CHUCK SMITH - A Golgota gyülekezetek sajátosságai

3. A Lélektől kapott erő

Ellenben erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szentlélek, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt egészen a föld végső határáig.” Apostolok cselekedetei 1:8

A Golgota egy másik sajátossága a Szentlélekkel kapcsolatos állásfoglalásunk. Hisszük, hogy létezik egy olyan megtapasztalás, amikor a Szentlélek a hívő életét erővel ruházza fel, és ez független és különbözik attól, hogy a Szentlélek az emberbe költözik a megtéréskor. Pál megkérdezte az Efezusiakat, hogy kaptak-e Szentlelket, amikor, vagy amióta hívőkké lettek. Mindegy, milyen fordítást is használsz, az Írás egyértelműen azt tanítja, hogy létezik egy, a megtéréstől független és különböző megtapasztalása a Léleknek.

Amikor Fülöp Samáriában járt, és hirdette nekik Krisztust, sokan hittek és megkeresztelkedtek. Amikor a jeruzsálemi gyülekezet meghallotta, hogy a samáriaiak befogadták az evangéliumot, elküldték Pétert és Jánost. „Ők lementek, és imádkoztak értük, hogy részesüljenek a Szentlélek ajándékában, mert még egyikükre sem szállt rá, csak meg voltak keresztelve az Úr Jézus nevére.” (Apostolok cselekedetei 8:15-16). Itt megint egy olyan megtapasztalását látjuk a Szentléléleknek, ami független és más a megtéréstől.

Az Apostolok cselekedetei második fejezetében, amikor az emberek megkérdezték: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak? Péter így válaszolt: Térjetek meg, és keresztelkedjetek meg valamennyien Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Apostolok cselekedetei 2:37,38). Pál a damaszkuszi úton tért meg, de Anániás volt az, aki jött és rátette a kezét, hogy lásson és megteljen Szentlélekkel. (Apostolok cselekedetei 9).

Hisszük, hogy a Léleknek van egy olyan, a megtéréstől független és különböző megtapasztalása, amikor erővel hatalmaz fel bennünket. Valljuk azt, hogy a hívőnek háromféle kapcsolata lehet a Szentlélekkel, amit ez a három elöljárószó ír le a görög nyelvben: para, en, és epi.

A János 14-ben Jézus azt mondta a tanítványoknak: „én pedig kérni fogom az Atyát, és másik Pártfogót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké: az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja őt, nem is ismeri; ti azonban ismeritek őt, mert nálatok lakik, sőt bennetek lesz.” (János 14:16-17). „Nálatok”: ez az a kapcsolat, amit a görög a „para” szóval ír le, vagyis, hogy valaki mellett lenni. Ugyanez a mondat úgy folytatódik, hogy „bennetek”, amit a görög az „en” szócskával ír le, ennek magyar megfelelője „valamiben”, amit itt így láthatunk: „bennetek lesz”.

Hisszük, hogy a Szentlélek ott van az ember mellett megtérése előtt. Ő győzi meg bűnösségéről, és arról, hogy Jézus Krisztus az egyetlen megoldás. A Szentlélek folyamatosan bizonyságot tesz a bűnről, az igazságosságról és az eljövendő ítéletről. Azt is hisszük, hogy amint valaki elfogadja a Szentlélek tanúságtételét, Jézus annak elveszi bűneit. Ha valaki behívja Jézust a szívébe, hogy átvegye az élete felett az uralmat és irányítást, hisszük, hogy a Szentlélek belép annak az embernek az életébe. Ő ott van mindannyiunk mellett, hogy Jézushoz vigyen minket, és amikor Jézushoz jövünk, akkor Ő beköltözik az életünkbe, hogy bennünk lakjon.

Pál azt mondta, hogy „… nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg …” (1Korinthus 6:19-20). Az efezusiaknak pedig azt mondta, hogy : „Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel” (Efezus 5:18). Ezért hisszük, hogy Isten minden egyes újonnan született gyermekében ott lakik a Szentlélek. Engedelmeskednie kell Írás parancsának, hogy adja át a testét a Szentlélek irányításának, és hogy folyamatosan legyen betöltve Vele.

