Az Új Nyolcak alkotócsoport honlapja

Az Új nyolcak képzőművész társaság Hatok című tárlatával Csorba Simon festő és grafikus művész felkérésére mutatkozott be 2010 december 6-án a STEX Kávéház pincegalériájában. A kiállítás koncepcióját Csorba Simon sikeres szemműtéte szolgáltatta. Csorba a tárlaton Ajtó a látók világába című munkájával szerepelt. Spirituálisan és szimbolikusan is lehet értelmezni a vakot, aki látóvá lesz. Jézus Krisztus, aki a maga conpassio – együtt szenvedő, együtt érző – küldetését pontosan kifejezi csodatételeiben, amikor a hozzá forduló beteget megszabadítja „vakságától”, „leprájától”, „bénaságától” és átemeli az egészséges életbe.

Az Új nyolcak társaság a MIÉNK működésével egy időben alakuló Nyolcak festőcsoport koncepcióját jelképesen előzményének tekinti. Koincidencia, hogy az Új Nyolcak megalakulásával párhuzamosan a Nyolcak gyűjteményes tárlata Pécsen megtekinthető.

Az Új nyolcak tagjai: Aknay János Kossuth díjas festőművész; Csáji Attila festőművész, a Kepes Társaság elnöke; Csorba Simon festőművész, Köztársasági érdemrend Lovagkeresztje, életmű díj; Farkas Ádám szobrászművész, a Képzőművészeti Egyetem volt rektora; Fejér Hadúr Péter festőművész; Kovács Péter Balázs Munkácsy-díjas festőművész, a Nádor Galéria vezetője; Lapu Mihály képzőművész, az Inter Galéria vezetője; Dr. Táncos László grafikus művész, orvos, a Semmelweis Kiadó igazgatója.

A társaság művészeti támogatói Golovits Lajos művészettörténész, Gulyás János filmrendező, operatőr, Németh Péter Mikola költő és Prágai Tamás író, költő.


„A MIÉNK alakulásával egy időben az impresszionizmus, a látványfestészet szervezkedésével ellentétes erők is hatottak, és 1909-ben meg is alakult az a csoport, amely elsöpörte a MIÉNK pusztán minőségre támaszkodó tömörülését, megalakult és megrendezte első kiállítását a Nyolcak. Tagjai Berény Róbert, Czigány Dezső, Czóbel Béla, Kernstok Károly, Márffy Ödön, Orbán Dezső, Pór Bertalan és Tihanyi Lajos voltak. (…) A Nyolcak nemcsak új iskola akart lenni, új stílust akart teremteni, hanem arra vállalkozott, amire az irodalomban Ady Endre és a Nyugat. Az 1905 utáni évtized ugyanis a magyar társadalom és kultúra forradalmi telítettségű korszaka. Monumentális évtized: a modern Magyarország megszületésének, a nagy-nagy lehetőségeknek a kora. Kor, amelyben összsűrűsödött a félresiklott társadalmi fejlődés minden keserve, lelepleződött a történelmi Magyarország minden illúziója. (…) Ady Endre kora ez, ő volt, aki varázséneket vijjogó sámánként mindent átérzett és mindennek hangot adott. Szimbolizmus, szürrealista elemek és realizmus, balladai tömörség, népi egyszerűség, intellektuális tiszánlátás és ösztönös szóötvözetek, exhibicionizmus és kollektív élmények vizionárius idézése, ősi ritmusképletek modern hangszerelése és szecessziós bizarrság fonódik páratlan egységbe költészetében.”

(Németh Lajos, Modern magyar művészet, Corvina, Bp., 1972. A képen: Csáji Attila: Ház, 1973.)