Róma

Mindenkinek van egy mindent elsöprő szenvedélye. Valami, aminek hallatán elpárásodik a szeme, gyorsabban ver a szíve, és minden erejével azon van, hogy minél közelebb kerüljön hozzá. Ez a szenvedély nálam Róma.  Egy város és egy birodalom. A város, ahol álmaimban otthon vagyok, ahol, ha nem is tudom, de érzem, merre megy az út, s ahová fájón kevésszer jutottam el. Egy birodalom, aminek nagyságát csodálom, de ez a csodálat racionális, míg az Urbs iránti rajongásom a szerelem megmagyarázhatatlan erejével hat: feltétlen és határtalan. Szeretem az antik kultúrának ezt a nem tökéletes szépséget hordozó, praktikus művészetét, az embert láttató portékat, a világot hordozó épületeket, a fény és gazdagság márványtöredékeit, amit századok hámoztak le a mára puritánná lett falakról. Fény és árnyék, múlt és jelen vibrál a kövek között, a macskákban él a régi istenek szelleme, a leander és olajfák illata még hozzám is elérve régi gyaloghintók illatát, a tavola calda a tabernák zaját idézi. A régi térképek és metszetek megelevenednek, a poros ásatási iratok ásító unalma élettel telik, s megmagyarázhatatlan módon újra és újra az unalomig ismert képeket és szövegeket csodálom, s soha meg nem fejthetem: milyen is lehetett a valaha volt Róma.
 
 
 
 
Comments