Rózsalokadalom (falunapok)

Vissza a kezdőlapra 

Rózsalakodalom
további cikkek:
7nap


Köszönet Kissné Németh Anikónak, az oldal az ő engedélyével a szakdolgozatából közölt részletekkel és fotókkal készült.

A Rózsalakodalom kezdeményezője: Oltványi Pál

Péter- Pál napján került mindig megrendezésre a Rózsalakodalom. Ez egy aratási ünnep, melyet Oltványi Pál plébános honosított meg Földeákon.
Oltványi Ferenc és Puskás Apollónia gyermekeként látta meg a napvilágot, 1823. Augusztus 0l-én, Szegeden. Tanulmányait szülővárosában, Temesváron, majd ismét Szegeden végezte. Ezután papnövendéknek állt be, ahonnan továbbküldték teológiát hallgatni. 1846-ban pappá szentelték, és három hónapig segédlelkészként szolgált Új- Bessenyőn, majd a püspöki udvarban tevékenykedett. Lonovics püspök, majd Róka József püspök-helyettes mellett Makón, később Fábry Ignác és Csanádi Sándor püspökök mellett Temesváron szolgált.
Földeákra 1854-ben jött plébánosnak. Itt a gyakori áradások miatt 1857-ben új templomot, 1861-ben iskolát, a temetőben 1864-ben kápolnát építtetett. Gyakori volt viszont az aszály is, ezért 1863-ban a parókián népkonyhát kezdett üzemeltetni. 1869-ben a földeáki iskola részére 1000 koronás alapítványt tett, és a Magyar Tudományos Akadémiának is küldött ez időben 1000 koronát, melyet később 200 koronával kiegészített. Ezen összegek kamatai Oltványi-alapítvány címmel, magyar történelmi művek pályadíjára voltak fordítva. Több országban megfordult (Belgium, Franciaország), ahol a népiskolákat, és az apácák intézeteit tanulmányozta. 1869-ben Oltványi István nagyprépost végrendeletének végrehajtására Szegedre küldték. Ott az alapítványokból, ami erre volt hivatott, megépíttette az apáca-iskolát. Ugyan ebben az időben a földeáki leányiskolának 2000 koronát adományozott. 1896-ban a község díszpolgárrá avatta. Nyugdíjazásáig aktívan részt vett a faluban történő felújításokon, építkezéseken.
Legfontosabb feladatának tartotta a templom felépítését. 1855-ben Csajághy Sándor megyéspüspök letette és megszentelte a templom alapkövét. 1857-ben a harang, és a templom szentelése történt meg. 1855-ben megalakította a Rózsafüzér Társulatot, ami a Máriát tisztelő lányok vallási közösségéből állt. Fontosnak tartotta a meglévő egyházi épületek karbantartását, ezért 1863-ban 3140 koronát adományozott e célra. 1864-ben felépíttette a temetői kápolnát.
A Rózsalakodalom mint egyházi és kulturális rendezvény fenntartására egy örök alapítványt tett 1871-ben, hogy ezen ünneplés védőszentjei Péter és Pál apostolok napján legyen megtartva.
Előtérbe helyezte a szegény családból származó tanulók boldogulását, így 1881-ben segítésükre alapítványt hozott létre, melyet a zárda iskola felépítésére fordítottak.
1903-ban végrendeleti alapítványt tett, mely 8000 korona volt. Oltványi Pál halála után a szegedi járásbíróság ezt a pénzt átadta Földeák község elöljáróságának.

A Rózsalakodalom története:

