Alap Gyakorlatok - Ngöndro


  Szeretnénk jelentőségteljes életet élni, vagy megelégszenek azokkal a mintákkal, melyeket a média vagy a szűkebb környezetünk sugároz felénk? Meg akarjuk – e valósítani az értelmes emberi élet felé mutató értékeket, vagy megelégszünk az általánosan elfogadottal? 

   E kérdés megválaszolására ma sokféle irányzat kínál megoldásokat a szellemi élet piacán. De mik azok a célok, melyekért érdemes lemondani a könnyű időtöltésről vagy a felhalmozásról, és eltérni a megszokottól? Hol az az ösvény, mely képes a megvalósítható módszerek együttesét felmutatni a szépen vázolt ideák mellé: és volt – e valaki, aki ezeket megvalósította, és hitelesen képviselte? Az idő gyorsan telik, hetek, hónapok vágtáznak egymás nyomában. Ha neki kezdünk a keresésnek, fel kell tennünk néhány alapvető kérdést, hogy ne pazaroljuk értékes időnket félmegoldásokra és befejezetlen kísérletekre: hiszen nem elégszünk meg az ötletekkel, a teljes megoldást akarjuk.

 

   Történelmünk rávilágít arra, hogy a kelendő eszmék terjedését beteljesületlen ígéretek követték, és tömegek, korszakok szenvedése járt a nyomában. Jogos igényünk tehát, hogy életünket olyan szemlélet szerint élhessük, amely a kitűzött célok elérését és valóságos tapasztalatok beérését eredményezi. Az iskolában csak a tudatban megjelenő formákról szerzünk tudományos ismereteket. A tapasztalóra, a tudat természetére azonban ez a tudásunk a legkevésbé sem világit rá. A módszerek tapasztalatisága pusztán az intellektussal befoghatóig terjed. Ennek köszönhetően – az amúgy rendkívül széles körű tudásunk ellenére – önmagunk ismerete felszínesebb a barbárnak tekintett kultúrákénál.

 

   A vallási hagyományok az égre tekintenek, egy emberfölötti hatalomba helyezve bizalmukat, és követendő igazságokat jelölnek ki. Ezzel szemben Buddha a tudatunkra mutat, és azt mondja, hogy a végső igazság közelebb van hozzánk, mint a bőrünk, ezt mindenki önmagában hordja időtlen idők óta. Az úton, ha képesek vagyunk akadályainktól megválni, tapasztalhatjuk a felszabadult örömöt a hétköznapiban, felismerve a jelentőségteljest, melyet a tudatunk hordoz,

   Felnőtté azáltal válunk, hogy felismerjük, minden korlátunk és lehetőségünk magját mi magunk ültettük el korábbi tetteinkkel. Ezért nincs értelme tapasztalataink minőségéért a felelősséget szűkebb vagy tágabb környezetünkre hárítani,. Viszont a megoldás is kézenfekvő: önmagunknál kell kezdeni, ha az életünk alkotójává és nem elszenvedőjévé akarunk válni.

 

   Eredményeink korlátozottságának forrását a tudat terében megjelenő tapasztalataink szétválasztásában találhatjuk meg, melynek során mindent az én és az enyém, valamint az ő és az övé világának dobozába szorítunk. Ezen a hibás szemléleti alapon fejlődik ki a ragaszkodás és a taszítás minden más zavaró érzelemmel együtt, amelyek dinamikus tompaságban tartják tudatáramlásunkat a nap huszonnégy órájában. Hogyan is tapasztalhatnánk a valóságot elvárásaink és szokásaink szűrőjén át, és hogyan is reagálhatnánk így a helyzetnek megfelelően? Utunk nem áll másból, minthogy eltávolítjuk a felhalmozott akadályokat, hogy tudatunk meglévő képességei kifejezhessék magukat, határtalan öröm, szabadság és a nem elválasztottság tapasztalatából születő együttérzésként. A jó ötletek kevésnek bizonyulnak ahhoz, hogy életünk sodrásában megfordítsák szokásaink lapátkerekét, melynek egyik oldala a szemlélet, a másik a viselkedés. Szükségünk van olyan gyakorlatias és ügyes módszerekre, amelyeken keresztül felismerhetjük és kibontakoztathatjuk a tudatunkat, amely minden benyomásunk forrása és lefutásának tere.

