VÁCKISÚJFALU KÖZSÉG BEMUTATKOZIK
 
Váckisújfalu Község címere
 
Csücsköstalpú tárcsapajzs, sarkai ferdén vágva, két hasítással három egyenlő szélességű mezőre osztva. A jobb oldaliban az Árpád-sáv, a piros-ezüsttel hétszer vágott mező. Ez a jelkép azt fejezi ki, hogy a település az Árpád korban már biztosan létezett, hiszen ismerjük III. András király róla szóló levelét átiratban.
A középső ezüst mezőben lebegő fekete holló jobbra fordítva, csőrében fekete gyűrűvel. Ez a holló a Hunyadi-ház címeréből való és arra utal, emlékeztet, hogy Hunyadi János, Magyarország kormányzója 1451. október hónap 10. napján átvonult Váckisújfalun és haditáborba szállt. A kormányzó ekkor ment a husziták ellen a Felvidékre, akik fölött első győzelmét Ipolyságnál aratta.
A baloldali, kék mezőben fölül csokorba kötött és szélre hajló három ezüst búzakalász lebeg. Alul úgyszintén lebegő aszimmetrikus ekevas, élével kifelé fordítva. Ebben mezőben a falu pecsétjein megőrzött heraldikai hagyomány elemei jelennek meg.
 
 
A Község földrajzi helyzete
 
Váckisújfalu Pest megye észak-keleti részén, a Galga patak felső folyása mentén, a Cserhát hegység nyúlványain helyezkedik el, a fővárostól való távolsága 32 km, jól megközelíthető közúton és vasúton egyaránt.
Váckisújfalu gazdag erdőségekkel borított dombokkal övezett széles völgyben fekszik, területén a Szilágyi és a Kisnémedi patak folyik át, határában pedig mesterséges horgásztó található. A faluban vendégház található, lovaglási és vadászati lehetőséggel.
A ma 478 fő lélekszámú kis falu egyike az utolsó menedékeknek, a zajmentes természeti környezet, a nyugalom felfedezetlen szigete, amely felett átrepülőben még a madarak is lassítanak.
Különös természeti értéket jelentenek a környező erdők valamint a község keleti felén fekvő és szőlőkkel gyümölcsössel beültetett Várhegy, amely –az itt talált üledék-maradványok alapján - egykori szegélye lehetett az egykori, tóvá alakult felső-pannóniai beltengernek.
A község, a mely az elmúlt években a kistérség egyik kulturális súlypontjává vált, az itt lakók összefogásával a hagyományok, a természeti környezet megőrzése mellett meg kíván felelni a XXI. század elvárásainak is, összhangot teremtve a múlt, a jelen és a jövő között.
A község „élharcosa” a kistérség rekreációs térséggé alakítása ügyének.
 