A hagyományok és népszokások fennmaradására törekedett Oltványi Pál az alapítványával, miszerint 1871-ben Szegedre költözve, 1000 forintot adományozott a földeáki Rózsaünnep céljára. Ennek kamatából minden évben június 29-én Péter és Pál apostolok ünnepén 20-20 korona erénydíjban kell részesíteni két derék ifjút és hajadont. A kamatból kellett beszerezni a legények kalapja mellé a bokrétát, és a Rózsamenyasszony fejére a koszorút. A megmaradt pénzből a zenészeket fizették ki. Oltványi Pál a jó hangulatról is gondoskodott, így meghagyta: férfi közönség részére némi ízesítő ital is szereztessék be!
Az alapítvány úgy rendelkezett, hogy az erénydíjas fiatalok legalább 18 évesek legyenek, szorgalmasan iskolába járók, őszinték, jámborok, feddhetetlen magaviseletűek, és Isten házának rendszeres látogatói. A lányoknak még hajadonnak kellett lenniük és cselédsorból kellett származniuk, a legények a szorgalmas és dolgos munkásokból és kaszásokból választandók.
A jelölést egy hét tagból álló bizottság végezte, melynek tagjai a helybéli lelkész, a község bírája, a kántortanító, a templomgondnok, és a három Mária-anya voltak. A jutalombírák a Rózsaünnepet megelőző vasárnap gyűltek össze a fiúiskolában megbeszélésre. Itt történt meg a kijelölés a legényekre és a leányokra. A kiválasztott fiatalokat a templom gondnoka értesítette, hogy 29-én feltétlenül jelenjenek meg az ünnepségen. A készülődés azonnal megkezdődött. A lányoknak elkészítették a rózsakoszorút és a fehér menyasszonyi ruhát, a legényeknek a rózsabokrétát. Délelőtt 10 órától még tartottak egy kismisét, amelyet a Rózsapárok felkészítése követett, a délutáni szertartásra. A Rózsamenyasszonyoknak a zárda főnöknője, a Rózsavőlegényeknek a plébános adta a felkészítést, a szertartás előtt. Ünnep délutánján volt a felvonulás, a lányok szép fehér ruhában, fejükön a rózsakoszorúval, a legények pedig sötét ruhában voltak a rózsabokréta kitűzővel.


A két párt a Mária-anyák, a vőfély, a koszorúspárok, a megyei vendégek és a község lakossága kísérte el a templomba, ahol a pap beszédet mondott nekik, és megáldotta őket.
A Mária-anyák köztiszteletben álló idősebb vallásos asszonyok, akik a szertartás ideje alatt a Rózsapárok mellett álltak, mintegy oltalmazást, védelmet szimbolizálva. Feladatuk volt még a templom feldíszítése, és a fiatalok fogadása a templom bejáratánál.
A lakodalom lebonyolításában nagy szerepe volt a vőfélynek is. A Rózsapárokat és kísérőiket borral és kaláccsal kezében irányította.
A Rózsalakodalom egész napos hangulatáról a rezesbanda gondoskodott. Az ő muzsikájukra gyülekezett a falu apraja-nagyja, vonultak a templom elé, majd az esti mulatságon is ők húzták a talpalávalót. A zenekarban furulya, klarinét, trombita, kürt, dobok vettek részt.
A szertartás után a kitüntetett fiatalokat a piactérre kísérték, ahol kötéllel elkerített tánctér volt kijelölve, itt már a rezesbanda várta a lakodalmi népet. A rezesbandát ekkor már kiegészítették vonósok is. Többek között hegedű, brácsa, citera, cimbalom és nagybőgő. A táncot a templomgondnok az első Mária-anyával nyitotta meg. Ezután az egész falu apraja és nagyja táncba kezdett, ami addig tartott, míg fel nem jöttek a csillagok. A földeáki Rózsalakodalom a falu környékén híres és kedvelt ünnepnek számított. A táncolni vágyó embereket lovaskocsik hozták be a tanyákról, s az aratás ilyenkor teljesen leállt.