Azt is hisszük, hogy a Szentlélek biztosítja a hívő életében a bűn és a test fölötti győzelemhez szükséges erőt. Azt tanultuk, hogy a Lélek szerint járjunk, ne a test szerint. Aki a Lélek szerint jár, nem fogja betölteni a test kívánságait. A Szentléleknek hatalma van a testies élet fölött, erőt ad nekünk a bukott természetünk fölött. Ő az az ereje annak, hogy életünkben elváltozzunk Jézus Krisztus képére. „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2 Korinthus 3:18). Látjuk tehát a Lélek hatalmas erejét, amit Krisztus befogadásakor kapunk. Elkezd minket átváltoztatni Jézus Krisztus képmására.

Hisszük, hogy lehet a hívőnek egy harmadik fajta kapcsolata, ami független és eltér az előző kettőtől. Az Apostolok cselekedetei 1:8 alatt azt az ígéretet látjuk, hogy „Hanem vesztek erőt, minekutána a Szent Lélek eljő reátok.” (Károli) Ebben a kapcsolatban a Szentlélek rátok jön. A görög szó erre az „epi”, ami azt jelenti, hogy „valamire”, „valamin át”. Jobban szeretem azt a fordítást, hogy „túlárad”, mert hiszem, hogy ez által a megtapasztalás által tud életünkből a Lélek erőteljesen kiáradni. Ezután életünk már nem csak egy olyan edény, amelyben benne van a Lélek, hanem olyan csatornává válik, amin keresztül a Lélek dinamikusan, erőteljesen át tud áramlani, hogy megérintse a körülöttünk levő világot. Hiszek abban is, hogy ez a Lélek külső munkája. Az első dolog, amit tesz, amikor változásokat hoz létre bennem, az személyes és belső. A ránk szállás eseménye pedig külső bizonyságát adja a Szentlélek dinamikus erejének, hogy Jézus Krisztus eredményes tanúi lehessünk. Isten eredeti terve az, hogy életem egy olyan eszköz legyen Számára, amin keresztül el tudja érni a körülöttem levő világot, ahogy a Szentlélek túlárad rajtam, ahogy a Lélek ereje kiárad életemben.

Az Újszövetségben látjuk, amikor Jézus rálehelt tanítványaira és azt mondta: „Vegyetek Szentlelket!” (János 20:22). Hiszem, hogy amikor Jézus rájuk lehelt és azt mondta, hogy „Vegyetek Szentlelket!” akkor ők vették is a Szentlelket.

Némelyek persze mondhatják: „Nos, az csak egy jelképes cselekedet volt.” Akkor viszont mutasd meg nekem az Írásból, hogy hol mondja nekünk azt, hogy ez csak jelképes volt! Miért nem ezt mondta János: „Nos, Jézus itt jelképesen cselekedett.” Az Írás nem támasztja alá, hogy azt mondjuk, ez csak egy jelképes esemény volt. Hiszem, hogy abban a pillanatban a tanítványok újonnan születtek Isten Lelke által.

Ezután Jézus azt mondta tanítványainak, hogy várjanak Jeruzsálemben, amíg megkapják az Atya ígéretét, amiről már beszélt nekik, „hogy János vízzel keresztelt, ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” (Apostolok cselekedetei 1:5). Ezt is mondta: „Hanem vesztek erőt (dünamisz), minekutána a Szent Lélek eljő reátok (epi)” (uo. 1:8, Károli). Szükségük volt a Lélek túláradására ahhoz, hogy hathatósan tudják szolgálni az Urat.

Hisszük, hogy erre az eseményre utalt Jézus a sátoros ünnepek nagy napján a János 7-ben, amikor felállt, és ezt kiáltotta az összegyűlt sokaságnak: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék! Aki hisz énbennem, ahogy az Írás mondta, annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek!” (János 7:37-38). János ezt így kommentálta: „Ezt pedig a Lélekről mondta, akit a benne hívők fognak kapni, mert még nem adatott a Lélek, mivel Jézus még nem dicsőült meg.” (János 7:39). Itt a „ránk szállás” eseményére utal úgy, mint a Szentlélek keresztségére, vagy a Lélek túláradására. De milyen lehet az a túláradás? Olyan, akár az élő víz folyamai, amely a hívő ember életéből árad ki.