 

   Az eszközök három csoportját a szemlélet kialakítása és leellenőrzése, a meditáció és a viselkedés alkotják. Egyik sem létezhet a másik kettő nélkül. Például a tudatban megjelenő eseményekkel kapcsolatos megfelelő szemléletről szóló tanítás nélkül nem érdemes a meditációt elkezdeni. Ugyanígy nincs értelme magas szintű meditációs megvalósításról beszélni, ha nincs odavezető út, és azt nem gyakorolják. Szintén nincs értelme a tudatról szóló tanításokat hallgatni, és meditációkat folytatni, ha a mindennapokban nem törekszünk a tapasztalatok kiterjesztésére. A buddhizmus széleskörű módszerei közül kiemelkedik a Gyémánt Út azzal, hogy túllép a viselkedés pusztán moralitáson alapuló szabályozásán. Nem egy rossz benyomást cserélünk egy jobbra. A Gyémánt Út ehelyett megtanít bennünket azonosulni valódi lényegünkkel, tudatunk időtlen terével. Ezt az állapotot a láma aktivitása hozza közel hozzánk. Minden más elvont ideánál gyorsabb út a láma gyakorlatias nyíltságával azonosulni.

 

   Sakjamuni Buddha 2500 évvel ezelőtt olyan hasznos módszerek együttesét adta meg, amin keresztül számtalan lény valósította meg a tudat természetéről szóló tanításokat. Ma ezt a Karma Kagyü vonalban Ngöndróként, Alapgyakorlatokként ismerjük, amit a IX. Karmapa fűzött össze egységes gyakorlatsorrá.

   Törekvésünk mélyebb, semhogy megelégednénk külsőségekkel, vagy hogy „hobbistaként”, az időt múlatva szócsatákban teszteljük képességeinket. Valódi változást szeretnénk tapasztalni még életünkben, hogy kiszabaduljunk végre a jelentőségnélküliség köde alól. Az Alapgyakorlatok ezt a változást érlelik meg. A gyakorlatok „Ötszázezres” néven voltak ismertek Tibetben, mivel mind az öt felépítő részt százezerszer ismételték meg. A gyakorlatok e nagyszámú ismétlése volt a garancia, hogy az egojátszmákon túlmutató nyitott szemlélet gyökeret verjen, a fejből a szívbe jusson. A tudatalattiban időtlen idők óta halmozódó szemléleti és érzelmi zavart csak kellően nagyszámú gyakorlat képes ellensúlyozni. Az Alapgyakorlatokat akkor kezdjük, miután felismertük, hogy az ego kiásására nincs más lehetőség, mint a tudatról szóló tanítások kitartó gyakorlása. Az alap elnevezés nem arra utal, hogy ez csupán a kezdők szerény képességeihez mért egyszerű bevezető. A gyakorlat teljes neve: A Mahamudrát megalapozó tudat előkészítő gyakorlata. a gyakorlat végzéséhez – az elszántságon és a megfelelő motiváción kívül – az erre felhatalmazott tanító engedélye és magyarázata is szükséges.

 

   Első rész a Menedék-meditáció, mely a gyakorlóban megerősíti a cél felé törekvését és azt a motivációját, hogy a tudat belső erejének felszabadítása fordított minden erőfeszítés váljon maga és minden lény javára. A második rész a leborulások, az első kiteljesített változata, amely a testen keresztül fontos munkát végez az energiacsatornákon. A harmadik a Gyémánt Tudat-gyakorlat, az egyik legerősebb meditációnk, mely a használt mantrán és vizualizáción keresztül egyedülálló módon képes megszabadítani a felhalmozott negatív benyomásoktól, és engedi tapasztalni a teret a benyomások mögött. Az utóbbi két gyakorlat ahhoz hasonlít, mint amikor gondos kezek kimossák a pohárból a szennyet, mielőtt italt töltenének bele. A negyedik gyakorlat, a Mandalafelajánlások során pozitív benyomásokat halmozunk fel, hogy a megtisztított tudat képes legyen időzni saját belső gazdagságában. Az utolsó rész a Meditáció a lámán. Ekkor átvilágított bizalmunkon keresztül időzünk a láma megvalósított tulajdonságain, majd ezt magunkba olvasztva megkapjuk a Karma Kagyü vonal teljes áldását. Ezek nélkül hiába is fognánk a magasabb szintűnek vélt gyakorlatokhoz,  várt eredményeket nem kapnánk meg. Az előkészítőket befejezve, ha alkalmanként visszatérünk a Menedék –meditációhoz -, tapasztalhatjuk a nyíltság és öröm jelenlétét.

