel együtt ítélje el.

Az persze igaz, hogy keresztényekként a világban lesz nyomorúságunk. A világ gyűlöl minket, ezért nem érhet meglepetésként, ha üldöznek minket. Jézus ezt mondta: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.” (János 15:18). Majd ezt: „A világon nyomorúságotok van, de bízzatok: én legyőztem a világot.” (János 16:33). Szóval ezen a világon lesz nyomorúságunk. De honnan jön ez, ki az egyház nyomorúságának az okozója? Nos, nem Isten! Hanem Sátán okozza a mi nyomorúságunkat.

Amikor a nyomorúságot Sátán okozza, már tudhatod is, hogy Isten gyermekei lesznek az üldözés célpontja. De amikor Isten áll az ítélet mögött, akkor valami egész másról van szó. A mi bűneinket Isten már megítélte Jézus Krisztus keresztjén. Jézus vitte el a mi ítéletünket az összes bűnünkért.

Emlékszünk arra, amikor az angyalok úton voltak Sodoma felé, hogy elpusztítsák? Útközben betértek Ábrahámhoz. Így beszélgettek egymás közt: „Elmondjuk Ábrahámnak, amit tenni készülünk?” Majd így határoztak: „Nos, miért is ne?” Úgyhogy elmondták neki, hogy Sodoma bűnei miatt a jajkiáltások már az égig érnek és hogy úton vannak megnézni, igazak-e a hírek, mert akkor elpusztítják a várost.

Ábrahám megkérte őket, hogy várjanak, mert Lót, az ő unokaöccse is ott lakik. Ezt kérdezte: „Vajon elpusztítod-e az igazat is a bűnössel együtt? Hátha van ötven igaz ember abban a városban? Akkor is elpusztítod, és nem bocsátasz meg annak a helynek azért az ötven igazért, akik ott laknak?” Az ÚR így felelt: „Ha találok Sodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.” Ábrahám újból megszólalt: „De ha az ötven igaznak öt híja lesz, elpusztítod-e az öt miatt az egész várost?” Ő ezt felelte: „Nem pusztítom el, ha találok ott negyvenötöt.” „Hátha negyven található ott?” Az ÚR így felelt: „Nem teszem meg a negyvenért.” „De hátha csak harminc található ott?” Ő így felelt: „Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.” „Hátha húsz található ott?” Ő így felelt: „Nem pusztítom el a húszért.” „Hátha csak tíz található ott?« Ő így felelt: „Nem pusztítom el a tízért.” (Lásd: 1Mózes 18:23-32).

Mi is történt ezután? Amikor az angyalok megérkeztek Sodoma városába, találtak ott egy igaz embert. Lót a városkapuban ült. Ismerte Sodoma lakóit. Pétertől tudjuk meg, hogy hogy Lót igaz lelke napról napra gyötrődött közöttük amiatt, ahogy éltek. Mivel nem tudta, hogy az érkezők angyalok voltak, behívta őket otthonába. Aznap éjjel odajöttek Sodoma lakói is, és elkezdték verni az ajtót, miközben így kiáltoztak: „Hol vannak azok a férfiak, akik hozzád jöttek éjszakára? Hozd ki őket hozzánk, hadd ismerjük őket.” (1Mózes 19:5). Szó szerint meg akarták őket erőszakolni. Lót így válaszolt: „Ugyan, barátaim, ne tegyetek rosszat!” (1Mózes 19:7).

Az angyalok visszahúzták Lótot a házba, amikor a tömeg már majdnem betörte az ajtót, majd vaksággal sújtották őket. A történetből kiderül, hogy az emberek egész éjjel folyamatosan keresgélték az ajtót. Reggel az angyaloknak ki kellett vezetniük Lótot Sodomából, mert addig nem pusztíthatták el a várost, amíg Lót ki nem ment onnan.

Lót előképe a megszabadításra váró egyháznak. Péter elmondja nekünk, hogy az Úr „az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. Mert ennek az embernek az igaz lelke napról napra gyötrődött közöttük gonosz cselekedeteiket látva és hallva. Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára.” (2Péter 2:7-9). Isten meg fogja menteni az igazakat, a gonoszokat pedig az ítélet napjára fogja megtartani.

