Ki van a háttérben?!

Tulajdonképpen ez a weboldal és az egész történet, úgy hiszen nem rólunk/ vagy rólam szól, de gondolom, már többen kíváncsiak vagytok, hogy ki vagy kik is rejtőznek e színfalak mögött. Aki ismer minket, az úgy is tudja, az nyugodtan lapozzon tovább a „Termékek” kategóriához, mert a valóságot úgy sem tudom überelni ezzel a leírással. J

Szóval vannak segítőim, ezért is lett Tandy & Co a Kacatgyár neve.

Hát nézzük először a csapat Co. részét, akik a háttérben munkálkodnak!

Elsőként kell megemlítenem Székely Attila faszobrászt, alias Vitézt, akinek magát a dobozt és keretét köszönhetem.

Munkáiról bővebben a https://sites.google.com/site/attilaszekelyfaszobrasz/ oldalon találsz. Figyelmeztetés vagy szolgálati közlemény! Mielőtt megnyitod ezt az oldalt, ülj le, álladat csatold fel és kapaszkodj erősen, mert megdöbbentő dolgokat fogsz találni ezen az oldalon!

Még ma is csodálkozom, hogy nem hajtott el a fenébe, amikor váratlanul beállítottam hozzá a Kacatgyártás ötletével. Azon még jobban csodálkozom, hogy lelkesedésem szinte teljes mértékben átragadt rá, egészen partnerré vált benne. Azon nyomban leültünk, mértünk, számoltunk, osztottunk és szoroztunk, majd vakartuk a fejünket, dörzsöltük az állunkat, miből, mennyit, mennyiért! Ismerem már gyerekkorom óta, de ekkor döbbentem rá, hogy igen…. Ő is szeret játszani! J  Ha van néhány szabad órácskája, akkor nagyon sok beépítésre szánt elemet is legyárt nekem, így pl. a talicskát, vagy ládikót, vagy a bútorok 1 cm-től 17-cm –ig terjedő elemeit is leszabja nekem. Az első momentum az volt, hogy gyorsan ellátott szerszámokkal, fűrésszel, satuval, szorítókkal, falemezekkel, pálcákkal, fa ragasztóval, aranyozáshoz szükséges anyaggal…. A második mondata már így hangzott:  „És ilyened van hozzá? Akkor adok ezt is!” Mint egy málhás ószeres tértem haza. Aztán elvitt egy művészellátó boltba, ahol férfi létére türelmesen bogarászta át velem az ott kapható több négyzetméteren található dolgokat! Lássuk be! Ez egy férfi számára akár büntetés is lehet! J Le a kalappal előtte! Sok alapanyagot kapok tőle, ami a fához kapcsolódik, de ami aranyat ér, azok a tanácsai. Fényképet nem merek ide kitenni Róla, mert félek, hogy leverné érte a derekamat, ugyanis olyan visszahúzódó típus. No meg nem is igazán van olyan képem, utálja, ha fényképezzük.


Amikor Vitéz nem ér rá Lád Karcsi bácsit fűzöm meg a dobozok gyártására

Karcsi bácsi, nagy szerencsémre legalább olyan lelkes, mint az összes többi csapattag. Időt, fáradságot nem sajnálva alkotja meg szebbnél szebb beépítésre váró dobozaimat. Felesége Ágica pedig ugyan olyan lendülettel asszisztál és drukkol nekünk! Köszönet érte! 


