Út a Bölcsességhez
Dzsigme Rinpocse tanítása

Ha általánosságban beszélünk a bölcsességhez vezető útról, akkor elmondhatjuk, hogy a menedékvételből, az ima gyakorlásából, a megvilágosodott hozzáállás (szkt. bodhicsitta) kifejlesztéséből, a gurujógából és a meditációból áll. E gyakorlatok mindegyikénél lényeges, hogy fokozatosan sajátítsuk el őket, tudatunkat fokról-fokra összehangolva a gyakorlat valódi értelmével. 

 

A menedékvétel jelentése

 

Mit jelent a menedékvétel?

Azt, hogy az adott pillanattól kezdve egészen addig, míg meg nem világosodunk, a Buddhában, a dharmában és a szanghában keresünk menedéket.

 

 Miért van szükségünk a menedék e három aspektusára?

A Buddhán keresztül azokhoz a kvalitásokhoz kapcsolódunk, melyeket Shakjamuni Buddha megvalósított. A dharma Buddha tanításait jelenti, melyek megmutatják az utat, amin keresztül elérhetőek a kvalitások. Aztán szükségünk van olyasvalakire, aki megtanítja nekünk a dharmát, olyasvalakire, aki maga is megvalósította mindezt, azaz a gyakorláson keresztül sikeresen elérte a kívánt eredményeket-egy képzett tanítóra. Tehát képzett tanítókra támaszkodunk, akik a különleges szanghát alkotják, hogy megosszák velünk tudásukat és a módszereket.

 

Általában kétféle szangháról beszélhetünk: az általános és a különleges szangháról. Lényeges megértenünk, hogy a menedéket a különleges szanghában veszünk. A szangha szó közösséget jelent. A különleges szanghát olyan szellemi vezetők alkotják, akik maguk is megvalósítást értek el a Buddha által tanított dharma gyakorlásán keresztül. Talán még nem rendelkeznek egy Buddha teljes megvalósításával, de szert tettek már olyan kvalitásokra, melyeket képesek másoknak átadni. Hagyományosan a különleges szangha alatt a bodhiszattvákat értjük. Másfelől az általános szangha vonatkozhat az összes olyan szellemi vezetőre, akiktől tanításokat kapunk, sőt a dharmát gyakorlók közösségét is szanghának nevezzük.

 

Mit jelent a menedék? Védelmet. Védelmet a téves úttól, a téves elképzelésektől és a negatív tettek elkövetésétől. A védelem eme alapvető jelentéséből indulunk ki, aztán fokozatosan egyre mélyebben és átfogóbban értjük majd meg a menedék jelentését.

 

A megvilágosodott hozzáállás kifejlesztésének jelentése

 

Miután menedéket vettünk, jó, ha elkerüljük, hogy mindig csak magunkra gondoljunk, miközben kizárunk másokat. Ehelyett a megvilágosodott hozzáállást kell alkalmaznunk, az együttérző motivációt mindabban, amit gondolunk, mondunk és teszünk. Őszintén foglalkoztat minket a lények szenvedése, és azt kívánjuk, hogy szabaduljanak meg.

 

A megvilágosodott hozzáállásnak nem szabad pusztán egy gondolatnak maradnia. Azzal kezdjük, hogy egy kicsit megnyílunk mások felé. Ha nyitottabbak vagyunk, akkor ez lehető teszi, hogy többet is gondoljunk rájuk, aztán többet osszunk meg velük, és még hasznosabbak legyünk számukra. Ez az a folyamat, amit el kell sajátítanunk, hogy minden hasznosat megosszunk másokkal.

 

Az összes buddhista tanítás hangsúlyozza azt a lényeges pontot, hogy ki kell fejlesztenünk a megvilágosodott hozzáállást, annak érdekében, hogy nyitottabbá váljunk. Nem számít, hogy nem vagyunk még teljesen nyitottak, vagy hogy nem vagyunk képesek mindent megtenni másokért. A dolog lényege, hogy itt és most elkezdjünk magunkon dolgozni, és kapcsolódjunk a belső képességeinkhez bármilyen szinten is, álljunk jelenleg. Tegyük meg azt, amire képesek vagyunk. Ez nagyon fontos. Például, amint kicsit is megnyitjuk magunkat, mindjárt rendelkezünk egy alapvető kvalitással, amit fejleszthetünk és kiteljesíthetünk. Jelenleg, a nemtudásunk eredményeként büszkeséget, mohóságot és más negatív érzelmeket tapasztalunk. Hatásuk következtében csak és kizárólag „nagy“ dolgokat akarunk csinálni. Nemsokára azonban felismerjük, hogy erre nem vagyunk képesek, és kezdjük elveszíteni önbizalmunkat. Éppen ezért fontos megértenünk, hogy senki nem várja el tőlünk, hogy már most egy bizonyos szinten legyünk, inkább a tőlünk telhető legjobbat kell tennünk, a saját képességeinknek megfelelően. Ezt jelenti a megvilágosodott hozzáállás kifejlesztése.  