Bárhogyan sürgetett is a munka, az emberek táncoló vágya felülkerekedett mindenen, és itt tombolta ki magát. A Rózsaünnep így vált igazi aratási ünneppé. A lakodalom kezdetekor még kényelmesen lehetett táncolni, de ahogy gyűlt a mulatni vágyó emberek száma, egyre kisebb volt a tánctér. Az idősebb nézők közül is mind többen kapcsolódtak be a vidám forgatagba. Többször előfordult az is hogy a fiatal Rózsamenyasszonyokat a vendégek és a helyi nagyságok is táncba kérték. A lakodalom legjellegzetesebb tánca a csárdás volt. A csárdás mellett szívesen táncoltak még keringőt, tangót és foxot.
E napon a zárdában megvendégelték a szegényeket, ruhát osztottak, s ezzel nekik is emlékezetessé vált minden Rózsalakodalom.
A mulatság végén a rezesbanda hazakísérte a Rózsapárokat, akikből sokszor igazi házasok is lettek.
A fiatalok az alapítvány pénzéből 20-20 koronás erénydíjat kaptak. 1938-ban, megkapták emlékbe a lakodalmi viseletüket, 1944-ben pedig a Rózsamenyasszonyok könyvet kaptak. 1945-től a mai napig is Bibliát és Rózsafűzért ad emlékbe a plébános úr.
Fontos megemlíteni az aratóünnep tiszteletére ünneplőbe öltöző emberek viseletét is. A férfiak sötét öltönyt, fehér bő ujjú inggel viseltek. Az öltönyhöz fekete csizmát és Hódmezővásárhelyre jellemző pörge kalapot vettek fel, melyről oldalt 20-25 centiméteres nemzeti színű szalag lógott. Az asszonyokon életkortól függő színes apró mintás derékban ráncolt ruha volt, amely fölött melles parasztkötényt viseltek. Eleinte kenderből, majd selyemből varrták ezeket a kötényeket. A lábbelijük ún. fatalpú cipő, mely szertelenül magas, sár elleni alkalmatosságként is szolgált.




A Rózsalakodalom lényege mindig a táncra összpontosult, nem pedig az evés-ivásra. Ha össze kellene hasonlítani a Rózsalakodalmat egy valódi lakodalommal, azt lehetne elmondani, hogy sok hasonlóság, de sok különbség is van közöttük. Mindkét lakodalomban a gyermekek számára a legnagyobb élmény a templom ajtóból történő cukor és pénzdobálás.
Ugyanúgy volt szitába való pénzdobálás, és menyasszony-táncoltatás, mint a mai lakodalmakban. Az összegyűjtött aprópénzt vagy az egyháznak adták, vagy az alapítványba került.
Az utolsó Rózsalakodalom 1948-ban volt, mert az államosítások következtében az alapítvány teljesen elértéktelenedett, és a hatóságok nem engedélyezték megtartását.



A hagyomány visszatérését 1995-ben kezdeményezték, miszerint egy kérdőív kitöltésével, egyöntetű választ kapott a falu vezetősége a Rózsalakodalom felújításának igényéről. 1996-ban megtörtént a rekonstruálás. Formaiságában, szerkezetében, időbeliségében egyaránt történtek módosítások. Mivel Földeák lakossága javarész földművelésből él, ezért a felújított hagyomány időpontja Pünkösdkor, a falunapi rendezvényekkel összekötve van megtartva.

Az újjászületett hagyomány főszereplői az utóbbi nyolc évben képekkel (akinek van esetleg jobb, szebb minőségű képe, szívesen felakom a honlapra, vagy a képeslapküldőbe)

1996. május 24.

Plébános: Marosi János
Rózsapárok:
    
    Tóth Bernadett    Béla Erika
    Kardos Sándor    Sípos József

Mária-anyák:   
    Neparáczki Tamásné
    Sebők Jánosné
Vőfély:     Berecz András népdalénekes és népdalgyűjtő
Rózsaszirmot szórták:   
    Bakacsi Éva
    Varga Krisztina
    Tóth László
A menetet kísérők:   
    A falu fiataljainak koszorúspárjai, és az
    ünneplő emberek
Fellépett:    - Makói Maros Táncegyüttes,
    - Földeáki Néptánccsoport
    - Makói Fúvószenekar


 
 1997. május 17.

Plébános: Marosi János
Rózsapárok:    

    Varga Anita    Nagy Éva
    Szabó Csaba    Cseh István

Mária-anyák:    Neparáczki Tamásné
    Sebők Jánosné
Vőfély:     Béni Attila és Gilinger Ferenc
Rózsaszirmot szórták:   
    Berkesi Dóra
    Berkesi Lilla
    Tóth László
A menetet kísérők:   
    A falu fiataljainak koszorúspárjai, és az
    ünneplő emberek
Fellépett:   
    - Makói Maros Táncegyüttes
    - Földeáki Néptánccsoport
    - Zsombói Néptánccsoport
    - Makói Fúvószenekar
    - Földeáki Fúvószenekar

 

 1998. május 31.