Csapat következő tagja: barátnőm Dobos Mónika alias Monyó

Monyóval 10 évig dolgoztam az államigazgatásban és mivel nagyon hasonló karakterek vagyunk ebből szoros barátság fűződött immáron 15 éve! Számomra az a megdöbbentő, hogy az eltelt évek alatt még egyszer sem vesztünk össze! Remélem ez még így marad az elkövetkező 50 évig! J Amikor megmutattam Neki, hogy mit találtam ki, hangosan kiáltott fel: „Én is akarok játszani!” Így hát felosztottuk a terepet. Magára vállalta a bútorok ragasztását és festését, a bonyolultabb varrást (ezen a ponton többször csuklottam) amikor komplett ruha szettet kértem Tőle,- mindezt megbánó tekintettel, hogy miért nem inkább óriás posztert találtam ki, azt sokkal könnyebb lenne, - az apró téglák legyártását, átvette az ásók, a gereblyék és társaik gyártását, valamint Ő is nagyrészt vállal az elemek gyűjtögetésében, és lelőhelyek felkutatásában. Ennek többször már gyermeke, Evelin szobája látta kárát.


Anyagbeszerzőnk: Kica a Gorog gyerek (rendes nevét nem írom le, mert úgy sem tudja kiolvasni senki)

              A kép csak illusztráció

Anno sok-sok évvel ezelőtt együtt bandáztunk, innen az ismeretség. Igaz Ő a nagyokkal volt én pedig a kicsikkel…. Az Ő unszolására és buzdítására fogtam bele a kacatozásba. Lelkesen szaladgál a megadott címekre, a megadott dolgokért. Kutakodik a neten órák hosszat, hogy mit hol tudunk beszerezni. Se pénz, se idő nem számít!!!!  Leginkább, mert NINCS! J Nem érdekli, mennyire nézik idiótának egyes üzletekben, amikor valami szokatlant kérünk Tőle. 1 cm-nél kisebb csavarokért bejárta már szerintem fél Magyarországot. Azt mondta, ha kiteszek róla fényképet, az életemmel játszom, agyhelyen fog csapni! Az a helyzet, hogy féltem a szaros kis életemet!


Photo by László Göndör

A profi képeket Göndör László barátomnak köszönhetem, lelkes és kitartó tevékenységének hála! Ezúton is nagyon köszönöm a fáradozását! :) Hiába, aki profi az profi! :) Hogy én mennyit röhögtem a fotózás közben, amíg az esti sötétségben összehoztuk a képek megvilágítását.... az esőt csináló indiántánc néma előadása és a pantomim  klasszikus balett mozdulatokkal keverve majd megspékelve némi akrobatikus elemekkel, kutya füle volt ahhoz képest, amit mi ellejtettünk. Miközben konkrétan átrendeztem az egész lakást, mert vagy útban volt valami, vagy szükség volt egy plusz lámpára, de ahhoz kellett még egy hosszabbító is... vagy csak éppen a háttér nem volt megfelelő, így kellett keresni egy jobb falszínt. Tiszta mák, hogy véletlenül azért csak akadt egy megfelelő színű fal! Különben festhettem volna újra a kérót! :) Szóval megszenvedtünk a végeredményért, de megérte! :D


Végül jöjjön Tandy alias Tihanyi Andrea, azaz én

Működők, mint ötletgazda, mint szervező és koordinátor, mint reklám és marketing manager, mint informatikus, aki létrehozta a honlapot és moderálja (tehát ez ügyben is nálam kell reklamálni!), mint termék manager, mint anyagbeszerző, mint tervező, mint kivitelező és mint értékesítő. Mikor rám tőr az alkotás, beülök az erre a célra fenntartott félszobába, néha leporolnak és enni adnak, majd hagynak tovább alkotni.

Beszélj magadról! Ez mindig olyan nyűgös egy kicsit! Jó! De hol kezdjem, hol a kályha és most mit is mondhatnék? Ha majd egyszer annyira unalmassá válik az életem, akkor regény formájában kiadom életem történetét, de addig …. Hmmm mondjuk, mostanság inkább alkotok. Anyukám szokta mondani, hogy „Olyan vagy, mint a Fehérvár Áruház! Veled mindig történik valami!” És ez igaz is. Oly annyira, hogy sokszor ki sem kell mozdulnom itthonról, hogy történjen valami. A valamikre ugye teljesen normális módon jellemző, hogy egyszer csak becsönget!? J

