home‎ > ‎

Egyházi hírek, programok



A LENGYEL HATÁRT MÁRIA HADSEREGE ERŐSÍTETTE MEG – 2017 OKTÓBER 7.

Varsó, Lengyelország — a lengyel katolikusok rózsafüzérszemeket morzsolgatva sorakoztak fel az ország 3500 kilométer hosszú határa mentén, hogy egy tömegdemonstráció keretében imádkozzanak Lengyelország és a világ üdvösségéért.

Sok résztvevő számára az esemény tiltakozás volt országuk elvilágiasodása és az iszlám európai térnyerése ellen. A Rózsafüzér a Határokon elnevezésű eseményt részben állami vállalatok támogatták és a szervezők szándékosan a Rózsafüzér Királynője ünnepének napjára időzítették. Így egybeesett az 1571-es lepantói győzelemmel, mely a pápa által fegyverbe hívott keresztény harcosok és az Ottomán Birodalom között zajlott.

A szervezők kiemelték: a csata során a katolikusok megverték az övékénél lényegesen nagyobb muzulmán flottát, megmentve ezzel Európát az iszlámtól. Az egyre jobbra tolódó országban a Rózsafüzér Határokon 320 templomban és 4000 úgynevezett imazónában zajlott, így például a legnagyobb lengyel reptéren is.

Az egész napos esemény reggeli misével indult, majd a rózsafüzér imádkozás délután 2 órától körülbelül két órán át tartott. A szervezésért egy világiakból álló szervezet, a Solo Dios Basta (Isten egyedül elég) Alapítvány volt felelős, de a papság is támogatta azt. A szervezők körülbelül egy millió lengyel és más nemzetiségű résztvevőre számítottak szerte a világon. Honlapjukon ez olvasható: „a rózsafüzér hatalmas fegyver a gonosz ellen.”

Pawel Rytel-Andrianik atya, a Lengyel Püspöki Konferencia szóvivője szerint a 2016-os világifjúsági találkozó után ez a második legnagyobb imaalkalom volt Európában, noha pontos számokat még nem tudott rendelkezésre bocsátani.


„Az esemény idején a varsói Chopin reptéren voltam. Olyan hatalmas volt a tömeg, hogy csak úgy áradtak az emberek a kápolnából.”- mondta az atya. „A kezdeményezés világiaktól eredt, ami még különlegesebbé teszi a dolgot. Több millióan imádkozták együtt a rózsafüzért, túlszárnyalva a szervezők legvérmesebb reményeit is.”

Lengyelország 38 millió lakosának több mint 90 %-a katolikus. Marek Jedraszewski, a dél-lengyelországi Krakkó érseke szombat reggeli beszédében úgy fogalmazott, hogy „azért kell imádkoznunk, hogy Európa Európa maradjon.” „Imádkozzunk Európa más országaiért és a világért, hogy megértsék, vissza kell térnünk Európa és az európai kultúra keresztény gyökereihez, ha azt akarjuk, Európa önmaga maradjon.” –mondta az érsek.

„Számunkra ez életbevágóan fontos” – nyilatkozta Basia Sibinska az Associated Press hírügynökségnek. „A békéért szeretnénk imádkozni, és a biztonságunkért is. Természetesen mindannyian különféle szándékkal jöttünk ide. De a legfontosabb az, hogy erős hittel és teljes odaadással egyfajta imakört alakítsunk a határaink mentén.”
Gdanskban, ebben az északi lengyel városban Krzysztof Januszewski, szintén az AP-nek nyilatkozva, aggodalmát fejezte ki, hogy Európát iszlám szélsőségesek fenyegetik.

„A múltban is fenyegettek minket a szultánok és törökök és más nem keresztények ellenünk irányuló hadjáratai“ –mondta Januszewski úr. „Ma ismét eláraszt minket az iszlám, és ismét félnünk kell. Félünk a terrorista fenyegetésektől és félünk, hogy az emberek elveszítik hitüket.”

Az eseményt számtalan lengyel híresség, sportoló és a kormányon lévő konzervatív Törvény és Igazság (PiS) párt politikusa támogatta.

Voltak azonban bíráló hangok is. Krzysztof Luft, a liberális Civil Platform, a legnagyobb ellenzéki párt korábbi tagja így reagált a Twitteren: „Ez a keresztényésg kigúnyolása. Arra használják a vallást, hogy fenntartsák Lengyelország elmaradottságát az isten háta mögötti vidékeken.”  (Joanna Berendt/Varsó, Megan Specia/New York.)

