home‎ > ‎

Egyházi hírek, programok


Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus meghirdetése

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elnöksége és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia május 20-án adta ki az alábbi körlevelet, melyet június 18-án, úrnapján minden vasárnapi szentmisén felolvasnak.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Nagy örömmel értesültünk tavaly, a Fülöp-szigeteken, Cebu Cityben tartott 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záróünnepségén arról, hogy Ferenc pápa a következő világkongresszus színhelyéül Budapestet jelölte ki. Felidéztük az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus emlékét. Az a nagyszerű ünneplés hazánkban és külföldön is maradandó lelki élményt jelentett. Kifejezte és Isten kegyelmével hatékonyan előmozdította a megértést, a cselekvő szeretetet, a hitet és a Gondviselésbe vetett bizalmat. Azóta is felhangzik templomainkban a Kongresszus himnusza. Megrendülten éljük át, hogy Krisztus „vándorlásunk társa lett”.

A pápai döntés után megkezdtük a szervezés előkészületeit. Megalakult a Kongresszus Titkársága. Kidolgoztuk javaslatainkat a Kongresszus témájára és mottójára. Ennek részletes teológiai indoklása és római bemutatása után 2017 áprilisában a szentatya jóváhagyta a témát és a jelszót, amely így hangzik: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). Ez a 87. zsoltárból vett idézet az Újszövetség fényében titokzatos utalás az Eucharisztiára is. A II. vatikáni zsinat ugyanis világosan tanítja, hogy „a szentmiseáldozat az egész keresztény élet forrása és csúcspontja” (Lumen Gentium, 11). „A liturgiából, különösen az Eucharisztiából mint forrásból árad belénk a kegyelem és valósul meg a legnagyobb hatékonysággal az emberek megszentelése Krisztusban és Isten megdicsőítése, amely az Egyház minden más tevékenységének célja” (Sacrosanctum Concilium, 10). Az Eucharisztia lelki életünk forrása, hiszen „benne van az Egyház egész kegyelmi gazdagsága, maga Krisztus, a mi húsvéti bárányunk és élő kenyerünk” (Presbyterorum Ordinis, 5). Olyan tiszta forrás az, amelyből mindnyájan meríthetünk az Eucharisztia ünneplése által, a szentáldozásban és a szentségimádásban.

A szentmise, a szentáldozás és a szentségimádás hatása nem áll meg a templom kapujában, hanem átalakítja az életünket. Sürget minket, hogy továbbadjuk a világnak az örömet és a segítő szeretet tanúságtételét. Krisztus rajtunk keresztül akarja kiárasztani a világra a bizalom, a béke, az igazságosság és az irgalmasság ajándékait. Az Eucharisztia ugyanis Krisztus megváltó művének jelenvalóvá tétele. Átalakít minket és küldetést ad, hogy átformáljuk magunk körül a világot.

Amikor a feltámadt Krisztus szavaitól lángra lobbant az emmauszi tanítványok szíve (vö. Lk 24, 30–32), felismerték őt a kenyértörésben és belső késztetést éreztek arra, hogy sietve elinduljanak és megosszák az Úrral való találkozás örömét testvéreikkel. Szent II. János Pál pápa tanítása szerint (Általános kihallgatás 2000. június 21-én) amikor a szentáldozásban részesülünk az Eucharisztia megtört és kiosztott kenyerében, mi, keresztény emberek és közösségek nem maradhatunk közömbösek azzal a hívással szemben, hogy ezt az ajándékot másokkal is megosszuk és magunk is a világ életéért adott kenyérré váljunk. Ezért az eucharisztikus áldozat ünneplése a leghatékonyabb missziós cselekedet, amit az Egyház közössége a világ történelmében véghezvihet.