Alapigazság, hogy „az egész föld Bírája” igazságos. Ő tisztességes, és nem fogja elpusztítani az igazakat a bűnösökkel együtt. Amikor az ítélet hátterében Isten áll, ki fogja venni az igazakat a bűnösök közül. Korábban Isten özönvízzel sújtotta a világot annak gonoszsága miatt. „Látta az ÚR, hogy az emberi gonoszság mennyire elhatalmasodott a földön, és hogy az ember szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz.” (1Mózes 6:5). De a világon élő összes gonosz ember között volt egy igaz: Nóé. Isten megvédte és elrejtette őt, mialatt ítélete végbement. Nóét Isten pecsételte el, és mentette át az özönvízen. Éppen így pecsételi el Isten a Jelenések könyve hetedik fejezetében a száznegyvennégyezret is, akiknek így nem ártanak a nagy nyomorúság csapásai. Nóé annak a száznegyvennégyezer embernek az előképe, akiket Isten elpecsétel és biztonságban tart majd az ítélet alatt.

Ugyanebben a korszakban volt egy másik igaz ember is, Énók. „Énók az Istennel járt, és egyszer csak eltűnt, mert magához vette őt Isten.” (Jelenések 5:24). Énók egy érdekes képe az egyháznak. Eltűnt, vagyis el lett ragadva az égbe.

Szóval nem hiszem, hogy az egyház át fog menni a nagy nyomorúságon. De van néhány igehely, amiket egyesek arra próbálnak felhasználni, hogy bizonyítsák, az egyház jelen lesz akkor. Az egyik ilyen érv az „utolsó trombitaszóra” (harsonaszóra)2 épül. Az 1Korinthus 15-ben Pál az elragadtatásról ezt mondja: „Íme, titkot mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Hirtelen egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra; mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk.” (1Korinthus 15:51-52). Néhányan megpróbálják ezt összekapcsolni a Jelenések könyvének hét trombitájával, és azt mondják, hogy a hetedik ilyen trombita lesz az utolsó trombitaszó. Ezt tekintik bizonyítékul arra, hogy az elragadtatás nem fog megtörténni az utolsó trombitaszóig, ami pedig az utolsó ítélet.

Van egy kis problémám ezzel. Először is, a hét trombitát hét angyal kapja, hogy megfújják azokat, és hogy bizonyos csapásokkal sújtsák a földet. Ha megnézzük, kik is fújják ezeket a trombitákat, láthatjuk, hogy angyalok. Nos, amikor Pál az 1Thesszalonika 4:16-ban az elragadtatásról beszél, ezt mondja: „Mert amint felhangzik a riadó hangja, a főangyal szava és az Isten harsonája, maga az Úr fog alászállni a mennyből, és először feltámadnak a Krisztusban elhunytak.” (1Thesszalonika 4:16). Az elragadtatásnál nem angyal használja a trombitát. Az a trombita az Istené!

Miután a negyedik angyal megfújja a trombitáját, egy hang ezt kiáltja: „Jaj, jaj, jaj azoknak, akik a földön laknak, a másik három angyal trombitájának hangja miatt, akik még ezután trombitálnak.” (Jelenések 8:13). Az ötödik trombitaszó után megint ezt mondja: „Az első jaj elmúlt, s íme: még két jaj következik ezek után.” (Jelenések 9:12). Egyértelmű, hogy amit bejelentenek a föld lakosainak, az lesújtó lesz. De az elragadtatás az nem elkeserítő, hanem örömünnep!

Van egy másik gyakran előhozott érv a Jelenések könyve 20. fejezetéből, ahol János különféle csoportokat lát a mennyben. A negyedik verstől kezdve ezt olvassuk: „És láttam királyi székeket, és leültek azokra, és adatott nekik ítélettétel; és láttam azoknak lelkeit, akiknek fejüket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. A többi halott pedig nem elevenedett meg, míg be nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás.” (Jelenések 20:4-5, Károli alapján3). Azzal érvelnek, hogy az első feltámadáskor János azokat látja, akiket lefejeztek a Jézusról való bizonyságtételükért, akik nem imádták a fenevadat, vagy annak képét és nem fogadták el a bélyegét. Ők ezer évig éltek és uralkodtak Krisztussal. Egyesek úgy hiszik, ez szilárd bizonyíték arra, hogy az egyház át fog menni a nagy nyomorúságon és vértanúságot fog szenvedni.

