S. Tamási Áron - Zsarnoki szabadság




ELŐSZÓ


Tamási Áron pénzügyőr százados valószínűleg előbb lett költő, mint pénzügyőr, bár első önálló kötete a „Szabadság csókja” legkorábbi verseit
már pénzügyőrként írta 1999-ben. Minden találkozásunk és beszélgetésünk alkalmával az volt az érzésem, hogy temérdek mondanivalóját és gondolatait
a szűkös időbe nehéz beleparancsolni. Pulzálva, vibrálva, sőt száguldva, de a lírai finomságokat soha nem elhagyva hozta tudomásomra minden alkalommal
a szabadság koncepcióját.

Jelen antológia – bár több új verset is tartalmaz – az eddigi kötetek – a Szabadság csókja, a Bölcsesség rejtélye, és a Tiszta forrásból – egyfajta
válogatása.
Tükröt tart elénk a szabadság, az etika, a pszichológia, a filozófia aspektusait, a külső és belső világ valóságait, olykor látomásait felsajdítva.
Eldöntheti mindenki, hogy a tükör egy sanyargató zsarnoki szabadságot, vagy az önmegvalósítás, a pozitív gondolkodás teremtő szabadságát láttatja-e?
A versek dallama, rímölelkezése szinte cirógat, mégis minden során újból, és újból el kell gondolkodni.

A költő valóban a szó – „virágok víztükrén” – varázsolja a verseit. Soraiból kitűnik a latinos műveltség, az intellektuális tudás, amely olykor soronként
tolakodik elő, amellyel a népies stílustól rendre még távolabb sodorja a költészetét.

A „zagyva-gagyi”, sőt a „blőd-blamázs” szóképeinek rímtechnikája a vibráláson túl könnyed, mégis odafigyelést igénylő játék a szavakkal.
Erich Fromm hatása a kötet egész miliőjét áthatja, amely nem csak hasonló stílusjegyeket, de a világszemlélet tudatos vállalását is mutatja.

A mában élés örömére biztatnak „Az élmény a pillanat öröke, a szenvedély az örök pillanata.” sorok, mely szerint érzelmeink és érzékeink kitárásával tudunk
csak az örök birodalmába lépni, mert való igaz – ahogyan a költő látja – „hogy sem színszegetten” sem „szürkében” nem lehet a világot látni, érteni.
Pontosabban lehet, de nem érdemes.
Ahhoz pedig, hogy az örök birodalomhoz közel jusson, még Tamási Áronnak is „Túl messzire kell menni, hogy megtudja meddig mehet”.

Tamási Áronnak, a pénzügyőr-költőnek, volt kollégámnak azt kívánom, hogy bátran menjen csak túl messzire, olvasói, kedvelői és valamennyiünk örömére.

Dr. Bencze József



Köszönetem fejezem ki:


Grafikai illusztrációk
Jánvári Nikolett

Nyomdai előkészítés:
FODORirodagép Bt

Prológus
Dr. Bencze József

Epilógus
Dr. Kovács Edit
Czikora Ildikó
Voksán Virág
Zarka Éva
Ésik Borbála
Dr. Sári Mihály
Dr. Perjés István
Mattusich Márton
dr. Szekeres István
Néző István

Barátaimnak,
társaságuk számomra az intelligencia diszkrét grátisza:

Szabó Károly
Fekete Lajosné
Kenesei Anikó
Dr. Mráz Judit
Dr. Endrédi Emese
Remek Annamária
Selmeczyné Bene Anna
Benke Zoltán
Herédi János
Gálik Imre
Láng-Miticzky András

Köszönök mindent Családomnak.

Részletek


S. Tamási Áron

Zsarnoki szabadság

Erich Fromm tiszteletére

Néha arra gondolok,
amire gondolni sem merek,
S túl messzire kell mennem,
hogy megtudjam, meddig mehetek.
Ébren álmodnék életet,
álmaimból elevenen ébredek,
Zsarnoki szabadság sanyargat,
komisz-keserv-kellem kényeztet.