Na jó! Hát nézzük! „Születésem előtt mintegy 9 hónappal összegyűlt apám-anyám (pusztán a Testület működtetése végett) hogy engem oda- idézve: életfogytiglanra + halálra ítéljenek; holott semmit se tudtak rólam. Az ítélet jogtalan, de erős. Végrehajtása folyamatban. Fellebbezésnek helye nincs.”  Embernek születtem 1967-ben, aztán gyorsan alkalmazkodtam a körülményekhez! Születési névként a  "Fenébe, ez csak egy lány!" felkiáltást kaptam. Budapesten láttam meg a napvilágot és azóta is itt élek, pedig mindig is vágytam a vidéki életre.  Boldog gyermekkorom volt, leszámítva, hogy nem kaptam meg a szomszéd Pistike rollerét, mely trauma egész életemen át végigkísért. Örök nyughatatlan energiáimat próbáltam a különböző sportokban levezetni. Próbálkoztam a klasszikus balettel és akrobatikával, talaj és szertornával (ezek eléggé vakvágányok voltak), kézi- és kosárlabdával, focival a grundon, lovaglással, cselgánccsal, ejtőernyőzéssel, majd a rallye-val navigátorként. Felnőttként tanultam meg síelni, ami inkább paralimpia, próbálkoztam a búvárkodással, több–kevesebb sikerrel. Jelenleg a motorozásban élem ki ilyen jellegű hajlamaimat és azt a négylábú izét, ami elől harap, hátul rúg, középen pedig ráz és egyébként is büdös (azaz a ló), igyekszem a lehetőségeimhez mérten meglátogatni egy terepen eltöltött néhány óra erejéig. Tagja vagyok egy Miskolci hagyományőrző csapatnak, ahol ez év tavaszán lovaggá ütöttek (majd nem szó szerint) J.

Aztán mondhatnám, hogy Anyámmal élek, macskám van, Babettával járok és…..  De per pillanat egyedül élek, most már csak kutyám van (na jó, ezen a ponton kell egy kis helyesbítés, mert csak KUTY  „a” nélkül, de nagyon kemény), és egy rózsaszín robogóval járok (ami egy Honda Shadow, a 750 ccm kategóriából és fekete). Szóval a fent említett mondat, majd minden eleme igaz …is lehetne. Pályafutásom során 2 diplomát szereztem. Ezek momentán remekül mutatnak a mellékhelységem falán, régi képkeretbe ültetve csak, hogy megadjuk a módját. Másra nem igazán jók! 14 év szigorítottat húztam le az Államigazgatásban, minek után is úgy döntöttünk, hogy nem kínozzuk egymást tovább. Egyébként is nagyon nehezen kultiválom, amikor a hülyeség még szorgalommal is párosul! 1 év munkanélküliség következett, melyről azt hiszem, bátran mondhatom, hogy életem egyik legboldogabb időszaka volt. Köszönöm a volt főnökeimnek! Az itthon töltött egy év alatt oly mértékig kiéltem a bennem elnyomott kreativitást, hogy egyetlen szabad falfelület sem maradt a lakásban. Ezután kezdődött a tanmese és a kálvária KACATOK vonatkozásában! Már komolyan elgondolkodtam rajta, hogy nevet kellene változtatni és átkeresztelkedni Örkény után szabadon „Tótékra”, mert valahogy a dobozok visszatérő momentumnak számítanak az életemben. 

                    Meggyőződésem, hogy az élethez kell egy jó nagy adag irónia!!!!

 



Itt szeretném még megköszönni, dadusaimnak, tanáraimnak, osztálytársaimnak, edzőimnek, főnökeimnek, kollégáimnak, barátaimnak és ellenségeimnek, valamint pszichológusomnak, mert nélkülük mindez nem jöhetett volna létre! A legfontosabb azonban a világbéke! J

             

 
  
   

      
A fotó miatt: Én és Monyó,                         Evelin                                Hát Én, Tandy
 
         K9-es medveölő                        A "rózsaszín robogó"
       
Comments