Mi azonban azt kérdezzük tőletek: Magyarországon ki és mikor fog kezdeményezni, megszervezni, támogatni egy ilyen nemzet és hiterősítő vállalkozást? Hajrá, Regnum Marianum!

forrás: https://www.nytimes.com/2017/10/07/world/europe/poland-rosary-border-prayer.html
Írta: Sályi Anna





Az élet igéje – 2017. október

Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.” (Fil 2,5)

Pál apostol az igehirdetés miatt börtönben van, innen írja meg levelét a Filippi városában élő keresztény közösségnek. Ő hirdette ott elsőként az evangéliumot, sokan hittek, nagylelkűen elköteleződtek az új életben, és tanúságot tettek a keresztény szeretetről akkor is, amikor Pálnak már el kellett jönnie onnan. Nagyon örül ezeknek a híreknek, és ezért ír a levelében olyan szívbéli szeretettel a filippiekről.

Bátorítja őket, hogy egyénileg és közösségként is haladjanak előre, gyarapodjanak a szeretetben, és emlékezteti őket a példaképünkre, akitől az evangéliumi életstílust megtanulhatjuk:

Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.”

Vajon milyen ez a „lelkület”? Hogyan ismerhetjük meg Jézus legmélyebb vágyait, hogy utánozzuk őt?

Pál tudta a választ: Jézus Krisztus, az Isten fia kiüresítette önmagát és közénk jött, emberré lett és teljes mértékben az Atyát szolgálta, hogy így általa Isten gyermekei lehessünk.[1]

Azáltal teljesítette küldetését, hogy egész életében eszerint cselekedett: folyamatosan lehajolt a kicsikhez, gyengékhez és bizonytalankodókhoz, felemelte őket, hogy megtapasztalják a szeretetet és a megváltást: a leprás, az özvegyasszony, az idegen, a bűnös.

Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.”

Akkor tudjuk felismerni és ápolni magunkban Jézus lelkületét, ha előbb felismerjük a szeretetét és megbocsátásának erejét. Aztán tekintsünk rá, és kövessük abban, ahogyan élt: tárjuk ki a szívünket, elménket és a karunkat, hogy példájára minden embert befogadjunk. Kerüljünk el minden ítélkezést az emberekkel kapcsolatban, és engedjük, hogy gazdagítson az a jó, ami bennük megvan, akkor is, ha ez a jó egy halom hibával és nyomorúsággal párosul, és „időveszteségnek” tűnik ennek okait keresni.

A legmélyebb érzés, amit Jézus lelkületéből elsajátíthatunk, az ingyenes szeretet, az akarat, hogy mások szolgálatába álljunk kisebb-nagyobb talentumainkkal, hogy bátor és konkrét tettekkel pozitív kapcsolatokat építsünk magunk körül, hogy a nehéz helyzetekben, a meg nem értés és a széthúzás közepette is szelíden, de határozottan megtaláljuk a párbeszéd és az egyetértés útját.

Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt.”

Chiara Lubich-ot egész életében az evangélium vezérelte, és meg is tapasztalta ennek erejét. Így ír:

„Úgy követjük Jézust, ha felfogjuk, hogy kereszténységünknek akkor van értelme, ha másokért élünk, ha a létünkre úgy tekintünk, mint szolgálatra a testvérek iránt, ha egész életünket erre építjük. Így valósítjuk meg, ami leginkább Jézus szívén fekszik. Így éljük meg az evangélium lényegét, és így leszünk valóban boldogok.”[2]

Letizia Magri


Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus meghirdetése

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elnöksége és a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia május 20-án adta ki az alábbi körlevelet, melyet június 18-án, úrnapján minden vasárnapi szentmisén felolvasnak.

Krisztusban Kedves Testvérek!

Nagy örömmel értesültünk tavaly, a Fülöp-szigeteken, Cebu Cityben tartott 51. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus záróünnepségén arról, hogy Ferenc pápa a következő világkongresszus színhelyéül Budapestet jelölte ki. Felidéztük az 1938-as budapesti Eucharisztikus Világkongresszus emlékét. Az a nagyszerű ünneplés hazánkban és külföldön is maradandó lelki élményt jelentett. Kifejezte és Isten kegyelmével hatékonyan előmozdította a megértést, a cselekvő szeretetet, a hitet és a Gondviselésbe vetett bizalmat. Azóta is felhangzik templomainkban a Kongresszus himnusza. Megrendülten éljük át, hogy Krisztus „vándorlásunk társa lett”.