Kényszerű esély a lehetőség,
az idő kísértő-végtelen,
Világot látni szín-szegetten,
szürkében érinteni képtelen.
Az élmény a pillanat öröke,
a szenvedély az örök pillanata,
Érzelmeink lelkünk öröme,
S érzékeink létünk virradata.

Kisvárda, 2004. szeptember

S. Tamási Áron

Filozófus


Álmodik a komor
konfliktus kezelő népesség
térbeli ént birtokol
szenvedélye lépre-kéj.

Elhárít az akadály
inger-szegély környezet
terápia zavar-sáv
körmönfoltos üzenet.

Úgy fogd meg
- hozzá ne érj !
Mondd el úgy
- ne is beszélj !
Lásd meg oly’ képp
- nem kell nézned !
Halld’ a hangot
- szót megérted !

Kisvárda, 2008. december













A XIX. századot megelőzően a legtöbb ápolónő képzetlen volt. A betegek gond-
ját valamely nőrokon viselte.
Florence Nihgtingale (1820-1910) nővériskolát nyitott Londonban a
betegápolás színvonalának emelésére. Már ekkor híres volt fáradhatatlan
munkájáról, amellyel a sebesült katonákat ápolta az 1854-ben kitört krími
háborúban. Éjszakánként 6 kilométert is megtett a betegágyak között.



Florence Nightingale*

és minden nővér tiszteletére


Lázban ázó palántákra
hűs enyhet fakaszt.
Fában fázó madárkának
fűz enyhe tavasz.

Gyógyír e test erdejének
otthon lombos fészke.
Hópihe leple vetésnek
foltot gondoz féltve.

Kór-kesernyes könnye markol
gyilkot égve szenvedést,
Sós sebekben földbe landolt
Szigony ébreszt tenger-éjt.

Sebesültek, vérző felhők
fordulnak hang-hagyatva,
Ember szülte kézből esők
csordulnak jaj-szavakra.

Nővér lett, testvérünk édes családtagja,
Áldja szíved, kinek minden gondossága.
Bőségben reményünk fényes varázslata,
Vágya híred kincse tisztes koronája.

Kisvárda, 2005. július







Sikátor memoár


Vékony szellő ténfereg
kóbor kopott kavicson.
Foszlott foltú kézjegyek
árnyéka hűl papíron.

Titkos találkák üzennek
hulló-hangot tűzfalon.
Tapos-léptű füvekben
vét nyom-harmatot tűsarkon.

Tévedt fény forr
üvegporban elhagyott arcokon.
Édes-égbolt
küldte holdat megfagyott napokon.

Kisvárda, 2007. április








Szavak hatalma


Bájban bujkálsz, induktív prófécia !?
Hajdan-hűlted produktív prológus.
Rejtély-rúzsod csó-k-épp tiszta,
Kort-fojtott szomj-ominózus ?

Törődött tengődő ténfereg,
tántorgó tükör-táj tégelyén.
Nedéd-fény enyhe épp’ meleg,
Ragály-kaján képregény.

Feloldoz fetrengő kéj-pszicho ?
Rém-éj kódolt bódulat ?
Olvadt jelben kép-iszony,
Tűzben dermedt mozdulat…

Kisvárda, 2008. június








Egyke dimenzió



Herbert Marcuse tiszteletére

Homokvárat építenek,
a tenger szelíd barátom,
Szélbe tévedt szelíd kezén
hullám szárad habláncon.

Fulladozó konok-szemcse
ágál hangya-magánnyal,
Útra-valló kopott lelkén
szabadsága álmával.


