Tardos Béla (Budapest 1910. június 21.  – Bp., 1966. nov. 18.): zeneszerző, Erkel-díjas (1960). A Nemzeti Zenedében a zongoratanszakot végezte 1925 – 31 között, 1932 – 1936 között Kodály Zoltánnál tanult zeneszerzést a Zeneművészeti Főiskolán. Karnagyként kezdte zenei működését: munkásénekkarokat vezényelt, 1941-től a Vándor-kórust vezette, a II. világháború alatt Bukarestben, a Rádiónál dolgozott és a román fővárosban magyar kórust szervezett (1944).  1945-től két éven át ismét Budapesten, a Vándor-kórus élén állt, egyúttal 1945 – 48 között a Szikra Kiadó zenei szerkesztője volt. 1948-ban a Nemzetközi Bartók-versenyen díjat nyert I. vonósnégyesével. 1950-1952 között az Országos Filharmónia igazgatója volt, 1955-től haláláig a Zeneműkiadó (Editio Musica Budapest) igazgatója volt. 1959-ben A város peremén c. kantátájával, amely egy korábbi (1944), a háború alatt elveszett művének újrakomponált változata, a Magyar Rádió pályázatán I. díjat nyert. – M. Zenekari művek (Szvit, 1949; Mesejátéknyitány, 1955; Szimfónia „a fasizmus áldozatai emlékére”, 1960; Fantázia zongorára és zenekarra, 1961; Evocatio, 1965); kantáták zenekari kísérettel (Májusi kantáta, 1950; A béke napja alatt, 1953; Dózsa feje, 1958; A város peremén, 1958; Szabadság született, 1960; Rendért kiáltanak, 1966; Az új isten, 1966); kórusművek (Német zsoldosdal, 1942; Muzsikásláda, 1954; Magyar tájak, 1955; Keserű esztendők, 1959; Tiszta szigorúság, 1964; Szép szemeddel, 1966); dalok; kamaraművek, zongoraművek; Laura (vígopera, 2 felv., Gyárfás Miklós szövegére, 1958). – Irod. Sárai Tibor: T. B. (Magy. Zene, 1966. 6. sz.); Simó Jenő: Búcsú T. B.-tól (Muzsika, 1967. 1. sz.)