De menjünk csak vissza és olvassuk el még egyszer. A negyedik versben királyi székeket, trónusokat látunk, és ítélettétel adatott azoknak, akik ezekre ültek. Nézzük csak meg korábbról, kik is ezek a győztesek? A gyülekezetekhez írt levelekben a győztesekről ezt olvassuk: „Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónusomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónusán.” (Jelenések 3:21). János az egyházat az első feltámadás részeseként látja. Ezután látja azokat, akik majd vértanúságot fognak szenvedni a nagy nyomorúság ideje alatt, mert megtagadták és nem vették magukra a fenevad bélyegét. Ők az a sokaság, akiket a hetedik fejezetben láthatunk, amikor a vén ezt mondta: „»Kik ezek a fehér ruhába öltözöttek, és honnan jöttek?« Ezt mondtam nekik: »Uram, te tudod.« Mire ő így válaszolt: »Ezek azok, akik a nagy nyomorúságból jöttek, és megmosták ruhájukat, és megfehérítették a Bárány vérében.«” (Jelenések 7:13-14).

De vegyük észre, hogy ők Isten szent templomában állnak és szolgálják Őt éjjel és nappal, megállás nélkül. Az egyház viszont Krisztus menyasszonya. Ezt mondta Jézus: „Többé nem mondalak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ura. Titeket azonban barátaimnak mondalak, mert mindazt, amit hallottam az én Atyámtól, tudtul adtam nektek.” (János 15:15). Tehát van egy másik csoportunk a nagy nyomorúságban mártírhalált szenvedett szentekkel. Ők is részesei lesznek az uralkodásnak, ám az egyház addigra már régen el lesz ragadtatva. Így azért messze jobb bekerülni Isten országába, mint a nagy nyomorúság alatt elszenvedett mártírhalállal.

A Jelenések könyve 10:7-ből többet is megtudhatunk a hetedik trombitáról. Ez áll itt: „hanem azokban a napokban, amikor megszólal a hetedik angyal trombitájának hangja: beteljesedik az Isten titka, ahogyan hírül adta azt szolgáinak, a prófétáknak.” (Jelenések 10:7). Itt napokról van szó, de az elragadtatás egy pillanat alatt fog végbemenni, „egy szempillantás alatt”. Így hát nem igazán köthetjük össze az utolsó trombitaszót a Jelenések könyvében található hetedik trombitával. Több napon át fog ugyanis tartani, amíg a hetedik trombita szól. Ezzel szemben amikor Isten trombitája szólal meg, egy pillanat alatt fogunk elváltozni.

Máté evangéliumában Jézus ezt mondta: „Közvetlenül ama napok nyomorúsága után pedig a nap elsötétedik, a hold nem fénylik, a csillagok lehullanak az égről, és az egek tartóerői megrendülnek. És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen, akkor jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi angyalait nagy harsonaszóval, és összegyűjtik az ő választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másik sarkáig.” (Máté 24:29-31). Azt látjuk itt, hogy közvetlenül ama napok nyomorúsága után Jézus megjelenik az egész világnak.

Ekkor összegyűjti választottait a négy égtáj felől, az ég egyik sarkától a másikig. Erre valaki azt mondhatja: „Hát nem az egyház a választottak?” Igen, az egyház a választottak, de Izráel is az. Itt most Izráelre utal, és ezt össze is tudjuk kötni számos ószövetségi hellyel, ahol ugyanerről van szó. Isten össze fogja gyűjteni a zsidókat az egész földről. Ebben a részben Jézus az Ő választottjairól beszél, a zsidó népről, nem az egyházról. Ézsaiás azt mondta: „Jelt ad a nemzeteknek, és összegyűjti Izráel szétszórt fiait, egybegyűjti Júda elszéledt leányait a föld négy széléről.” (Ézsaiás 11:12). Izráel újra össze lesz gyűjtve.