A pápai döntés után megkezdtük a szervezés előkészületeit. Megalakult a Kongresszus Titkársága. Kidolgoztuk javaslatainkat a Kongresszus témájára és mottójára. Ennek részletes teológiai indoklása és római bemutatása után 2017 áprilisában a szentatya jóváhagyta a témát és a jelszót, amely így hangzik: „Minden forrásom belőled fakad” (Zsolt 87,7). Ez a 87. zsoltárból vett idézet az Újszövetség fényében titokzatos utalás az Eucharisztiára is. A II. vatikáni zsinat ugyanis világosan tanítja, hogy „a szentmiseáldozat az egész keresztény élet forrása és csúcspontja” (Lumen Gentium, 11). „A liturgiából, különösen az Eucharisztiából mint forrásból árad belénk a kegyelem és valósul meg a legnagyobb hatékonysággal az emberek megszentelése Krisztusban és Isten megdicsőítése, amely az Egyház minden más tevékenységének célja” (Sacrosanctum Concilium, 10). Az Eucharisztia lelki életünk forrása, hiszen „benne van az Egyház egész kegyelmi gazdagsága, maga Krisztus, a mi húsvéti bárányunk és élő kenyerünk” (Presbyterorum Ordinis, 5). Olyan tiszta forrás az, amelyből mindnyájan meríthetünk az Eucharisztia ünneplése által, a szentáldozásban és a szentségimádásban.

A szentmise, a szentáldozás és a szentségimádás hatása nem áll meg a templom kapujában, hanem átalakítja az életünket. Sürget minket, hogy továbbadjuk a világnak az örömet és a segítő szeretet tanúságtételét. Krisztus rajtunk keresztül akarja kiárasztani a világra a bizalom, a béke, az igazságosság és az irgalmasság ajándékait. Az Eucharisztia ugyanis Krisztus megváltó művének jelenvalóvá tétele. Átalakít minket és küldetést ad, hogy átformáljuk magunk körül a világot.

Amikor a feltámadt Krisztus szavaitól lángra lobbant az emmauszi tanítványok szíve (vö. Lk 24, 30–32), felismerték őt a kenyértörésben és belső késztetést éreztek arra, hogy sietve elinduljanak és megosszák az Úrral való találkozás örömét testvéreikkel. Szent II. János Pál pápa tanítása szerint (Általános kihallgatás 2000. június 21-én) amikor a szentáldozásban részesülünk az Eucharisztia megtört és kiosztott kenyerében, mi, keresztény emberek és közösségek nem maradhatunk közömbösek azzal a hívással szemben, hogy ezt az ajándékot másokkal is megosszuk és magunk is a világ életéért adott kenyérré váljunk. Ezért az eucharisztikus áldozat ünneplése a leghatékonyabb missziós cselekedet, amit az Egyház közössége a világ történelmében véghezvihet.

1938-ban a nagy világégés küszöbén könyörögtünk a Szentségi Jézushoz. Ma a józan emberség, a tudomány vívmányait szeretettel és felelősen alkalmazó bölcsesség, a kiengesztelődésre kész testvéri szeretet adományát, a világunk és életünk értelmét megvilágító hit fényét kérjük Istentől, hogy népünk és az egész emberiség lelkileg megújulva nézhessen szembe a mai idők kihívásaival.

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusnak Budapest ad otthont. De a nagy esemény alkalom a missziós és lelkipásztori megújulásra hazánk minden egyházmegyéjében, a szerzetes közösségekben, a lelkiségi mozgalmakban, sőt határainkon túl egész régiónkban és szerte a világon. Pünkösd után megkezdődik a lelkipásztori előkészítés. Egyházmegyei felelősök irányítják a munkát. Missziós megbízottak fognak felkeresni számos plébániát, hogy a helyi közösségek is bekapcsolódjanak ebbe a folyamatba. A plébánosok vezetésével a missziós megbízottak elősegíthetik közösségeinkben az Oltáriszentség tiszteletének, a szentmise ünneplésének és a szentségimádás végzésének megújulását. A szent edények, a ruhák, az oltárok felszerelése, az imádságok és énekek megújulása a lelki megerősödést segíti. Ha pedig az egyházközségi karitászcsoportok és az önkéntes segítők jobban át tudják tekinteni, hogy kinek van szüksége idős kora, betegsége, szegénysége, magányossága miatt különleges segítségre, ez az egész hívő közösség megújulását eredményezheti. Hiszen nemcsak az azonos hit, a közös gondolkodás és az együttes liturgikus ünneplés kapcsolja össze helyi közösségeinket, hanem egymás megismerése és készséges segítése is az élet minden területén. Ehhez pedig szükséges, hogy ismerjük azt az emberi közösséget, amely a plébánia területén lakik, tudjuk, kik a katolikusok, kik azok, akik készek bekapcsolódni a hit megismerésébe, a szentségi életbe és a közösség mindennapi munkájába.