 

A Gyémánt Út jelentése 

A gurujóga egy hatékony Gyémánt Út gyakorlat (szkt. vadzsrajána).

 

Mit jelent a Gyémánt Út?

A buddhizmusban  három útról (szkt. jána) beszélünk:

A Kis Útról (szkt. hinajána), a Nagy Útról (szkt. mahajána) és a Gyémánt Útról. Ez nem jelenti azt, hogy három egymástól teljesen független gyakorlási út létezik, ezek a különbségek a gyakorlók hozzáállását és egyéni képességeik különbségeit jelzik. A Gyémánt Út valójában a tudat megismerését jelenti, persze nem olyan módon, mintha azt egy iskolai tantárgy keretében tanítanának. Nincsenek osztályzatok, nincs eleje se vége. Egyesek képesek gyakorolni a Gyémánt Utat, míg mások nehezen értik meg. Mindez az egyéni képességektől, tendenciáktól, szokásoktól, hajlamoktól függ.

Azok esetében, akiket nem vonz a Gyémánt Út, mert azt gondolják, hogy nem passzol hozzájuk, nem arról van szó, hogy a képességeik blokkolva vannak, elképzelhető, hogy talán majd később fogják gyakorolni. 

 

Felkészülés az alapgyakorlatokra

Az alapgyakorlatok (tib. ngöndro) a négy alapgondolatból és az ugyancsak négy különleges előkészítőből áll. Ezek tesznek minket alkalmassá arra, hogy később a fő meditációs gyakorlatot végezzük. Mielőtt azonban belekezdenénk az alapgyakorlatokba, fel kell készülnünk.

Ez egyszerűen hangzik, de mit is jelent ez a felkészülés?

Azt, hogy meghallgatjuk a tanításokat, átgondoljuk és alkalmazzuk őket, azért, hogy megérthessük a tanítások és gyakorlás mélyebb jelentőségét.

 

Mire is készülünk fel?

A Buddha tanításain alapuló összes gyakorlat célja nem más, minthogy megismerjük a tudatunkat. Amikor elértük ezt a célt, akkor mondjuk, hogy megvilágosodtunk, vagy megvalósítottuk a Buddhaság állapotát. Ezek csupán kifejezések, melyek néha összezavarhatnak minket, mivel a megvilágosodás nem írható le fogalmakkal.

Beszélünk a megvilágosodásról, de egyelőre csak a fogalmak szintjén. Nem vagyunk igazán tisztába vele, mit jelent. Valójában, a megvilágosodás az állapot, amikor a tudat tiszta, kimozdíthatatlan és mentes a nem tudástól. Ezt a tudatállapotot tibetiül úgy nevezik, hogy szangye. A szan teljesen tisztát, szennyeződésektől mentest jelent, a gye pedig teljesen kibontakozott vagy mindent magába foglaló bölcsességet. Ez olyan állapot, amikor szertefoszlik a nemtudás és az előre gyártott merev elképzelések, amikor a tudat teljesen tisztában van önmagával. 

A tanítások meghallgatása, átgondolása és gyakorlatban való alkalmazása 

Először is nyitott tudattal meg kell hallgatnunk a tanításokat, és meg kell próbálnunk megérteni őket. Később, amikor gyakorlunk, már nem érjük be ennyivel, de ez az elvárás nem gátol minket, hanem mélyebb megértést eredményez, újabb tapasztalathoz segít. Fontos, hogy miképp alkalmazzuk a tanításokat. Ha már kaptunk tanításokat, és ezeket gyakoroljuk, akkor folyatatnunk kell a gyakorlást, és egyre mélyebbre hatolnunk a jelentésükben. Azoknak, akik csak most találkoznak a tanításokkal, talán nehezükre esik megérteni őket. Talán nem az, amit kerestek. Azonban bármit is akarnak a buddhizmustól, szükségük lesz a dharmára.

Például, tegyük fel, hogy egy házat akarunk vásárolni. Míg keressük a megfelelőt, nem különösebben foglalkoztat a karbantartott kert, vagy a gyep állapota. Aztán megtaláljuk a házat, amelyik tetszik, és beköltözünk. Amint berendezkedtünk, elkezdünk olyan további dolgokra is gondolni, mint egy szép kert és így tovább. Néhányan azért fordulnak a tanításokhoz, hogy megoldást találjanak a problémáikra, nekik az a legfontosabb, hogy ezektől megszabaduljanak Mások tisztábban, akarnak látni, és eredményesebbek akarnak lenni az életükben.