De mi van azokkal a helyekkel, amik arról szólnak, hogy az Antikrisztus háborút folytat a szentekkel szemben? Dániel elmondja nekünk a 7:21-ben, hogy „Láttam, hogy ez a szarv (az Antikrisztus) hadakozott a szentek ellen, és föléjük kerekedett.” A Jelenések könyve 13:7-ben pedig azt olvassuk, hogy „Megadatott neki (az Antikrisztusnak), hogy hadat indítson a szentek ellen, és legyőzze őket, megadatott neki a hatalom minden törzs és nép, minden nyelv és nemzet felett” Kik ezek a szentek? Nem lehet az egyház, mert Jézus azt mondta Péternek, hogy „Én ezen a kősziklán építem fel egyházamat, és a pokol kapui sem fognak diadalmaskodni rajta.” (Máté 16:18). Az, hogy az Antikrisztus mégis hadakozik a szentek ellen, és föléjük kerekedik, azt jelenti, hogy a zsidó szentekről van itt szó, nem pedig az egyházról.

Nem hiszek abban, hogy az egyház látni fogja, ahogy az Antikrisztus hatalomra jut a földön. Nem lepődnék ugyan meg azon, ha már élne, és egyike lenne a ma élő jelentősebb közszereplőknek. De abban azért nem hiszek, hogy a gyülekezet látni fogja, amint az Antikrisztus megláttatja teljes hatalmát a földön.

A 2Thesszalonika 2-ben, amikor Pál erről a törvénytipróról beszél, a kárhozat fiáról, ezt állítja: „És azt is tudjátok, hogy mi tartja vissza most még, hogy csak a maga idejében jelenjék meg. A törvénytiprás titokban már folyik, csakhogy annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnni az útból. És akkor jelenik meg nyíltan a törvénytipró, akit az Úr Jézus meg fog ölni szájának leheletével, és meg fog semmisíteni eljövetelének fenségével.” (2Thesszalonika 2:6-8).

Nem hiszem, hogy az Antikrisztus át tudná venni teljesen a hatalmat és a föld irányítását, amíg az egyház még jelen van. Hitem szerint az egyházban jelenlevő Szentlélek az a féken tartó erő, aki most még visszatartja a sötétség erőit attól, hogy teljesen elárassza és uralma alá hajtsa a világot. De abban a pillanatban, hogy az egyház eltűnik, semmi se lesz, ami akadályozza vagy visszatartsa a sötétség erőit a teljes uralomtól. Annak, aki azt most még visszatartja, el kell tűnnie az útból. Ekkor fog megjelenni a törvénytipró, a kárhozat fia. Ez az oka, hogy én nem várom az Antikrisztust. Ez is csak Sátán egy körmönfont és megtévesztő eszköze arra, hogy az emberek a az Antikrisztust várják Jézus Krisztus helyett.

Egyesek azért zavarodnak össze, amikor próbálják elképzelni a jövőt a próféciák alapján, mert Izráelt átszellemítve úgy értelmezik, hogy az most már az egyházat jelenti. Szerintük „Isten végleg befejezte Izráel népével, mert elutasították a Messiást.” Azt hiszik, hogy Isten elvetette Izráelt, és helyét az egyháznak adta, és hogy az egyház ma „Isten Izráele”. Majd fogják az Izráelre vonatkozó próféciákat, és ráerőltetik az egyházra. Ahogy ezt tesszük, zavarossá válik az próféciákból összeállított képünk.

Mivel a nap feljött ma reggel, akkor még mindig áll Istennek Izráellel kötött szövetsége. Ő mondta: „Ameddig a nap feljön, állni fog az Izráellel kötött szövetségem.” Isten még nem végzett Izráellel. Hóseás könyvében Isten így szól: „Menj vissza és szerezd őt meg újra. Mosd le, tisztítsd meg, és hozd őt vissza.” A Dániel 9 szerint Istennek még van egy hétéves terve Izráellel, aminek be kell teljesednie. Ezalatt Isten újra közvetlen módon fog velük bánni.