 

   Az Alapgyakorlatok valódi próbái motivációnknak, belső erőnknek, kihívás azoknak, akik a rohanó forma mögött keresik a tudat ragyogó terét.

 

   Meditációs gyakorlataink azzal a megdöbbentő élménnyel kezdődnek, hogy nehezen tudunk összpontosítani, mert állandóan elragadnak tudattartalmaink. Szembesülünk tudatunk zabolázatlan erejével: ha egy dologra tekintünk, ezer örvénylését látjuk. A meditáció belső szintjén, felismerve, hogy tudatunknak része ez a sokszínűség, kialakul a gazdagság jó érzése. Nem kell elfolyatnunk semmit, hogy egy másik dologra tudjunk összpontosítani. Engedhetjük az átmeneti zavart átvonulni, ha tudjuk, úgysem maradhat. Nem láncoljuk magunkat a jó benyomásokhoz sem, azért, hogy helyet adjunk a következő pillanatnak is. Az ilyen irányú rendszeres gyakorlás alapvetően megfordítja szemléletünket, amelyet eddig egy valóságos egóba és egy szilárd világba vetett hit illúziója táplált. Bölcsesség és együttérzés alakul ki azt látva, hogy nekünk magunknak is, akik dolgoznak a tudatukkal, milyen nehéz megszabadulnunk berögzült tapasztalási szokásainktól, reakcióinktól, és mennyivel inkább ki vannak szolgáltatva a tudatban jövő-menő képeknek és állapotoknak azok, akiknek semmilyen módszer nem áll rendelkezésükre, hogy felismerjék a soha el nem múlót, a tudat határtalan terét és ragyogó erejét. Megtanuljuk becsülni a helyzetet, hogy még szellemi frissességünk teljében képesek vagyunk a tudatunkkal dolgozni, hogy a halálunk idején vagy nehéz helyzetekben biztos menedékünk legyen a tapasztalat, amit most megszilárdíthatunk.

 

   A meditációs központok az inspiráció igazi forrásaivá válhatnak, ahol ugyan nem mindig párosul a legmagasabb végzettség a kitartó gyakorlással és az elért eredményekkel, mégis a nyitott légkörben mindenkitől lehet valamit tanulni. Gyakorló társaink visszabillentenek őszinteségükkel, ha a pillanatra felbukkant pozitív élményektől esetleg elszállnánk. Ha a gyakorlatok által megsiettetve beérett negatív tapasztalatok miatt a padlón vagyunk, akkor ők emelnek fel. Mi pedig megértjük, hogy a pozitív vagy negatív tapasztalatok jövése-menése egyre megy, azok csak lépések az úton, hiszen látjuk, hogy mindenki átesik hasonló élményeken. Barátaink mintává, menedékké és az átadási vonal tagjaivá válnak. Ebben a közegben elkerülhetetlen a fejlődés. Az előkészítők kitartó gyakorlásának közvetlen eredménye, hogy a határtalan nyíltság tapasztalata csontunk velejéig hatolva, mély bizalmat és örömteli erőt ébreszt fel tudatunkban, mint amit képtelenek lennénk megtartani csak magunknak. A kemény munkával felhalmozott tapasztalat engedi felismerni barátainkban a rendkívülit, a hétköznapokban a jelentőségteljest.

   Hálával gondolunk azokra, akik a legkényelmesebb és a legnehezebb időkben is képesek voltak megtartani a vonalunk áldását.

 

Váljon mindannyiunk hasznára!

 

 

Váljon mindannyiunk hasznára!