Kisvárda, 2007. január







Janis Joplin emlékére


/ 1943. január 19 – 1970. október 04. /

Életed reménye,
Remények erénye.
Hangod uralma,
Trónod jutalma.
Mozgalmasan éltél,
Hevesen szerettél,
Fiatalon elmentél
A Csendes óceán
Habjaiba. Ó. érád
prófétája…


Kisvárda, 2001. december







Kognitív disszonancia*



Társas dimenzió dominál,
az ego még aktív ellenfél.
Létező lehet’ség motivál,
kihűlt ideákba épp’ belefér.

Kötődő kapcsolat, elveszített évek,
gerjedten szundikál a talány hiány világ.
Elmosódott arcokon érdek-érdes-ének,
ábrándoz, s álmodhat hatás tendenciát.

Elmélet a vélemény - riadozó réteg
Szerfelett énembe émelyegve lépek,
Buborék-burkában megrekedt vokál
elkábít a lüktető látens repertoár.

Kisvárda, 2008. április

* saját véleménnyel nem egyező információ mellőzésének, illetve elveszté-
sének elmélete. (Festinger)









Távoli szomszédok



Reggel gépzengő ébresztő,
Fürdőszobában kémiai-kiképző,
Tartósított félelmiszer reszkető dobozban,
Folyadék fokozottan elfekvőben szorongva.

Időpont a jelenés néma társa,
Hajszolt rajtkocka jelöletlen rácsa.
Munka melegít délután négyig,
Ismeretlen ismerősök, fél-végig.

Hazatérés a lakó-kocka panelbe,
Többed bérszállás a program terjedelme.
Arcok köszönnének, ha beszélni tudnának,
Száradt figyelmet húz kiapadt kútjának.

Távoli szomszédok, kulcs-nyitásnál, liftben.
Bólintunk, mérték-lépték hitben.
Nincs idő még az órát sem megnézni,
Elfolyó állóvíz mélységben tetézi.

Kisvárda, 2005. június






A lélek mélye


Arra lépek, ’hol eltévednek mások,
járni tanulok, az árnyék hű barátom.
Forró kövek oltják jégarcú lázam,
lágy liánok ágyán halálos az álmom.

A lélek mélye a menedék fénye,
légy ura, s engedelme kény lesz.
De óvd, nehogy szolga-gyász igázzon,
Tyrannos lesz, s a gonosz kínt ártson…

Kisvárda, 2007. március




Harangoznak



A vágyak határában 
hadakoztam
a talánnyal.

Az álmok családjában
találkoztam
a magánnyal.

Ballagnak a hangok.
Az arcok alkonyodnak.
A fagyok harmad-napján
Angyalok harangoznak.


Kisvárda, 2007. február


Baleset


Szemerkélő hétköz délután
nem adta meg az elsőbbséget.
A forgalmas mellékutcán
valaki hívhatta a rendőrséget.

Csak csattanásra emlékszem:
rengett a fémkeret, s a légzsák
kóma púdert szórt, fehérre
sápasztotta arcom fényhéját.

Még szerencse; magam voltam.
Lepergett a félelem előttem.
Vér-alkonyban barangoltam,
s erőmben erőtlen felnőttem.

Formalin-hangú párnán
szeretteim fogták kezem.
Eszméltem. Lángok szárnyán
éreztem, jeleket égettem.

Kisvárda, 2007. május58






Ádáz árat fizettünk…


Depresszív érzelmi komplexus,
kényszeres hatalmi ösztön,
Szavakban beragadt kontextus
megtéved elemi kietlen földön.

Hipnotikus űrben őshordai mítosz,
szocio-neurózis prognózisban bigott,
Megfejtem az álmot, áttesz az indulat.
Szimbolikus képekben kergetve kifullad.

Koherens képesség, báj-sóvár önhomály,
beható gondokban kotródó köz-normák.
Traumás flusztrációk misztifikált pokla,
univerzált reformok meztelen árny-foltja.

A tudatos én ellenáll !
Keresd önmagad !
Az etika még szembeszáll !
Felelet a föld alatt ?

Kisvárda. 2008. április
Comments