 

Bármelyik esetről is legyen szó , kiválogatják a tanítások azon részeit, melyek kedvükre valók, vagy amit használni tudnak, hogy aztán a saját helyzetükben alkalmazzák. Aztán később újra úgy érzik, hogy valami hiányzik. Ezért fontos az, hogy nyitottak legyünk, ne korlátozzuk a víziónkat. Ahogy egyre többet és többet gyakorlunk, ahogy egyre több tanítást hallgatunk meg, nagyon lassan elkezdünk megnyílni. Ez aztán megerősíti bennünk azt, hogy a megvilágosodás igenis, nagyon fontos. Kezdetben, a legtöbb emberben még nincs meg e törekvés a megvilágosodásra. Ezért a tanítók, akik tudatában vannak az emberek hajlamainak, olyan lényegi pontokról beszélnek, melyek rövid-és hosszútávon egyaránt hasznosak. Szükségtelen is mondani persze, hogy mindez a gyakorlókon múlik. Neki kell átültetni gyakorlatba, amit megtanult, miközben tudatában van, hogy a megvilágosodás a végső cél. Ez egy folyamatos és fokozatos folyamat Nem jó, ha csak akkor támaszkodunk a tanításokra, ha problémáink vannak, és amint megoldódtak, elfeledkezünk róluk. Mindig a szerint kell eljárnunk, hogy meghallgatjuk, átgondoljuk, és gyakorlatba ültetjük a tanításokat. Ilyen módon felkészítjük magunkat az alapgyakorlatokra. Azt fogjuk találni, hogy a hétköznapokban is egyre inkább a tanításoknak megfelelően fogunk cselekedni. Ennek eredményeképp tetteinkkel egyre inkább válunk mások és magunk javára. 

 

Célunk a megvilágosodás 

 

Sokan jönnek tanításokért, de nem egész biztosak abban, hogy mit is keresnek valójában. Például, meg szeretnék érteni az életet, de sokkal jobb, ha a tudat megvilágosodott állapotát tűzzük ki célul-ekkor az elhatározás pillanatától addig, míg meg nem világosodunk, minden tettünkkel e cél felé törekszünk. Amikor gyakorlunk annak eredménye lesz. Az eredmény hasznunkra lesz, és tudatunk tisztábbá válik. Az egyik eredmény például az lesz, hogy felismerjük, hogy mennyire lényeges a végső eredmény elérése, amitől még elkötelezettebbekké válunk. Ekkor pedig el akarjuk majd kezdeni az alapgyakorlatokat. 

 

Legyünk nyitottak

 

Egész mostanáig csak magunkra, a saját javunkra gondoltunk. Ez könnyen megy mindannyiunknak. Azonban amikor arra kérnek, hogy tágítsuk ki jelen gondolkodásmódunkat, szembesülünk azzal, hogy nagyon korlátoltak vagyunk, már ami a hozzáállásunkat és elképzeléseinket illeti. Amikor akarunk valamit, megteszünk mindent az eredményért. Aztán jön a következő dolog, aztán megint egy. Mindig így csináljuk. Azonban a megvilágosodás elérése, vagy a tiszta tudat megvalósítása egészen más. Ez nem egy kézzelfogható eredmény, amit elérhetünk. Azt mondjuk, hogy a megvilágosodáshoz vezető út számos kvalitást és átfogó tudást foglal magába. Mindannyiunknak külön-külön magának kell tisztán megérteni a létezést és a világot. Mindeközben nyitottnak kell lennünk, átfogó vízióban kell gondolkodnunk, és nem szabad szem elől tévesztenünk a végső célt.

 

A tiszta tudat  

 

A tiszta tudat mentes a fátylaktól  és a nem tudástól. A tiszta jelző félreérthető. A tudat megtisztítása a fátylaktól nem azt jelenti, hogy elutasítunk minden szép dolgot. Nincs szükség arra, hogy távol tartsuk magunkat a pozitív érzésektől, a kellemes dolgoktól. Ezek a normális és jó élet részei, de nem életünk fő céljai. A tudat tisztasága magától következik be, minden magától megtisztul. Ez a szangye jelentése.