1938-ban a nagy világégés küszöbén könyörögtünk a Szentségi Jézushoz. Ma a józan emberség, a tudomány vívmányait szeretettel és felelősen alkalmazó bölcsesség, a kiengesztelődésre kész testvéri szeretet adományát, a világunk és életünk értelmét megvilágító hit fényét kérjük Istentől, hogy népünk és az egész emberiség lelkileg megújulva nézhessen szembe a mai idők kihívásaival.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak Budapest ad otthont. De a nagy esemény alkalom a missziós és lelkipásztori megújulásra hazánk minden egyházmegyéjében, a szerzetes közösségekben, a lelkiségi mozgalmakban, sőt határainkon túl egész régiónkban és szerte a világon. Pünkösd után megkezdődik a lelkipásztori előkészítés. Egyházmegyei felelősök irányítják a munkát. Missziós megbízottak fognak felkeresni számos plébániát, hogy a helyi közösségek is bekapcsolódjanak ebbe a folyamatba. A plébánosok vezetésével a missziós megbízottak elősegíthetik közösségeinkben az Oltáriszentség tiszteletének, a szentmise ünneplésének és a szentségimádás végzésének megújulását. A szent edények, a ruhák, az oltárok felszerelése, az imádságok és énekek megújulása a lelki megerősödést segíti. Ha pedig az egyházközségi karitászcsoportok és az önkéntes segítők jobban át tudják tekinteni, hogy kinek van szüksége idős kora, betegsége, szegénysége, magányossága miatt különleges segítségre, ez az egész hívő közösség megújulását eredményezheti. Hiszen nemcsak az azonos hit, a közös gondolkodás és az együttes liturgikus ünneplés kapcsolja össze helyi közösségeinket, hanem egymás megismerése és készséges segítése is az élet minden területén. Ehhez pedig szükséges, hogy ismerjük azt az emberi közösséget, amely a plébánia területén lakik, tudjuk, kik a katolikusok, kik azok, akik készek bekapcsolódni a hit megismerésébe, a szentségi életbe és a közösség mindennapi munkájába.

Az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítésében újabban nagy szerepe van egy-egy szimbolikus tárgy országjárásának. Ilyen kiváló jelkép a 2007-es budapesti Városmisszió keresztje, amely a magyar szentek ereklyéit tartalmazza. Amikor majd ez a kereszt országjárásra indul, megérkezését az egyes városokban lelkipásztori programok fogják kísérni. De már addig is sokat tehetünk ezért a megújulásért.

Kezdjük el már most a Legméltóságosabb Oltáriszentség ünnepétől, vagyis Úrnapjától fogva a közös imádságot a Kongresszus sikeréért! Mondjuk el minden vasárnapi szentmise végén, a záró könyörgés után, de az áldás előtt, ősztől pedig minden hittanóra végén is, a következő imádságot:

Ima a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért

Mennyei Atyánk,
minden élet forrása!
Küldd el Szentlelkedet,
hogy az önmagát értünk feláldozó
és az Oltáriszentségben velünk levő Krisztust
felismerjük és egyre jobban szeressük!
Ő Urunk és Mesterünk,
barátunk és táplálékunk,
orvosunk és békességünk.
Adj bátorságot,
hogy az ő erejét és örömét
elvigyük minden emberhez!
Add, hogy a készület ideje
és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése
egész hívő közösségünk,
fővárosunk, népünk,
Európa és a világ
lelki megújulására szolgáljon!
Ámen.

Budapest, 2017. május 20-án

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elnöksége és A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Erdő Péter
bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek,
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elnöke

Veres András
Győri megyéspüspök,
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus 2020. szeptember 13-20-ig Budapesten kerül megrendezésre.

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Általános Titkársága: NEK Titkárság - 1064 Budapest, Vörösmarty utca 40. - titkarsag@iec2020.hu, A Kongresszus honlapja: iec2020.hu


Magyar Kurír



Egy lengyel püspök sürgős kérése Pio atyához


1962-ben Karol Wojtyła krakkói segédpüspök Rómában tartózkodott a II. vatikáni zsinaton. Üzenetet kapott Lengyelországból: barátja és segítője, Wanda Półtawska lengyel orvosnő, négy gyermek édesanyja, halálos betegségben szenved.