Az Ószövetségben megtaláljuk az elragadtatás előképét. Énók, aki az özönvíz ítélete előtt felvitetett, az egyház képe. Dánielről is azt hiszem, hogy az egyház képe. Emlékezzünk arra, amikor Nebukadneccar megépítette hatalmas szobrát, és arra kényszerített mindenkit, hogy boruljon le előtte. Hiszem, hogy ez annak a bálványnak az előképe, amit majd az Antikrisztus fog elkészíteni és betenni a templomba, megkövetelve mindenkitől, hogy imádják azt. Nebukadneccar elvárta mindenkitől, hogy boruljon le a hatalmas szobor előtt a zeneszóra. Úgyhogy amikor megszólalt a zene, mindenki leborult Sadrak, Mésak és Abédnegó kivételével. A káldeusok jelentették is Nebukadneccarnak: „Van itt három héber fiú, akik nem borultak le. A zene már elkezdődött, de ők még mindig csak ott állnak!"

Hívatta tehát a három héber fiút, és ezt mondta: „Mit hallok? Nem borultatok le? Adunk nektek még egy esélyt, de ha nem borultok le, bedobunk titeket az izzó tüzes kemencébe!” Ők ezt felelték: „Ó Király! Nem szükséges, hogy erre bármit is feleljünk, mert az az Isten, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani a te izzó tüzes kemencédből, de ha nem tenné is, akkor sem borulunk le!” Szeretem ezt a fajta határozottságot! Az ilyen embereket nem lehet leállítani!

Nebukadneccar annyira megharagudott, hogy hétszer annyira izzította be a kemencét, mint amennyire be volt fűtve azelőtt. A három hébert bedobták de azok, akik bedobták őket, halálra égtek, mivel túl közel voltak a tűzhöz! De Sadrakkal, Mésakkal és Abédnegóval kapcsolatban csak egyvalami égett el: azok a kötelek, amikkel megkötözték őket a káldeusok. Nebukadneccar benézett a kemencébe, és azt kérdezte: „Hány embert dobtunk oda be?” Ezt a választ kapta: „Hármat, ó, király.” „De akkor hogy lehet, hogy én négyet látok? Ott járkálnak a tűz közepén! És a negyedik úgy néz ki, mint az Isten Fia. Sadrak, Mésak és Abédnegó, gyertek ki onnan!”

Amikor kijöttek, a hajuk szála sem perzselődött meg. Még a füst szaga sem járta át őket! Mindenki csodálkozott, és a bejelentésekben jártas Nebukadneccar így szólt: „Kihirdetem, hogy nincs más Isten a földön Sadrak, Mésak és Abédnegó Istenén kívül, aki ki tudta szabadítani őket az izzó tüzes kemencéből!”

De hol volt ezalatt Dániel? Gondolod, hogy ő meghajolt a szobor előtt? Ha igen, akkor a te Dánieled nem ugyanaz, mint akit én ismerek! Emlékezzünk csak vissza az első fejezetre, amikor Dániel elhatározta szívében, hogy nem fogja beszennyezni magát, még a király ételével sem. Nem hinném, hogy az, aki valamit ilyen mélyen eldöntött, valaha is leborulna. Hanem valószínűleg a király távoli ügyeit intézte. Dániel így az egyház előképévé válik, ami már nem lesz jelen, amikor az Antikrisztus felállítja bálványszobrát és megköveteli mindenkitől, hogy imádják azt. Mi, az egyház már távol leszünk és más dolgokkal fogunk foglalkozni – a mennyben!

Ha megértjük, hogy ez a nyomorúság Istentől lesz majd, akkor magától értetődően kizárhatjuk, hogy Isten népe is részesedni fog belőle. Nem lenne ugyanis igazságos vagy következetes Istentől, ha együtt ítélné meg az igazakat a bűnösökkel.