A szangye mélyebb jelentését magunknak kell látnunk, megtapasztalnunk, de erre először fel kell készülnünk a tanítások meghallgatásán keresztül, ami abból áll, hogy magyarázatokat kapunk tanítóktól, vagy könyveket olvasunk. Ezután a célunkra kell összpontosítanunk-e az, amit a tanítások gyakorlása jelent. Mindig a tiszta tudat elérésére kell törekednünk. Ennek ellentéte a homályos tudat, ami azt jelenti, hogy jelen van a nemtudás. Úgy gondoljuk, hogy  tisztán látunk, pedig nem így fan-ez a nemtudás egy formája. A nemtudás nem ostobaságot jelent, hanem a szangye állapottal ellentétben-azt, hogy nem rendelkezünk tiszta megértéssel. A szangye esetében nincs semmi, ami gátolná a tiszta megértést.

 

Onnan, ahol most ülünk, csupán a falig látunk, nem látunk mögé, mivel megakadályozza, hogy tovább lássunk. Amikor a tudat tiszta, nincs semmi, ami gátolná a látásunkat, nincs nemtudás, nincsenek mentális fátylak. A tudat tiszta és akadálytalanul „lát”. Ehhez általában nagyon nehéz kapcsolódnunk, mivel most még korlátoz minket a fizikai testünk és a fizikai világ. Azonban a tudat természete mentes az akadályoktól. Azért hangsúlyozzuk a tudat tisztaságát, mert meg kell ismernünk, különben a következő pillanatban elfeledkezünk róla, és újra a szokásaink rabjai leszünk.

 

Néhány lényeges tibeti kifejezés, amit érdemes megértenünk 

Van néhány olyan tibeti fogalom, melyek jelentésével jó, ha tisztában vagyunk. Talán most még nem értjük meg őket teljesen, de jó tudni róluk és kapcsolatba kerülni velük.

Például a megvilágosodást gyakran a tudat felismeréseként írják le. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük, az általunk végzett fő meditációs gyakorlat a mahamudra, vagy tibetiül csakgya csenpo.

 

A mahamudra kifejezést nehéz lefordítani, mivel nincs olyan szó, mely jól visszaadná a jelentését. Persze a mahamudra szó csak egy fogalom, az igazi megértés a saját erőfeszítésünkön keresztül jön létre.

A megértésre a tapasztalaton keresztül teszünk szert. A tapasztalat szó nem csak a gyakorló  tapasztalatára utal, hanem azon mesterekére is, akik a meditáción keresztül megvalósítást értek el. E mesterek a tanítások és módszerek birtokosai, melyeket képesek másoknak is átadni.

 

Dun-ngak

 

A dun-ngaak szó szerint tisztaságot jelent. A tanító-tanítvány kapcsolatban  a dun-ngaak a tiszta kapcsolatot jelöli, a tanítvány oldaláról őszinte bizalmat a tanító iránt, valamint kétségektől és negativitásoktól való mentességet a dharma gyakorlását illetőleg. A tanítvány a tanítóra támaszkodik, hogy az elmagyarázza a tanítások vagy gyakorlatok jelentését.

Számos példát találunk a dun-ngaakra Marpa, Milarepa és a Karmapák élettörténeteiben. Az olyan híres emberek életrajzai, mint például Napoleoné, rengeteg információt tartalmaznak a régmúlt eseményeiről, de az olyan nagy mesterek élettörténetei, mint Szaraha, Tilopa, Naropa, Marpa, Milarepa, vagy az első Karmapa, a dun-ngaakon alapuló dharma tanítások kincsestára. A dun-ngaak itt azt jelenti, hogy ahhoz, hogy bizonyos eredményeket elérjünk különböző feltételeknek, és körülményeknek kell teljesülnie. Például ahhoz, hogy meggyógyítsunk egy beteget, a megfelelő gyógyszert kell bevenni. A dun-ngaak hasonló ehhez.