Az orvosnő férjével, Andrzej Półtawskival támogatta Karol Wojtyłát, kiálltak a krakkói segédpüspök mellett a család intézményének védelmében a kommunista időkben.

Mikor 1962-ben fény derült Wanda súlyos daganatos betegségére, az orvosok nem adtak esélyt a gyógyulásra. Wojtyła püspök tollat ragadott, és sürgős levelet írt latin nyelven egy szent embernek, akit fiatal papként ismert meg 1948-ban San Giovanni Rotondóban. Karol akkor részt vett a Pio atya által bemutatott szentmisén, majd meggyónt nála. Az 1962. november 17-én kelt levélben ez állt: „Tiszteletreméltó Atyám, kérlek, emlékezz meg imáidban négy kislány édesanyjáról, egy mindössze negyvenéves krakkói lengyel asszonyról, aki a háború alatt öt évig volt egy német koncentrációs táborban, most pedig ismét életveszélyben van rákos megbetegedése miatt. Könyörögj Istenhez, hogy a Boldogságos Szűz Mária közbenjárására mutassa meg irgalmát ennek az asszonynak és családjának.”

Karol Wojtyła Wanda Półtawska lengyel orvosnővel és férjével

A levél Angelo Battisti, Pio atya közvetlen munkatársa révén jutott el a kapucinus szerzeteshez. Angelo a következőképpen emlékezett vissza a történtekre: „Miután a kolostorba értem, Pio atya arra kért, olvassam fel neki a levelet. Miután némán hallgatta a latin nyelven írt kérést, a következőt mondta: »Angelo, erre a kérésre nem lehet nemet mondani.« Majd lehajtotta fejét, és imádkozott. Angelo Battisti, aki ekkor már hosszú ideje Pio atya mellett dolgozott, korábban nem hallott a lengyel püspökről, és csodálkozott Pio atya szavain.

Tizenegy nappal később, november 28-án ismét csak Angelo Battistin keresztül a következő üzenet érkezett Pio atyához Wojtyła püspöktől: „Tiszteletreméltó Atyám! A lengyelországi Krakkóban élő asszony, négy gyermek édesanyja november 21. napján, a sebészeti beavatkozást megelőző napon hirtelen tökéletesen visszanyerte egészségét. Istennek legyen hála érte. És neked is, tiszteletreméltó atya, tolmácsolom a hölgy, a férje és az egész családja legmélyebb háláját és köszönetét.”

Csodálatos gyógyulása után öt évvel, 1967 májusában Wanda Półtawska eljutott San Giovanni Rotondóba. A Pio atyára váró tömegben állt. Habár korábban soha nem találkoztak, a kapucinus szerzetes egyből odament hozzá, rámosolygott, és csak ennyit kérdezett: „Hát minden rendben van?”

Pio atyát a krakkói püspökből pápává lett Karol Wojtyła avatta boldoggá 1999-ben, majd pedig szentté 2002-ben.

Forrás és fotó: E-communio.ro

Magyar Kurír

A pálos rendről nevezték el a zalamerenyei vízimalmot

A pálos rendről elnevezett zalamerenyei vízimalmot Csóka János pálos tartományfőnök áldotta meg május 27-én.


A vízimalom a pálos rendé volt, az első írásos említése az 15. századból való, amikor a rend vagyonának összeírásakor feljegyezték, hogy az örményei kolostornak van egy malma a gát-vízen. A rend feloszlatása után a veszprémi káptalan, majd a helyi téesz tulajdonába került a malom, mely az 1960-as években szüntette be az őrlést.

A jelenlegi tulajdonosok, Szabadics Attila és felesége 2015-ben korhű anyagokkal újították fel a épületet: a 19. századi technológia beépítése révén újra forognak a malomkerekek a malomárokba lezúduló víz hatására, megindítva az őrlési folyamatot. A malomtechnológia ipartörténeti bemutatása mellett a malom történelmi dokumentumai, térképek, szerződések, valamint a kapcsolódó mesterségek eszközei, tárgyai is megtekinthetők az épületben, a felső szint pedig közösségi rendezvényeknek, kulturális programoknak ad otthont. A földszinten helyet kapott egy pálinkafőző berendezés is, mivel a tulajdonos pálinkamester szakmérnök.