Tehát az egy dolog, hogy be vagyunk telve a Lélekkel, ám az már egy másik dolog, hogy a Lélek ki is árad belőlünk. Az, hogy a Lélek beáramlik az életembe, hatalmas és erőteljes dolog, de a Léleknek ki is kell áramlania életemből, hogy hatást gyakoroljon és megérintsen másokat a környezetemben.

Jézus három ígéretet hagyott ránk a a Lélekkel kapcsolatban – Ő mellettünk van, bennünk lesz, és erőt veszünk, minekutána eljő ránk, vagyis túlárad rajtunk. A Szentlélek mellettünk van megtérésünk előtt. A Szentlélek az, aki meggyőzi a világot a bűnről, igazságról és ítéletről. Ő hoz bűnbánatot szívünkbe. A Lélek von közelebb Jézus Krisztushoz, és mutat rá arra, hogy egyedül Jézus a megoldás bűneinkre. A Szentlélek az, aki miután Jézushoz vont, bejön életünkbe, és elkezd bennünk élni, amint megnyitottuk az ajtót. A bennünk lakó Lélek ereje változtatja el jellemünket Jézus Krisztus képmására. A Szentlélek segít minket a keresztény élet megélésében, és formál képmására. Megteszi velünk azt, amit mi magunktól nem tudnánk megtenni.

Ahogy Pál mondta: „Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Korinthus 3:18). Ezt is mondta: „Vagy nem tudjátok, hogy testetek, amit Istentől kaptatok, a bennetek levő Szentlélek temploma, és ezért nem a magatokéi vagytok? Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent testetekben.” (1Korinthus 6:19-20). Isten üdvözítő munkája által testem a Szentlélek temploma lett. Bennem él. Van ereje arra, hogy megváltoztasson engem, és Jézus Krisztus képére formáljon.

Az Úr arra vágyik, hogy hatalmasan kiáradjon életemből. Más vizet önteni egy pohárba, és más kiönteni abból. Más az, ha a Lélek bele van töltve életünkbe, és más megengedni Neki, hogy kiáradjon abból. Ez a dinamikus erő elengedhetetlen a szolgálathoz. Még a tanítványoknak sem volt megengedve, hogy szolgálatba álljanak, amíg meg nem kapták a Szentléleknek ezt a dinamikus erejét. „Amikor együtt volt velük, megparancsolta nekik: Ne távozzatok el Jeruzsálemből, hanem várjátok meg az Atya ígéretét, amelyről hallottátok tőlem …” (Apostolok cselekedetei 1:4). Az „Atya ígérete” pedig a Szentléleknek ez a dinamikus ereje: az „epi” megtapasztalás, amikor a Lélek leszáll ránk.

Ez a megtapasztalás gyakran különválasztható az üdvösségre jutástól, de megtörténhet azzal egyidejűleg is. Erre példa Kornéliusz háza népének esete. Amíg Péter beszélt, a Szentlélek leszállt rájuk („epi”), és elkezdtek nyelveken szólni. Ezért határoztak úgy az apostolok, hogy ha már egyszer Isten megkeresztelte őket a Lélek által, akkor az apostolok engedjék meg nekik, hogy víz által is megkeresztelkedhessenek. (Apostolok cselekedetei 10).

Hisszük tehát, hogy van a Léleknek egy olyan megtapasztalása, ami más a megtéréstől és a bennünk lakozásától. Egyesek keresztségnek nevezik, mások a Lélekkel való betelésnek. Mindegy, melyiket választjuk, azt jelenti, hogy túlárad rajtunk a Lélek. Megtölthetsz egy csészét, de ha tovább töltöd, ki fog folyni. Más ez, mint csak betöltve lenni. Túláradni a Lélektől. Vannak, akik a Lélek ajándékának nevezik. Mások a Lélektől kapott erőnek. Nem számít, hogyan nevezzük, a fő, hogy megvan-e nekünk. Vitatkozhatnánk teológiai fogalmakon, de a megtapasztalás maga úgy írható le, mint élő vizek folyamainak túláradása bensőnkből. Ez az tapasztalat szükséges, mert erővel ruház fel a szolgálatra. Bárhogy is hívjuk tehát, nem az a fontos. A fő kérdés ezzel kapcsolatban egyszerű: NEKEM MEGVAN-E MÁR?