Az Eucharisztikus Világkongresszus előkészítésében újabban nagy szerepe van egy-egy szimbolikus tárgy országjárásának. Ilyen kiváló jelkép a 2007-es budapesti Városmisszió keresztje, amely a magyar szentek ereklyéit tartalmazza. Amikor majd ez a kereszt országjárásra indul, megérkezését az egyes városokban lelkipásztori programok fogják kísérni. De már addig is sokat tehetünk ezért a megújulásért.

Kezdjük el már most a Legméltóságosabb Oltáriszentség ünnepétől, vagyis Úrnapjától fogva a közös imádságot a Kongresszus sikeréért! Mondjuk el minden vasárnapi szentmise végén, a záró könyörgés után, de az áldás előtt, ősztől pedig minden hittanóra végén is, a következő imádságot:

Ima a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusért

Mennyei Atyánk,
minden élet forrása!
Küldd el Szentlelkedet,
hogy az önmagát értünk feláldozó
és az Oltáriszentségben velünk levő Krisztust
felismerjük és egyre jobban szeressük!
Ő Urunk és Mesterünk,
barátunk és táplálékunk,
orvosunk és békességünk.
Adj bátorságot,
hogy az ő erejét és örömét
elvigyük minden emberhez!
Add, hogy a készület ideje
és az Eucharisztikus Kongresszus ünneplése
egész hívő közösségünk,
fővárosunk, népünk,
Európa és a világ
lelki megújulására szolgáljon!
Ámen.

Budapest, 2017. május 20-án

A Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elnöksége és A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia

Erdő Péter
bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek,
az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus elnöke

Veres András
Győri megyéspüspök,
a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia elnöke

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus 2020. szeptember 13-20-ig Budapesten kerül megrendezésre.

Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Általános Titkársága: NEK Titkárság - 1064 Budapest, Vörösmarty utca 40. - titkarsag@iec2020.hu, A Kongresszus honlapja: iec2020.hu


Magyar Kurír



12 idézet Szent II. János Páltól
alt

1. A jövő ma kezdődik, nem holnap.
2. A tudomány megtisztíthatja a vallást a tévedésből és a babonától. A vallás megtisztíthatja a tudományt a bálványimádástól és a hamis abszolútumoktól.
3. A társadalmi igazságosság nem érhető el erőszakkal. Az erőszak megöli azt, amit létrehozni kíván.

4. Ne hagyd el magad a kétségbeesésig. Mi a húsvét emberei vagyunk és a halleluja a dalunk.
5. Felszólítalak benneteket, hogy soha, de soha ne adjátok fel reményt, soha ne kételkedjenek, soha ne fáradjatok el, és soha ne legyenek bátortalanodjatok el. Ne féljetek.
6. A hit és az érzés olyan, mint az emberi lélek két szárnya, amivel az igazság felé halad.
7. A legrosszabb börtön a bezárt szív.
8. Ahogy a családnak megy, úgy megy a nemzetnek, és így az egész világnak, melyben élünk.
9. Ne féljetek esélyt adni a békére, a békét tanítani, a békét megélni ... A béke lesz a történelem utolsó szava.
10. Az egyéni szabadság korlátozása úgy tűnhet, hogy az valami negatív és kellemetlen dolog, de a szeretet által pozitív, örömteli és kreatív dologgá válik. A szabadság a szeretet kedvéért létezik.
11. Nem gyengeségeink és kudarcaink összegzése vagyunk, mi az Atya szeretetének összege vagyunk és a valódi képességünk az, hogy Fiának, Jézusnak képévé váljunk.
12. Jézust keresed, amikor álmodsz a boldogságról; Ő vár téged, amikor semmi mást nem találsz kielégítőnek; Ő a szépség, akihez vonzódsz; Ő az, aki a teljesség szomjúságában provokált téged, hogy ne engedje, hogy megállj a kompromisszumnál; Ő az, aki sürget téged, hogy lehulljon rólad a hamis élet maszkja; Ő elolvassa a szívedben a legeredményesebb választásokat, amelyeket mások megpróbálnak elfojtani.




 
2015. szeptember 18-19-én rendezték meg "Veled együtt vagyunk rendben!" mottóval a Szerzetesek tere elnevezésű rendezvényt, ahol a világiak találkozhattak a különböző szerzetes rendek képviselőivel.