I világháborús emlékmű története (Horváth Mihály)
 
 
Horváth Mihály

A földeáki első világháborús emlékmű története

�Mindazok akik a most dúló háborúban a hadrakelt sereg kötelékében híven teljesítették kötelességeiket, a nemzet osztatlan, hálás elismerésére váltak érdemesekké. Őrizze meg a késő utókor hálás kegyelettel azok áldott emlékezetét, akik életükkel adóztak a veszélybenforgó haza védelmében.�
(1917. évi VIII. tc. 1. §)

1926. január 28-án rendkívüli közgyűlésen foglalkozott Földeák község képviselőtestülete egy első világháborús emlékmű felállításával. Ekkor még végleges határozat nem született. Több felvetés és javaslat elhangzott, Mátyás Béla plébános például rámutatott, hogy olyan szobrot kell állítani, amely hosszú időn keresztül ellenáll a természeti viszontagságoknak, ugyanis a környező településeken létrehozott emlékművek igen rossz állapotúak. Bizottságot hoztak létre, mely megvizsgálta a régió szobrait, hogy a legmegfelelőbb anyagot kiválaszthassák. A szobor helyéül a Főtéren az Erzsébet parkot jelölték ki, átadását májusra tervezték. Ez az időpont többször módosult.
Április 16-án, a tavaszi közgyűlésen a képviselőtestület határozatot hozott a templom körüli Erzsébet park rendbetételéről, utasította a község vezetését, hogy "a község eme gyönyörű sétaterét nemesfa s virág ültetvényekkel gyarapítsa, a park szépségét emelje, annál is inkább, mert a közeljövőben leleplezendő hősök szobrát is ebben a kertben fogják elhelyezni."
Június 30-án a képviselőtestület tanulmányozta a szoborbizottság véleményét, majd ennek alapján Pásztor János szobrászművész* "Krisztus átöleli a haldokló katonát" szobortervezetét fogadták el. A szerződés megköttetett, a műkő emlékmű magasságát 5 méterben állapították meg. Költségként 80 millió koronát különítettek el erre a célra, ami nem foglalja magában a földalatti alapozás, a földeáki állomásról való szállítás, valamint a nevek bevésési költségeit. Ekkor (módosítva a korábbi elképzelést) 1926. november elsejét jelölték meg a leleplezés dátumául.
A Marosvidék c. napilap 1926. október 17-én megjelent száma közli, hogy a szobor elkészült, a község elöljárósága a szoborbizottsággal egyetemben november hetedikét jelölte ki véglegesen a szobor átadásának napjául. Ekkor már folytak az alapozási munkálatok. Október 30-án Földeák vezetése szétküldte a meghívókat a jeles eseményre. November 5-én a makói főszolgabíró hirdetés útján értesítette az ünnepségre utazni szándékozókat, hogy a Megyeházától külön autóbuszt indítanak.
1926. november 7-én, a leleplezés napján a Marosvidék című napilap felsorolta a szobor talapzatán feltüntetett 238 hősi halált halt földeáki nevét, és közölte Ménesi György: A földeáki hősök emlékénél című, 12 strófából álló versét. A falu főterén már a reggeli órákban gyülekezni kezdtek a vendégek. A meghívottak és a falu lakói fél 10-kor a templomba vonultak az ünnepélyes misére, majd a templom előtti téren várták az ünnepség kezdetét. "Szomorú őszi hangulattal teljes, gyönyörűszép verőfényes időben állta körül Földeák község hazafias közönsége a szobrot, amelyet 238 hős fia soha el nem múló emlékének emelt." - írta a korabeli sajtó tudósítója.
A község vezetőségén és a falu lakóin kívül megjelent az ünnepségen Tarnay Ivor alispán vezetése alatt az egyesített három vármegye tisztikara, a honvédelmi miniszter képviseletében Shvoy Kálmán ezredes, Nagy Gyula főszolgabíró vezetésével a központi járás tisztviselőkara, a katonaság és a csendőrség Tesszling ezredes és Czirenner őrnagy vezetésével, a Návay család, továbbá Apátfalva, Magyarcsanád, Palota, Lele és számos község képviselete, akik a szoborral szemközt foglaltak helyet.
A Dalárda Himnuszával kezdődött az ünnepség, amelyet Nagy Gyula főbíró megnyitó beszéde, majd Tarnay alispán leleplező beszéde követett, miközben lehullott a szobor leple. A mű Pásztor János művészi elgondolásában egy haldokló katonát ábrázol, akit a Megváltó tart a karjaiban. A szobor talapzatán ez áll: 1914-1918. Pro Patria. Három oldalon pedig fekete betűkkel a 238 hős neve.
A leleplezés után megindult a koszorúk áradata. Először Schvoy ezredes helyezte el a honvédség koszorúját, azután Tarnay alispán a vármegyéjét, Szabó Imre főmérnök Makó város lakosságáét, majd Bajusz Mihály bíró Földeák község koszorúját és egyben néhány szó kíséretében átvette a szobrot.
A szoborátvétel után Mátyás Béla plébános emelkedett szólásra, majd elhelyezte a földeáki özvegyek és árvák, továbbá özv. Várkövy Kálmánné, a szintén hősi halált halt földeáki igazgató-tanító özvegyének a koszorúját. Koszorút helyeztek el továbbá: vámőrség, Vitézi Szék, Vármegyei Hadirokkant Egyesület, Római Katholikus Egyház, Református Egyház (Veres Lajos református segédlelkész), Földeáki Hangya Szövetkezet, Földeáki Vitézi Szakasz, Földeáki Levente Egyesület, Földeáki Csendőrség, Földeáki Római Katholikus Fiúiskola, Földeáki Római Katholikus Leányiskola, Óföldeáki Állami Iskola, Földeáki Hitelszövetkezet, Földeáki Dalárda, Földeáki Önkéntes Tűzoltó Egyesület, Polgári Olvasókör, Önálló Iparosok, Földeáki Katholikus Kör, Földeáki Torna Club, Függetlenségi - és 48-as Olvasókör, és a hősök  szülei. Megemlékezik a korabeli hírlapíró az iskolások szavalatairól is, különös tekintettel Nádasdi Mihály levente Hősök ünnepén című szavalatáról. Az ünnepséget teljessé tette a dalárda többször felcsendülő éneke.
Az ünnepséget a községi nagyvendéglőben 150 terítékes bankett követte, ahol Nagy Gyula főszolgabíró pohárköszöntőjét Mátyás Béla, Urbanics Kálmán képviselő és Tarnay alispán beszéde követte, aki külön megemlékezett Návay Lajosról, akit, mint a 239. hősi halottat említett. A Marosvidék krónikása kiemeli a terem díszítését és terítést végző Vetró Józsefet, illetve a kiváló ebéd elkészítőit: Szántó Jánost és Berecz Jánost.
Az emlékmű 1945 után kiegészült a második világháborúban elesett katonák névsorával, így a szobor ma már két háború hősi áldozatainak állít emléket, eredeti helyén, Földeák központjában.

*Pásztor János (Gyoma, 1881. jan. 29. - Budapest, 1945. jan. 7.) szobrászművész, 1910-ig Hódmezővásárhelyen, majd Budapesten élt. Az Iparművészeti Iskola után ösztöndíjjal Párizsban tanult, több hazai elismerés után elnyerte a barcelonai világkiállítás nagydíját. Egyik leghíresebb alkotása II. Rákóczi Ferenc lovas szobra Budapesten látható a Kossuth téren.