Váckisújfalu Község rövid története
 
Újfalu legelső okleveles említése III. András király (1290-1301) egyik többszörösen átírt oklevelében maradt ránk. Az 1332-1337-es pápai tizedjegyzékben szereplő Nova is Újfaluval azonosítható. Egy 1348-ban kelt oklevélben Páty (Poty), másként Újfalu megnevezés olvasható. 1378-ban, egy oklevélben Újfalu (Wyfalw) alakban említik a települést.
            Az Árpád-kortól kezdve Újfalu a Zsidó nemzetség Galga menti birtok tömbjének a része. A Zsidó nemzetség honfoglalás kori, vagy Szent István kori eredetű. A Zsidó nemzetségből leszármazó Csői, Nézsai, Mácsai és Zsidó családok itteni birtoklása végleg az 1470-es években szűnt meg, amikor I. Mátyás király (1458-1490) elkobozta és idegeneknek adományozta birtokaikat.
            Hunyadi János kormányzó - a husziták elleni hadjárat során - 1451. október 10-én seregével áthaladt Újfalun és ott október 11-én haditáborba szállt.
            A török hódítás elején, 1526-1541. között a falu elpusztult. Török haszonélvezői 1559-ben Ibrahim tímár-birtokos, Vác vári lovas, Hamza tímár-birtokos 1562-ben, Mehmed szpáhi 1580-ben és 1590-ben.
            A XVI. században Újfalu magyar birtokosai a Szilassiak, kiterjedt rokonságukkal együtt. A csői vár és tartozékai között Újfalu is Corvin Jánosé volt haláláig (1504. október 12.), azután a Ráskay, a Bosnyák, a Balassa és a Koháry családban öröklődött a XVIII. század közepéig.
            Újfalu újranépesedése szerény keretek között az 1670-1680-as években indult meg, de ezt elsöpörte a török alóli felszabadító háború. A község népessége, mely korunkig folyamatos, 1700-1701-ben érkezett a Koháryak telepítési akciója következtében. A II. Rákóczi Ferenc vezette kuruc szabadságharc alatt is gyér lakossággal rendelkezett Újfalu.
            Kisújfalu 1715-ös összeírásában a nevek magyarok, az 1720-as jegyzékben feltűnnek a tót nevek, az 1728-as összeírásban tettenérhető a magyar családok elszlovákosodása, amely a Galga középső és felső folyása mentén további szlovák beköltözők révén más településen is megfigyelhető. Főleg Hont megye északi részéről érkeztek szökött jobbágyok Kisújfalura.
            Grassalkovich I. Antal 1744-ben megvásárolta a Koháryaktól Kisújfalut 3000 forintért. Ettől kezdve a község a Grassalkovichok gödöllői uradalmába szervezve éli életét a XIX. század közepéig.
            Népe nagyjából fele-fele arányban evangélikus és római katolikus: 1828-ban 411, 1837-ben 455 és 1844-ben 439 lakos összesen. A római katolikus templom Szent András apostol tiszteletére szentelve Mácsa filiája ekkor. II. József király (1780-1790) türelmi rendelete után épülhetett meg az evangélikus imaház, Galgagyörk filiája.
            Egy 1848-ban készült összeírás szerint 29 jobbágy család bírt a faluban 15,5 jobbágytelket, velük együtt élt még 32 házas zsellér.
            Báró Sina Simon földesúrral az úrbéri egyezség 1860-ban köttetett meg. Innen számítjuk a jobbágyfelszabadítást Kisújfaluban, mely még évekig eltartott. Egy belga bank kezére jutott azután a község, melytől Gosztonyi János vásárolta meg 1866-ban, aki itt majorságot létesített. A község a Gosztonyiak kezén volt 1945-ig.
A parasztfalu jellegzetesen zárt élete a II. világháború után változott meg. A helyi termelőszövetkezet, amely később a Galga vidék középső területének mezőgazdasági nagyüzemében, a Galgaparti Összefogás Mgtsz-be integrálódott, jól működő melléküzemágaival (nyomda, fröccsöntő üzem) jó megélhetést biztosított tagjainak.
Az 1949-ben kiépített Galgamácsa-Váchartyán vasútvonal segítségével a mezőgazdaságból kiszoruló helyi polgárok a környező városokban találtak munkát.
1950. december hónap 31. napjáig Vácegres közigazgatásilag Váckisújfaluhoz tartozott, majd 1969. évtől a rendszerváltásig közös tanácsként működött Galgamácsa és Vácegres községekkel, amelyekkel 1991. óta körjegyzőséget tart fenn.
 
A Kéri puszta története
 
Az egykor népes Kér falu a honfoglalás kori magyar Kéri törzs nevét viselte. Első okleveles említése 1421-ből való, 1422-ben írják, hogy Mindenszentek titulusú temploma még áll, ekkor már puszta volt. Zsigmond király kezére jutva a Rozgonyiak kapták adományba, akkortól Kérvölgynek is hívják. A Rozgonyiak kihaltával 1523-ban Kérvölgy is a Báthoryak kezére került. Későbbi sorsa egy Váckisújfaluval.