Ha nem értünk valamit, ha magyarázatra, instrukcióra van szükségünk, vagy tudni szeretnénk, hogy mit kellene tennünk, a dun-ngaak adja meg a választ. Fontos a gyakorló számára, hogy tudjon erről. Így amikor Milarepa életrajzát olvassa, felismeri, és magáévá teszi azokat a dolgokat, melyek lényegesek a gyakorlásban. Máskülönben, ha az életrajzokat csak a történelmi tudás miatt, vagy szórakozásból olvasnánk, cseppet sem segítenének. A tanítótól a tanítványnak adott tiszta átadást, a dun-ngaakot, kitűnően szemlélteti a következő történet Naropa életrajzából: Naropa nagy buddhista pandita volt a korabeli indiai Nalanda Egyetemen. Bár a pandita a legmagasabb rangú tudóst jelenti, Naropa mégis további tanításokat keresett. Tudta, hogy egy nagy tanítóra van szüksége. Hallott Tilopáról, és úgy érezte fel, kell keresnie őt. Azonban Naropának nem volt könnyű megtalálnia Tilopát. Tilopa remekül elrejtőzött, amikor nem akarta, hogy rátaláljanak. Persze, nem ok nélkül tette. Azt akarta ezzel elérni, hogy Naropa önvizsgálatot tartson, így megértésre tegyen szert. Nos, a rejtőzködés talán nem a legmegfelelőbb szó arra, amit Tilopa tett. Hogy álcázza önmagát, egy út szélén fekvő sebesült kutya képében jelent meg, melyek sebében férgek nyüzsögtek. Amikor Naropa meglátta a kutyát, nemtörődöm módon továbbhaladt. Azzal volt elfoglalva, hogy megtalálja Tilopát, nem különösebben érdekelte a kutya. Nos, Naropa tudott az együttérzés fontosságáról, mégis otthagyta a kutyát. Önző módon csak a saját céljával foglalkozott. Ekkor Tilopa megjelent Naropának és a következőt mondta:”Ha nem törődsz a lények szenvedésével, ha nem vagy együttérző, nem fogod megtalálni a lámát.”A lámát nem találni annyit tesz, hogy nem tudunk kapcsolódni a megvalósításhoz. Ebből az esetből Naropa megértette, hogy nem igazán foglakozott a megvilágosodott hozzáállással, az együttérzéssel, a megvilágosodott hozzáállás őszinte motivációja nélkül pedig semmilyen megvalósításra nem tehet szert. Így elmondhatjuk, hogy a dun-ngaakon keresztül értette meg mindezt.

 

Ha komoly gyakorlók vagyunk, ha tanulmányozzuk a dharmát, vagy az alapgyakorlatokat végezzük, lényeges, hogy ismerjük a dun-ngaak jelentését. Csak így ismerhetjük majd fel. A dun-ngaaknak jelentős szerepe van a mahamudra és más hasonló jellegű tanítások átadásában. Az átadás e fajtája nem kizárólagosan egy hagyomány, egy rendszer vagy egy vonal sajátossága. A célja az, hogy tisztázza mindazt, amit nem értünk. Csakúgy, mint Naropának, nekünk is készen kell állni arra, hogy megkapjuk az átadást, ennek híján akár maga Buddha is lehetne, akkor sem érnénk el megvalósítást. Naropa azonnal megértette a leckét a dun-ngakon keresztül, nem csak egyszer, hanem tizenkét különböző alkalommal. Ezek részletesen le vannak írva életrajzában. Az ilyen életrajzok rendkívül fontosak, végtelen számban található bennük példa a dun-ngaakra. Ráadásul a megértés mélysége rajtunk múlik, több szinten is értelmezhető. A dun-ngaak átadások részét képezik a szóbeli instrukcióknak. Ez utóbbiak mind a jelentésre világítnak rá –pontról pontra.

 

Dzsinlab

 

A szóbeli instrukciók másik fajtáját dzsinlabnak hívják tibetiül. Ennek a fogalomnak sincs pontos fordítása. Olyan mintha áldást kapnánk az ima vagy a gurujóga gyakorlásán keresztül. A pontos jelentés a következő: amikor valamit nem értünk meg a gyakorlatunkban, a dzsinlab hozzásegít a megértéshez. Például, a buddhizmusban sokat beszélünk a tudatról, a buddhatermészetről, de mégsem tudjuk pontosan, mit értünk alatta. Halljuk a szót és van egy elképzelésünk a jelentéséről. Hallunk Buddha kvalitásairól valamit, és rögvest érzünk valamit, bár valószínűleg nem értjük. Azért, hogy megértsük, olyan gyakorlatokat végzünk, mint a szadhanák (meditációs szövegek) ismétlése és más gyakorlatok, melyek során gyakran kívánjuk azt, hogy bárcsak a láma kvalitásai kibontakoznának bennünk. Ez azt jelenti, hogy az ő megvalósítása, az ő tudatáról szerzett  megértése, az ő buddhatermészete  kapcsolódjon a mi tudatunkhoz. Mindez a dzsinlabon keresztül jön létre. A felszínen ez imának vagy kívánságnak tűnik, valójában ezek maguk a módszerek, a tanítások. Valamilyen módon bizonyos szavak és magyarázatok érthetővé válnak számunkra. A megértést nem mi agyaljuk ki, hanem a dzsinlabon keresztül jön létre. Nagyon nehéz rámutatni, de azáltal, hogy tudjuk, ez a hatás megtörténik, amikor  majd magunk tapasztaljuk, megértjük milyen is.