A házi ünnepségen, melynek keretében Csóka János megáldotta a vízimalmot, a tulajdonos és felesége, a zalamerenyei polgármester, Ódor László Lajos, valamint a Pálos Baráti Kör tagjai vettek részt.

Forrás: Pálosrend.hu


Az élet igéje – 2017. június


„Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” (Jn 20,21)

Jézus keresztre feszítése után a tanítványok bezárkóztak, mert meg voltak ijedve és össze voltak zavarodva, annak ellenére, hogy előtte Vele jártak-keltek Palesztina útjain, amikor mindenkinek hirdette, hogy Isten Atya, és mindenkit gyengéden szeret.

Az Atya elküldte Jézust, hogy az életével tanúságot tegyen erről a nagy újdonságról, sőt mi több, megnyissa az utat, hogy az emberek Istennel találkozhassanak: Istennel, aki háromság, önmagában is szeretetközösség, és ebbe a végtelen ölelésbe vonja be teremtményeit.

Nyilvános működése során sokan látták, hallották és tapasztalták jóságát, befogadó, megbocsátó és reményt adó szavainak és tetteinek gyümölcsét. Aztán elítélték és keresztre feszítették. Ezek után írja le János evangéliuma, hogy Jézus harmadnapra föltámadt, megjelent tanítványainak, és meghívta őket, hogy folytassák küldetését:

„Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.”

Mintha azt mondaná nekik: „Emlékeztek, mennyire mellettetek álltam, mennyire szomjaztátok az igazságot és a békét, és én hogyan oltottam szomjúságotokat? Hogyan gyógyítottam meg testben és lélekben, akiket az emberek kitaszítottak és megvetettek? Hogyan védtem meg a szegények, az özvegyek és az idegenek méltóságát? Folytassátok most már ti! Hirdessétek az evangéliumot, amelyet kaptatok, hirdessétek, hogy Isten azt szeretné, hogy mindenki találkozzon vele! Hirdessétek, hogy ti mindannyian testvérek vagytok!”

Minden ember a Szeretet-Isten képére van megteremtve, ezért a szívében vágyik arra, hogy találkozzon Vele, valamint minden kultúra és társadalom megpróbálja felépíteni az együttéléshez szükséges kapcsolatokat. De mennyi fáradsággal jár ez, mennyi ellentmondás és nehézség akadályoz a célhoz vezető úton! Ezek a legmélyebb vágyaink nap mint nap ellentétbe kerülnek emberi törékenységünkkel, bezárkózunk, félelem tölt el  minket, bizalmatlanok vagyunk, és előítéletek élnek bennünk egymás iránt.

Az Úr viszont ma is nagy bizalommal ismétli:

„Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.”

Mit kezdjünk ebben a hónapban ezzel a meghökkentő meghívással? Vajon nem eleve halva született gondolat testvériséget építeni a többnyire megosztott emberiség körében? Érdemes egyáltalán belekezdeni?

Egyedül valóban soha nem lennénk képesek erre, de Jézustól rendkívüli ajándékot kaptunk, a Szentlelket, aki segít kitartanunk, hogy minden embert szeressünk, még az ellenségeinket is.