Plébános: Andrássy Lajos
Rózsapárok:   

    Bakos Adrienn    Rakonczai Krisztina
    Kurai Zsolt    Mészáros László

Mária-anyák:   
    Bugyi Jánosné
    Szalma Mihályné
Vőfély:     Béni Attila és Gilinger Ferenc
Rózsaszirmot szórták:   
    Kiss Evelin
    Vass Orsolya
    Dulin Henrietta
    Neparáczki Renáta
    Vass István
A menetet kísérők:   
    A falu fiataljainak koszorúspárjai, és az
    ünneplő emberek
Fellépett:   
    - Makói Maros Néptáncegyüttes
    - Rokka Zenekar
    - Zsombói Néptánccsoport


 
 1999. május 22.

Plébános: Andrássy Lajos
Rózsapárok:    

    Veszelovszki Éva    Bakos Szilvia
    Rakonczai Róbert    Veszelovszki András

Mária-anyák:   
    Rakonczai Józsefné
    Szalma Mihályné
Vőfély:     Béni Attila és Gilinger Ferenc
Rózsaszirmot szórták:   
    Kecskeméti Fanni
    Borbíró Cintia
A menetet kísérők:   
    A falu fiataljainak koszorúspárjai, és az
    ünneplő emberek
Fellépett:   
    - Hódmezővásárhelyi Luthor Gyula Táncklub
    - Földeáki Néptánccsoport
    - Makói Fúvószenekar


 
 2000. június 10.

Plébános: Andrássy Lajos
Rózsapárok:    

    Horváth Éva    Vízhányó Andrea
    Béni Attila    Veszelovszki Zoltán

Mária-anyák:   
    Rakonczai Józsefné
    Szalma Mihályné
Vőfély:     Berecz András
Rózsaszirmot szórták:   
    Szabó Gréti
    Hajnal Gyula
A menetet kísérők:   
    A falu fiataljainak koszorúspárjai, és az
    ünneplő emberek
Fellépett:   
    - Földeáki Néptáncsoport
    - Maroslelei Rozmaring Néptánccsoport
    - Földeáki Fúvószenekar

 

 2001. június 2.

Plébános: Andrássy Lajos
Rózsapárok:    

    Baksa Tímea    Hofferner Éva
    Pető Gábor    Hajdú Norbert

Mária-anyák:   
    Rakonczai Józsefné
    Szalma Mihályné
Vőfély:     Búzás János és Béni Attila
Rózsaszirmot szórták:   
    Simon Orsolya
    Benák Katalin
    Apró Orsolya
    Szatmári Boldizsár
A menetet kísérők:   
    A falu fiataljainak koszorúspárjai, és az
    ünneplő emberek
Fellépett:   
    - Földeáki Néptánccsoport
    - Földeáki Fúvószenekar

 

 2002. május 18.

Plébános: Andrássy Lajos
Rózsapárok:    

    Kovács Ágnes    Szirbik Éva
    Varga Zoltán    Hajnal Zoltán

Mária-anyák:   
    Pető Ferencné
    Szalma Mihályné
Vőfély:     Pető Gábor és Béni Attila
Rózsaszirmot szórták:   
    Varga Márta
    Apró Orsolya
    Tóth Imre
A menetet kísérők:   
    A falu fiataljainak koszorúspárjai, és az
    ünneplő emberek
Fellépett:   
    - Bajorországi Ortenburg Néptáncegyüttes
    - Székelykeresztúri Pipacsok Néptáncegyüttes
    - Maroslelei Rozmaring Néptáncegyüttes


 
2003. június 7.

Plébános: Andrássy Lajos
Rózsapárok:    

    Vass Kitti    Kis Anna
    Váradi István    Sípos Árpád
Mária anyák:   
    Pető Ferencné
    Szalma Mihályné
Vőfély:     Pető Gábor és Varga Zoltán
A menetet kísérők:   
    A falu fiataljainak koszorúspárjai, és az
    ünneplő emberek
Fellépett:    - Földeáki Néptánccsoport
    - Földeáki Fúvószenekar
    - Kalocsai Hagyományőrző Népi Együttes
    - Topolyai Néptánccsoport
    - Makói Maros Néptánccsoport