Péter azt mondta, hogy Isten „nem kímélte meg az őskor világát sem, hanem csak Nóét, az igazság hirdetőjét őrizte meg nyolcadmagával, amikor özönvízzel borította el az istentelenek világát.” (2Péter 2:5). Isten megkímélte az igazat, de özönvízzel borította el az istentelenek világát. Ez a lényege az ítéletnek. Az istentelenek világa ellen irányul. „Elhamvasztotta és pusztulásra ítélte Sodoma és Gomora városát, intő példaként azoknak, akik istentelenül élnek.” (2Péter 2:6). „Viszont az igaz Lótot megszabadította, aki szenvedett az elvetemültek kicsapongó viselkedésétől. Mert ennek az embernek az igaz lelke napról napra gyötrődött közöttük gonosz cselekedeteiket látva és hallva. Éppen így meg tudja szabadítani az Úr a kegyeseket a kísértésből, a gonoszokat pedig büntetések között tudja megtartani az ítélet napjára.” (2Péter 2:7-9). Ezek jól leírják Isten szándékait.

Hiszem, hogy az olyan ószövetségi előképek által, mint Lót, Nóé, Énók és Dániel, megláthatjuk azt az igazságot, hogy az egyház nem lesz itt a nagy nyomorúság idején. Az Írás világosan elmondja, hogy „az Isten nem haragra rendelt minket, hanem hogy elnyerjük az üdvösséget a mi Urunk Jézus Krisztus által” (1Thesszalonika 5:9). És: „Ha tehát már most megigazított minket az ő vére által, még inkább meg fog menteni minket a haragtól.” (Róma 5:9). Vagy: „Isten ugyanis haragját nyilatkoztatja ki a mennyből az emberek minden hitetlensége és gonoszsága ellen, azok ellen, akik gonoszságukkal feltartóztatják az igazságot.” (Róma 1:18). Isten gyermekeire viszont nem ez a jellemző.

Úgy hiszem, Isten azt szeretné, ha a hívők – éljenek bármely egyháztörténeti korszakban is – mindenkor úgy hinnék, hogy ők az utolsó nemzedék. Ha ebben hiszünk, akkor ez háromféle módon fog ránk hatni. Először is ösztönöz bennünket arra, elvigyük az evangéliumot a világba. Nem sok időnk van, ezért „tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” (Zsidók 12:1). Amire el vagyunk hívva, azt gyorsan véghez kell vinnünk. Feladatunk égetően fontos. El kell vinnünk az üzenetet a világ számára, mert nincs vesztegetni való időnk. Az Úr hamar eljön!

Másodszor, segít abban, hogy az anyagi dolgokat megfelelően lássuk. Ez a fizikai világ egyszer el fog égni. Lehet, hogy mindenünket ennek az anyagias világnak a dolgaiba fektetjük, de ezek mind-mind el fognak veszni. Jézus azt mondta, hogy ehelyett „gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben” (Máté 6:20). Végül is azt mondta ezzel: „Örökkévaló célokra használjátok fel a hamis mammont.” Nagyszerű dolog az, ha Isten megáld minket anyagilag, de ezt örökkévaló célokra kellene felhasználnunk. Ha észben tartjuk, hogy Jézus érkezése bármikor megtörténhet, akkor ez segít minket, hogy megtaláljuk a helyes egyensúlyt a Lélek dolgai és a világ anyagias dolgai között. Tudjuk, hogy ez a fizikai világ hamar elmúlik, és hogy csak az örökkévaló dolgok fognak megmaradni. Ha megértjük, hogy csak egy életünk van, és hogy az is hamar elmúlik, akkor el kell ismernünk, hogy csak az fog megmaradni, amit Krisztusért teszünk. Ez a felismerés segít abban, hogy megfelelően lássuk életünket.