 

Érdemes tudnunk a dun-gakról és a dzsinlabról, mert így könnyebben megérthetjük a gyakorlatokat és a tanításokat. Már mondtuk, ha Naropa élettörténetét a nélkül olvassuk, hogy tudatában lennénk a dun-gakknak, akkor csak egy színes történet marad. Ez így nem túl hasznos számunkra, hiszen lemaradunk a lényegről. Ugyanez vonatkozik a dzsinlabra. a gurujóga és a Csenrézig (Szerető Szemek) gyakorlat során kommunikáció jön létre. Általában a kommunikáció alatt a szóbeli kommunikációra gondolunk, azonban a Gyémánt Út-gyakorlatok esetében  ez a jidam vizualizációja, és az, hogy megkapjuk lényegiségét. Ez a dzsinlab. Bár ezt fontos tudnunk, nem jelenti azt, hogy azonnal tudnánk használni  vagy használnunk kellene, ehelyett el kell raktároznunk ezt az információt, és magunknak kell megtapasztalnunk, hogy miről van szó. Milarepa énekei gyakran beszélnek erről tiszta és közérthető formában.

Az eredmények lehetnek átmenetiek vagy végsők. Például mindannyian, arról beszélünk, hogy áldásra van szükségünk, de mit is értünk áldás alatt? Az áldás végső értelme a gyakorlatunk különleges kvalitásaihoz való kapcsolódás. Olyan mintha egy sötét szobában ülnénk, és be akarnánk engedni a napfényt, azonban, ha nem tudjuk, hogyan húzzuk el a függönyt, a napfény nem töltheti meg a szobát.

 

Amikor megértjük mit jelent a dun-ngaak és a dzsinlab-az áldás-, akkor tisztábban megértjük a gyakorlatot. Másképp a gyakorlatok eredményéről alkotott elképzeléseink tévesek lehetnek. Természetesen mindig van eredménye, ha imádkozunk, vagy ha mantrákat ismételgetünk, de a fő eredmény az, hogy közelebb kerülünk azokhoz a kvalitásokhoz, amelyeket a gyakorlatnak felszínre kell hoznia bennünk. Például a Csenrézig hosszú és rövid gyakorlatának egyaránt a célja, hogy Csenrézighez hasonlatossá váljunk. Az eredmény az, hogy megszabadulunk a nem tudástól, szert teszünk Csenrézig képességeire, és így képesek leszünk úgy cselekedni, mint ő. Ez tényleg így történik, nem valamiféle hazugság. Talán még nem ért meg bennünk az a kívánság, hogy olyanná váljunk, mint Csenrézig és ha az egyéneket nézzük, akkor látjuk, hogy mindenki más és más indíttatásból  végzi ezt a gyakorlatot, de ennek ellenére, így is haszonnal járnak erőfeszítéseink. Ha pedig a megfelelő hozzáállással rendelkezünk, akkor az eredmény is erőteljesebb lesz.

 

Kapcsolódás a Gyémánt Úthoz

 

Amennyiben a Gyémánt Utat gyakoroljuk, szükségessé válik néhány alapvető kifejezés ismerete. Az instrukciók ellenére a megértés mégsem egyszerű  dolog-sokszor nem vagyunk tisztában a pontos jelentéssel. A kifejezések talán izgalmasan hangzanak számunkra, tudatunk kötődik hozzájuk, de ennek következtében elveszítjük a valódi jelentést. A Gyémánt Út gyakorlásában a kapcsolódás nem jön létre csupán az instrukciók követése révén, hiszen a jelentés maga mélyebb a puszta szavaknál. Nehéz azonnal felismerni a valódi jelentést. Ez más, mint a hétköznapi helyzetekben, amikor például egy elektronikai berendezést, szerelünk össze a megadott instrukciók alapján. A Gyémánt Út-tanítások többet rejtenek magukban, mint az elképzelések vagy magyarázatok. A módszerek, és az instrukciók alapjául az átadások láncolata szolgál, amit egyszerűen vonalnak nevezünk. A vonal magától értetődően a dzsinlab, vagy áldás átadása is.

