Névadónk



Tóth László (1895-1964)


1895. május 17-én látta meg a napvilágot Kecskeméten a Vágó utca 15. számú házban egy nyolc gyermekes családban. Anyja napszámos, apja kőműves volt. Tehetségét és szorgalmát értékelve, tanulásához a Kecskeméti Református Főgimnázium nyújtott segítséget, ahol széles érdeklődési körét is megalapozták kitűnő tanárai. 1910-ben diáklap engedélyezését kéri igazgatójától. 1911-ben a Magyar Sakkszövetség alakuló ülésén az akkor 16 esztendős diákból buzognak a tervek, a túlfűtöttség már akkor ráirányítja a figyelmet az ifjúra, aki elsősorban nem maga akar versenyezni, hanem a sakk kulturális terjesztéséhez készít tervet.
1913. szeptemberében beiratkozik a budapesti bölcsészkar német-magyar szakára, de anyagi nehézségek miatt abba kellet hagynia tanulmányait. 1914. július 4-én "És mégse kell háború!" címmel kiváló cikket ír a békés megoldás előnyeiről. 1915-ben az orosz frontról küldött tudósításai az emberség legyőzhetetlenségét hirdetik.
Sebesülése és hazatérése után a negyedik háborús év Karácsonyán 1917. december 25-én "Békevárás" címmel a Kecskeméti lapokban sürgeti a békekötést. Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság idején (művelődési ügyek, később testnevelési ügyek irányítója volt) is szolgálta városát, bár szociáldemokrataként a polgári átalakulás híve volt. A Tanácsköztársaság bukása után börtönbüntetésre ítélik.
Kiszabadulása után 1921. őszén alkalmazza a református érdekeltségű Első Kecskeméti Hírlapkiadó és Nyomda Rt. 1921. november 6-án a Magyar Sakkszövetség vezetőségi tagjává választja és megbízza hivatalos lapjának, a Magyar Sakkvilágnak a szerkesztésével.
1921-ben megnősült. A legendás Kisfaludy utca 32. szám alatti házba költözik, ahol sakkvilágbajnokok, a kortárs magyar irodalom javarésze és a közélet sok jelentős alakja megfordult. A sakk világbajnokok közül Aljechinnel és Capablancával, irodalmi és zenei nagyjaink közül többek között Móricz Zsigmonddal, Móra Ferenccel, József Attilával, Kodály Zoltánnal is baráti kapcsolatba került.
Hihetetlen munkabírásának, kivételesen sokoldalú tudásának és rendkívüli képességeinek köszönhetően sok mindent végzett párhuzamosan. Számunkra a legfontosabb sakkirodalmi tevékenysége. 1924-től kezdve mintegy száz sakk-könyv készült a kecskeméti nyomdában, amelynek igazgatója volt 1934. decemberétől. Itt nyomták 1922-50 közt a Magyar Sakkvilágot és 1951-79 közt a Magyar Sakkéletet is. 1935-39 között a német, francia, angol, olasz nyelvű sakkcikkeket közlő Fernschach is ott készült. Mindezekben döntő szerepe volt Tóth Lászlónak, a magyar sakktörténet egyik legjelentősebb személyiségének.
1925-ben megjelent a Magyar Sakkvilág könyvtárának - Tóth László egyik főművének - első kötete, Romanovszkijnak - az akkori legkiválóbb orosz sakkpedagógusnak - megnyitás elméleti kötete. Kiadványai cseréjével és vásárlásokkal a maga korában világszerte számon tartott könyvtárra tett szert. Sokat tett hazánk jó híréért a Tóth László által kezdeményezett és szervezett nagy nemzetközi sakkverseny Kecskeméten 1927. júliusában, amelyet Aljechin nyert meg. A verseny tornakönyve, amelyet Ő szerkesztett és adott ki, az egész világ tornakönyv termésének élvonalába tartozik.
1932. szeptemberében megjelent szervezői közreműködésével Németh László folyóirata, a Tanú.
1944. december17-től, 1948. május1-jéig Kecskemét polgármestere volt. Amikor választania kellett, hogy ezt tartja meg vagy a nemzetgyűlési képviselőségét, azt választotta, amit népe számára fontosnak ítélt, a polgármesterséget. A II. Világháború befejezése után, már 1945 decemberében versenyt rendezett Kecskeméten a magyar sakkozás élgárdája számára. 1946-tól 1949-ig, majd 1955-től haláláig a Katona József Társaság elnöke volt. Örökös elnöke lett a Kodály Kórusnak, maga is vezetett énekkart, hegedült, gordonkázott. Egyik kezdeményezője és aláírója 1947-ben Kodály Zoltán kecskeméti díszpolgárrá választásának. Szorosan kapcsolatot tartott a református egyházzal, annak presbitere volt, a nehéz években is. 1956 novemberétől elvállalja a városi tanács vb tanácselnök-helyettesi tisztségét. Mintegy két évig marad hivatalában.
Az 1950-es években átalakult társadalmi és gazdasági életünkben megújult erővel lobogott fel a sakk társadalmi és kulturális jelentőségének elismertetéséért folytatott küzdelme. Az 1960-as években a két legnagyobb jelentőségű Tóth László által rendezett verseny, az 1962-es Asztalos emlékverseny és 1964-ben a világbajnoki zónaverseny. Ez utóbbi már az utolsó sakk-közéleti szereplése volt. E verseny megnyitóján költői szárnyalású beszédet mondott, a homoki táj, a kultúra és a sakk varázslatos összhangjáról. A záró banketten így búcsúzott: a viszont nem látásra.
1964. március 9-én hosszú, súlyos szenvedés után hunyt el.
1966. május 17. Erdei Ferenc felavatja Tóth László síremlékét.
1966. május 11.-22. Nagymesterverseny Kecskeméten Tóth László emlékére.
1979. szeptember 20. A Czollner téri iskola felveszi Tóth László nevét.
2005. november 11. A Kecskeméti Református Kollégium Sakk Egyesületének közgyűlése megszavazza az egyesület új nevét: Tóth László Sakk Egyesület Kecskemét.

Ennyi munka, elhivatottság mögött milyen egyéniség állott? Egy végtelenül derűs, közvetlen, sokszínű, a munkás hétköznapokban és az ünnepi alkalmakkor egyaránt helyét találó közvetlen természetes ember. Ünnepségek míves szónoklatainak mestere és baráti körben folytatott ulti csaták hőse, városáért nehéz tárgyalásokat folytató polgármester és a társaság jókedvét hegedűszóval emelő házigazda. Életműve legalább három értékes ember teljesítményét teszi ki. A politikus, a sakkszervező és vezető, a közéleti ember, a kulturális élet mozgatója, aki gyakran olyan munkát végez, aminek értéke felbecsülhetetlen, de alig marad nyoma. Hisszük, hogy egyszer e gazdag életművet az utókor számára valaki egy önálló nagy műben összefoglalja és megörökíti.

Sárosi Zoltán

(Források: Magyar Sakkélet 1995. május Bottlik Iván Magyar Sakkélet 1960. május Dr. Vajda Árpád Kecskeméti Lapok 1995. május 18. Heltai Nándor)