„A Szentlélek, akit a keresztségben megkapunk […], lévén a szeretet és az egység lelke – legyőzve a faji, kulturális és társadalmi hovatartozás különbségeiből fakadó nehézségeket – minden hívőt egyesített a Feltámadottal és egymással. […] Önzésünk építi fel azokat a falakat, melyek elszigetelnek a többiektől és kizárják világunkból azokat, akik mások, mint mi. […] Hallgatva a Szentlélek hangjára azon fáradozunk majd, hogy minden téren növekedjünk ebben az egységben és közösségben […] azáltal, hogy elfojtjuk a megosztottság csíráit, melyeket magunkban hordozunk.” (Chiara Lubich)

A Szentlélek segítségével mi is idézzük fel és éljük meg ebben a hónapban a szeretetre indító igéket, használjunk ki minden kis és nagy lehetőséget a többiekkel való kapcsolatban: hallgassuk meg őket, érezzünk együtt velük, folytassunk párbeszédet, bátorítsuk és vonjuk be őket, törődjünk velük, bocsássunk meg nekik, és értékeljük őket! Így eleget teszünk a jézusi szándéknak, hogy folytassuk a küldetését, és legyünk a tőle kapott élet közvetítői.

A buddhista szerzetesek egy csoportja is ezt tapasztalta meg a Fokoláre mozgalom olaszországi nemzetközi városkájában, Loppianóban, ahol mind a nyolcszáz lakos megpróbál az evangéliumhoz hűen élni. Mélyen megérintette őket az evangéliumi szeretet, amelyet korábban nem ismertek. Egyikük ezt mesélte: „A piszkos cipőmet az ajtón kívül hagytam, és másnap reggelre valaki kitisztította. Az ajtón kívül hagytam a piszkos ruhámat, és reggelre valaki kimosta, kivasalta. Tudták, hogy fázom, mert délkelet-ázsiai vagyok, ezért jobban befűtöttek, és plusztakarót is kaptam. Egyik nap megkérdeztem, hogy miért tettétek ezt. »Egyszerűen azért, mert szeretünk« – hangzott a válasz.” És ez az esemény a buddhisták és a keresztények között igazi párbeszédet indított el.

Letizia Magri




12 idézet Szent II. János Páltól

alt

1. A jövő ma kezdődik, nem holnap.
2. A tudomány megtisztíthatja a vallást a tévedésből és a babonától. A vallás megtisztíthatja a tudományt a bálványimádástól és a hamis abszolútumoktól.
3. A társadalmi igazságosság nem érhető el erőszakkal. Az erőszak megöli azt, amit létrehozni kíván.

4. Ne hagyd el magad a kétségbeesésig. Mi a húsvét emberei vagyunk és a halleluja a dalunk.
5. Felszólítalak benneteket, hogy soha, de soha ne adjátok fel reményt, soha ne kételkedjenek, soha ne fáradjatok el, és soha ne legyenek bátortalanodjatok el. Ne féljetek.
6. A hit és az érzés olyan, mint az emberi lélek két szárnya, amivel az igazság felé halad.
7. A legrosszabb börtön a bezárt szív.
8. Ahogy a családnak megy, úgy megy a nemzetnek, és így az egész világnak, melyben élünk.
9. Ne féljetek esélyt adni a békére, a békét tanítani, a békét megélni ... A béke lesz a történelem utolsó szava.
10. Az egyéni szabadság korlátozása úgy tűnhet, hogy az valami negatív és kellemetlen dolog, de a szeretet által pozitív, örömteli és kreatív dologgá válik. A szabadság a szeretet kedvéért létezik.
11. Nem gyengeségeink és kudarcaink összegzése vagyunk, mi az Atya szeretetének összege vagyunk és a valódi képességünk az, hogy Fiának, Jézusnak képévé váljunk.
12. Jézust keresed, amikor álmodsz a boldogságról; Ő vár téged, amikor semmi mást nem találsz kielégítőnek; Ő a szépség, akihez vonzódsz; Ő az, aki a teljesség szomjúságában provokált téged, hogy ne engedje, hogy megállj a kompromisszumnál; Ő az, aki sürget téged, hogy lehulljon rólad a hamis élet maszkja; Ő elolvassa a szívedben a legeredményesebb választásokat, amelyeket mások megpróbálnak elfojtani.




 
2015. szeptember 18-19-én rendezték meg "Veled együtt vagyunk rendben!" mottóval a Szerzetesek tere elnevezésű rendezvényt, ahol a világiak találkozhattak a különböző szerzetes rendek képviselőivel.