A Gyémánt Út gyakorláshoz elengedhetetlen a tanító. Ő avat be minket egy adott gyakorlatba, amit háromféle módon tesz. Egyfelől magyarázatokat és instrukciókat ad. Másodsorban ő adja a dzsinlabot, vagy az áldást a gyakorlat végzéséhez. Végül nem maradhat el a menlaak. A menlaak azt jelenti, hogy a tanító megértette a tanításokat és gyakorolta a tanításokat a megfelelő módszereken keresztül, amíg meg nem valósította őket. Ez teszi képessé arra, hogy megoszthassa másokkal a módszereket és a tapasztalatokat. Továbbá, ő az, aki létrehozza a kapcsolatot a bennünk rejlő potencialitásunkkal. Ez lehetővé teszi, hogy megértsük, és kommunikálni tudjunk a belső potencialitásunkkal. Tehát e három feltételnek –az instrukcióknak, a dzsinlabnak és a menlaaknak kell összeállnia ahhoz, hogy lehetővé váljon a buddhatermészet felismerése. Ezután a gyakorláson keresztül a tanítvány egyre pontosabb megértésre tesz szert. A szavak egyszerűen hangzanak, de a megértés egészen más dolog. Az, hogy milyen eredményt érünk el a gyakorlásunk során, egyéni képességeinktől függ. E képességeket  viszont senki nem látja a másikban. Az előző életekben végzett gyakorlás mértékétől függően, mindenki rendelkezik valamilyen mértékű kapacitással. A múltbéli felhalmozások beérhetnek ebben az életben. Ez a magyarázat arra, hogy néhány embernél a gyakorlás gyorsan eredményt hoz, míg másoknál ez nehezebben megy. Ezen oknál fogva tanította Buddha azt, hogy ne ítéljünk meg jónak vagy rossznak másokat, és helyzeteket-soha nem tudhatjuk mi az igazság.

 

Fejlesszük természetes módon a gyakorlást

 

Bár egyénenként eltérő ez az alapvető kapacitás, a gyakorláson keresztül mindenkiben fokozatosan fejleszthető. Lényeges viszont, hogy nem lehet erőltetni, spontán kell kifejlődnie. E spontaneitás annak függvénye, hogy látjuk-e a tanítások értelmét. Ha tisztába kerülünk a pontos jelentéssel, akkor már ott is van a spontaneitás. Másképp nehéz megértésre szert tenni. Ez olyan, amikor betegek vagyunk, és az orvos elmondja, mit érdemes ennünk, és mit nem szabad. Néha, mi magunk is egész pontosan tudjuk, hogy melyik ételtől kell távol tartani magunkat. Ténylegesen megértjük az állapotunkat, és ekkor spontán tudjuk, hogy mit kell tennünk. Nagyon egyszerű dolgunk van, amikor megértjük a pontos jelentést. Ha a megvilágosodásra gondolunk, azt érezhetjük, hogy nagyon távoli, vagy hogy rengeteg idő, mire megvalósíthatjuk, de néha, amikor a feltételek megfelelőek, egyáltalán nem is tűnik olyan lehetetlennek. Folytatnunk kell a gyakorlást anélkül, hogy túl sokat elemezgetnénk. Ahogy azt már korábban említettük, az áldáson keresztül-még akkor is, ha nincs pontos megértésünk-valamiféle eredmény elkerülhetetlenül, megjelenik.

Sokféle gyakorlat van, mint például a Szerető Szemek, Zöld Tara, Gyémánt Tudat vagy Gyógyító  Buddha. Ezek mindegyike rendszeresen végzett gyakorlat, amit különböző  indíttatásból csinálunk. A gyakorlatok hatása kétrétű. Egyfelől átmeneti segítséget kapunk jelen helyzetünk orvoslására. Másrészt, lehetővé teszik számunkra belső képességeink kibontakozását, így megvalósíthatjuk saját buddhatermészetünket. Tegyük fel, hogy nem vagyunk túl jól, nehéz időket élünk meg, vagy nem látunk tisztán, ekkor Tara gyakorlata megadhatja nekünk azt, amire szükségünk van. A Gyémánt Tudat (tib. Dordzse Szempa) megtisztít a negativitástól. A Csenrézig gyakorlattal mások javára válhatunk, ennek eredménye az lesz, hogy természetes módon leszünk hasznosak mások számára. Az eredmény mindig jelentkezik, függetlenül attól, hogy a rövid vagy hosszú szadhanát (meditációs szöveget) gyakoroljuk.

