Beavatás

 

Egy olyan csoporttal, mely fenntartja a láma erőterét, akár azonnal is meditálhatunk vonalunknak azon hozzánk közel álló formáin, melyeket a láma testesít meg. Nagyon hasznos, ha lehetőségünk van arra, hogy a tanítótól vezetett meditációt, más néven gumlungot, vagy beavatást (vangot) és engedélyt (lungot) kapjunk. A meditáció elvégzéséhez szükséges magyarázatok (tri), ezek igen különbözőek lehetnek. Ha egy tanító az idő multával sem válik kínossá, azaz hű a saját stílusához, akkor az általa adott gumlung vagy vang a megvilágosodás folyamatosan kibontakozó magvait ülteti el tárháztudatunkban. Általuk juthatunk a lámák és a buddhák erőterébe. A tisztaföldön magunkat átlátszó, hologramhoz hasonló fényformaként tapasztalva, alkalmazva a mély légzés technikáját, valamint dolgozva a test energiáival, elérhetjük a mérhetetlen gyönyör állapotát. Ezzel a módszerrel, és a Nagy Pecsét látásmódjának megtartásával – mely szerint a tér és az öröm elválaszthatatlan – elérjük a megvilágosodást.

Mégy a tibetiek közül is csak kevesen ismerik a beavatás jelentését és felépítését, ezért íme egy rövid leírás az átadási módról, melyet az utóbbi 2500 évben megszakítás nélkül használnak. Elsőként a jelenlévők a százszótagú mantrát ismétlik, illetve sáfrányos vízzel kiöblítik a szájukat, hogy jelképesen megtisztítsák testüket, beszédünket és tudatunkat. Ha nincs mód a száj kiöblítésére (túl sok a résztvevő, és túl sok időt venne igénybe), a szertartást vezető személy egy tükörre önti a sáfrányos vizet, melyet körbefordít úgy, hogy jelképesen mindenki visszatükröződjék benne. A Láma következő cselekedetei a tudati környezettel kapcsolatosak. A rossz energiákat süteménnyel „vesztegetik meg”, mégpedig úgy, hogy ezt felajánlják nekik, majd kiviszik a beavatás helyszínéről. Ezután a helyet védelmező erőmezővel veszik körül, és a tanító tibeti nyelven felolvassa a szöveg keletkezésének történetét. Végül mindenki közösen megismételi a menedékvételt, azzal az elhatározással, hogy a beavatás során elért fejlődést minden lény javára fogja használni. Ezek után következik maga a beavatás, amikor megkapjuk az egyé váláshoz, és az összeolvadáshoz szükséges erőt. Ennek két szokásos módja van:

-                     A tanító közvetíti a szóban forgó buddhaforma testének, beszédének és tudatának áldását. Lehetőség szerin az egész folyamatot az úgynevezett torma beavatással teszi teljessé, amely a Buddha tulajdonságait és erejét is tartalmazza.

-                     A láma megadja a váza beavatást, a titkos beavatást, a bölcsesség-tudatosság beavatást és az úgynevezett szó beavatást a Nagy Pecséthez. Ezeket is megkoronázhatja egy torma beavatás. A váza beavatás során az emberek fejét megérinti egy vázával, és kapnak egy kortyot a benne lévő nektárból. Ez megadja az erőt, hogy testünket a buddha fény- és energiaformaként tapasztalhassuk. A titkos beavatás alkalmával ezeknek a formáknak a szívrezgéseit – mantráit – ismételgetjük, melyek megnyitják a mindenkiben jelenlévő középső energiapályát, az öt energiaközpontot, valamint a 72 ezer energiacsatornát. A bölcsesség-tudatosság beavatás közvetíti a meditációs egyesülés képességét, tartósan összekapcsolja a női teret és a férfi örömöt. végül az úgynevezett szó átadás megerősíti a végső állapotot, a Nagy Pecsétet. Itt a tanító határtalan tiszta tere beleolvad nyitottságunkban, és része lehetünk minden történés határok nélküli egységének.

Mindkét módszer azonos abban, hogy a beavatás során eltávolítjuk testünk, beszédünk és tudatunk durva zavarait és finomabb fátylait egyaránt. Az alkalmazott vizualizációk, erőmezők és rezgések a megszabadulás magjait ültetik el tárháztudatunkban. Ezek lehetővé teszik, hogy a bennünk rejlő képességeket kifejezzük és megtapasztaljuk a tudat természetét. A láma megérinti fejünket, torkunkat, szívünket és tenyerünket. Ismételjük a buddhák szívrezgését – mantrájukat – és időzünk a tér és az öröm egységében. Végül valami váratlant tesz vagy mond a láma, mely által átélhetjük az időtlen tudatosság pillanatait – ez a Nagy Pecsét-, vagyis a Mahamudra átadás.

Tehát, ha a beavatásokról eltávolítjuk a tibeti kulturális keretet, ugyanúgy működnek, mint a vezetett meditációk vagy áldások. A szöveg a buddhák testének, beszédének, tudatában, tulajdonságainak és tetterejének énekbe foglalt invokációja. Ezeket bizonyos pontoknál félbeszakítják azért, hogy az éppen felépített megvilágosodott energiákat továbbajándékozzák. A legfontosabb, hogy összekapcsolják pillanatnyi belső tisztánlátásunkat az időtlen tér bölcsességével, mert ezáltal fejlődik ki a teljes megvalósítás, mely az egyetlen igazi menedék. Ezután tudatosságunk összekapcsolódik a tisztafölddel. Minden hang mantrává, minden lény buddhává válik. A gondolat önmagától keletkezett bölcsesség, minden forma saját erejéből ragyog. Akár megtörténnek a dolgok, akár nem, minden tér szabad játéka. Ha a tisztaföldön másokat is buddhaként látunk, akkor az együttérzés és a bölcsesség természetessé válik. Az ártó cselekedetek értelmüket veszítik, kivéve az olyan helyzeteket, amikor a lények esetleg inkább tanulnak a kellemetlenségből.

Az ilyen hatásos módszerek – melyeket egy bizalomra méltó láma közvetít – nemcsak a tanítványok belső fejlődését erősítik. Az invokált erőmezők életről életre aktívak maradnak, és egyúttal a külső világot is tanítóvá változtatják. Gyakran a fölöttébb hatékony buddhista védelmezők is beavatkoznak. Mielőtt még egyáltalán rájuk gondolnánk, váratlan események történhetnek. Már a mantra első szótagja összesűrűsíti a buddhák tetterejét a térben – a Gyémánt Út meditációkban a buddhaaspektusokkal való azonosulás révén fokozatosan átvesszük megvalósított tulajdonságaikat.

A beavatások, a vezetett meditációk és az áldások így kapcsolnak minket össze az időtlen, határtalan tisztánlátással. Miközben ezen állapotot építgetjük és erősítjük, tulajdonképpen a tisztaföldön élünk.


Általánosságban semmi oka, hogy energiát tegyünk más kagyü-centrumba, ha már egyszer nekünk is van.
Ez csak zűrzavarhoz vezet, ami senkinek sem hasznos. Magas rangú lámákat is meghívunk nyílt beavatások tartására a centrumainkba, ezért semmi okot sem látok más helyek támogatására, ám a mi centrumainkéra annál inkább. Minden más csupán végtelen vitákhoz vezet, haszna pedig nincsen.

vissza a listához