Van egy harmadik ok, ami miatt meg vagyok győződve arról, hogy Jézus azt szeretné, minden nemzedék azt higgye, hogy ők az utolsók. Ez pedig az, hogy ez a hit megőriz bennünket abban, hogy tiszta életet éljünk. Jézus azt mondta, hogy „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!” (Máté 24:46). Nem szeretném, ha az Úr amikor eljön, éppen egy XXX-es besorolású film nézése vagy internetes pornóoldalak böngészése közben találna engem. Gondoljunk bele! Hogyha hiszünk abban, hogy Jézus bármikor eljöhet, akkor ez a hit tisztán fogja tartani életünket. Az Úr akár ma is eljöhet! „Boldog az a szolga, akit ilyen munkában talál ura, amikor megjön!” János ezt mondta: „Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mivé leszünk. Tudjuk, hogy amikor ez nyilvánvalóvá lesz, hasonlóvá leszünk hozzá, és olyannak fogjuk őt látni, amilyen valójában. Ezért akiben megvan ez a reménység, megtisztítja magát, mint ahogyan ő is tiszta.” (1János 3:2-3). Ez a hit olyan reményt ad, ami megtisztít minket. Ezért hiszem azt, hogy fontos megtartanunk ezt a sajátosságot. Hisszük, hogy Jézus bármikor visszajöhet, és ebből nem engedünk.

Alig várom, hogy a menny Ura eljöjjön és magával vigyen, hogy Vele lehessek. Ahogy Ő mondta, „Legyetek tehát éberek és szüntelen könyörögjetek, hogy kimenekülhessetek mindazokból, amik történni fognak, és hogy megállhassatok az Emberfia előtt.” (Lukács 21:36). Ezért imádkozom, és ezt várom, hogy ott lehessek már, és ami ebben a legizgalmasabb, hogy bármikor megtörténhet! Tényleg úgy hiszem, az Úr szándéka az, hogy a mindenkori egyház ebben a fajta várakozásban éljen.

Azt hiszem, épp a mi nagy Istenünk és üdvözítőnk, Jézus Krisztus dicsőséges megjelenésének reménysége az a szikra, amit Isten sokszor felhasznált arra, hogy ébredést hozzon az egyházba. Az a tény, hogy nincs sok időnk: ez gyújtja be ma is az ébredést. Az Úr hamarosan eljön. Tényleg a legutolsó napokban élünk, ahogy Pál mondta: „Tudjátok az időt, hogy itt van már az óra, amikor fel kell ébrednetek az álomból. Hiszen most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk.” (Róma 13:11).

Segítsen meg minket Isten abban, hogy életben tudjuk tartani ezt az áldott reménységet és hogy ezt át is tudjuk adni minden embernek, hogy

1). megtudják, milyen életbe vágó, hogy teljes lényünkkel Jézusnak éljünk;

2). megfelelő helyükön tudják kezelni a világ dolgait, amik pedig oly könnyen elárasztanak és visszatartanak Istentől;

3). tiszta életet éljenek; és hogy

4). meg tudják őrizni szívüket és életüket az Úr szolgálatában, tudva, hogy Ő bármikor visszajöhet.

Én szeretnék készen állni, hogy találkozzak Jézussal, amikor visszajön. Nem akarok olyan dolgokkal törődni, amik úgyis csak lehúznak vagy visszatartanak. Nem, én készen szeretnék állni Uram számára!

Azt hiszem, nagyon fontos, hogy így tanítsuk az elragadtatást, és hogy az embereket folyamatos várakozásban és reménykedésben tartsuk, mert enélkül milyen más reményünk van nekünk ebben a mai világban? Az emberek tekintetét azon az igazságon kell tartanunk, hogy nincs már sok ahhoz, hogy jobb napokat lássunk. Legyünk készen! Az Úr eljön az Ő népéért, és el fog minket vinni, hogy Vele legyünk.


1 A Hálaadás ünnepét az első európai telepesek vezették be, akik szabadságot keresve érkeztek Amerikába. Ma az ünnepet minden év november negyedik csütörtökjén tartják, családias összejövetelen hálát adva Istennek az adott év áldásaiért – a ford.

2 Trombitaszó vagy harsonaszó? Az eredeti bibliai szövegben ugyanaz a szó szerepel ott, ahol a magyar fordítások a trombita és a harsona szavakat használják – a ford.

3 Az Új fordítás az itt felhozott érvet támasztaná alá, de az eredeti szöveg mondatszerkezete a Károliéval és a szerző által is használt angol King James Version-ével egyezik – a ford.