A mélyebb megértéshez szükséges három belső kvalitás

 

Mogü

 

Szükségünk van egyfajta belső állapotra, amikor tanításokat kapunk. Tibetiül ezt mogünek hívjuk. Ezt a kifejezést nagyon nehéz lefordítani. Azt jelenti, hogy a megvilágosodott kvalitásokba vetett bizalmon és az irántuk tanúsított mély tiszteleten alapulva megbecsülést fejlesztünk ki és felismerjük fontosságukat. Ennek eredményeként gyakorolni akarunk, és képesek is vagyunk rá. A mogü kellő megvilágításba helyezi a dolgokat, ami lehetővé teszi, hogy megértsük a jelentést anélkül, hogy megakadnánk. Hogy jobban megértsük a mogü fogalmát, vegyük példának a bizalmat és odaadást. A Buddha, a dharma és a szangha felé tanúsított bizalmunk és odaadásunk rendkívül fontos, amikor a gyakorlás ösvényén járunk. Bizonyos szempontból a mogü tekinthetjük odaadásnak és bizalomnak. Milarepa életrajzában az odaadás és a bizalom jelentése nagyon precízen és egyértelműen jelenik meg. Milarepa kitartása Marpa iránti mély odaadásból fakad, mely soha nem bicsaklott meg. Ez a mogü, és ez volt Milarepa megvalósításának fő oka-mármint a tanítója, Marpa, iránt érzett őszinte odaadás.

 

Dépa

 

A dépa, mely hitet jelent, hasonlít a mogühöz. Mindenekelőtt érdemes leszögezni, hogy a dépa nem vakhit: értenünk kell, mit csinálunk, hiszen csak így hihetünk benne igazán. Ez több annál, mintha valaki csak azt mondaná, hogy így van, higgy benne, vagy azt gondolnánk, hogy ez valami különleges, aztán követnénk. A dépa úgy keletkezik, hogy átgondoltuk, tanulmányoztuk a dolgot, majd mi magunk is átlátjuk és megértjük. Ezután ugyanis tényleg eltökéltekké válhatunk.

 

Damcik

 

A damcik szamaját jelent: a megfelelő kapcsolatot tudatunk lényegiségével, azt, hogyha helyesen cselekszünk, a jó eredmények elkerülhetetlenek, ha pedig hibákat követünk el, az utunkon akadályok merülnek fel. Hogy mit gondolunk és teszünk, közvetlenül kapcsolódik a tudatunkhoz, így jobb óvatosnak lenni. Ahogy egyre többet és többet tanulunk, a tudatról szerzett megértésünk fejlődni fog.

Összefoglalva, a Gyémánt Út gyakorlása során a mogü, a dépa és a damcik azok az alapfeltételek, melyek elősegítik a tudatunkról szerzett mélyebb megértést. E  tudásnak nincs határa, ezért dolgozunk a belső megértésünk fejlesztésén, a formális gyakorlásokon keresztül és a hétköznapokban. Ily módon az eredmény könnyebben elérhető.

Gyakran beszélünk  elválaszthatatlan tulajdonságokról. Ez azt jelenti, hogy elválaszthatatlan a tudatunktól, azaz a saját tudatunk-nem létrehozott. Fontos tehát, hogy gyakoroljunk. Fokozatosan tisztázva a kérdéseinket és kétségeinket, személyes tapasztalatokra teszünk szert és fejlődünk.

 

A tudat megértése a lényeg

 

A belső állapotainknak, tudatállapotainknak sokkal nagyobb a hordereje és fontossága, mint cselekedeteinknek. Általánosságban elmondhatjuk, hogy cselekedeteinket irányítjuk, nem a tudatunkat. Ha nem kedvelünk valakit, nem akarjuk kimutatni. Félünk attól, hogy ez elrontja a kedvességünkről kialakult képet. Azonban belülről taszít minket a másik. Kedvesek próbálunk lenni, mivel nem akarjuk tönkretenni a kapcsolatot-akár öntudatlanul is. A tudatunkat kell megértenünk, nemcsak a cselekedeteinket kontrollálnunk. Néha így gondolkodunk: „Nem mehetek”, vagy „Nem szeretem”, esetleg „Nem akarok ennél többet engedni”. Amikor ilyen gondolatok merülnek fel bennünk, akkor már nincs ott a damcik. Ezt tudnunk kell. A damcik a tudat megvalósítása, mely a tudatról szerzett megértésünkkel kapcsolatos.

Ezért van az, hogy a Gyémánt Úton nagy hangsúlyt helyezünk a tiszta látásmód kifejlesztésére, ami önmagában egy tudatállapot-nem valami mesterséges dolog, amit valamikor valaki pusztán csak mondott nekünk. Ez a mi alaptermészetünkből ered, a tudatosságunk része. Ha meg akarjuk valósítani a tiszta látásmódot, akkor tanításokat kell kapnunk, meg kell tanulnunk tisztán látni, és meditálnunk kell. Fejleszteni kell magunkat. A cselekedeteink önmagukban még nem olyan fontosak, a problémákat a tudatunkban lévő problémák okozzák. Egyszerűen nem zárhatjuk ki őket azért, hogy így elkerüljük az általuk okozott kárt. Át kell látnunk és meg kell értenünk, hogy működnek.

(folyt. Köv.)