Taizé a Biblia fényében

A hatvanas évek óta sokan utaznak, mind fiatalok, mind idősek, a kelet-franciaországi Burgundia egy kis falujába, Taizébe. Roger Schutz egy ökumenikus közösséget kezdett ott építeni, amely nem más, mint egyfajta katolikus mintán alapuló felekezetközi szerzetesrend. Mindazok a fiatalemberek, akik ehhez a rendhez csatlakoznak, fogadalomat tesznek a nőtlenségre, vagyonukról való lemondásra és az előljárónak való engedelmességre. Roger Schutz bár vegyes felekezetű családba született, maga protestáns volt. Halála óta egy német katolikus (Alois Löser) vette át a helyét.

Taizé hivatalos honlapját olvasva szeretnénk a Biblia fényében megvizsgálni különösen azokat az írásokat, amelyek a „Biblia és hit” címszó alatt szerepelnek.

Roger Schutz egyik imádságával kezdjük, amely érdekes bepillantást enged a Taizé közösség teológiájába.

„Ó, Isten, mindenek Atyja, te mindannyiunktól azt kéred, hogy szeretetet vigyünk oda, ahol a szegényt megalázzák, örömet oda, ahol az Egyházat lealacsonyítják és megbékélést oda, ahol az emberek megosztottak… Apa a fia ellen, anya a lánya ellen, férj a feleség ellen, hívők azok ellen, akik nem tudnak hinni, keresztények a nem szeretett keresztény társaik ellen. Te megnyitod számunkra ezt az utat, hogy Jézus megtört teste, a te egyházad, a közösség kovásza legyen a föld szegényeinek és az emberiség egész családjának. A mai világ szenvedése nem hagy nyugodni egyikünket sem. Az emberiség sebei láttán a keresztények közötti szakadások elviselhetetlenné válnak. Fel tudjuk-e adni elkülönülésünket, egymástól való félelmünket? Miért kell minden nézeteltérésben azt keresni, kinek volt igaza, kinek nem.” 1

Az ebben a szövegben megnyilvánuló teológiai irányt erősíti meg a Taizé honlapján lévő írások alapos vizsgálata is: minden keresztény felekezet kiengesztelődése az első lépés az egész emberiség kiengesztelődése felé. Ennek útja nem a saját hamis és elhajlott gondolkodás megváltoztatása Jézus tanításának a fényében, hanem egymás elfogadása kinek-kinek a személyes hitével és vallási gyakorlatával együtt.

Jézus tudta, hogy az üzenete meg fogja osztani az embereket és erre fel is készítette a tanítványait:

Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre. Nem azért jöttem, hogy békességet hozzak, hanem hogy kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával,  és így az embernek ellensége lesz a háza népe. Aki jobban szereti apját vagy anyját, mint engem, az nem méltó hozzám; aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám; és aki nem veszi fel keresztjét, és nem követ engem, nem méltó hozzám. (Máté 10:34-38)

Nem az volt kifejezetten Jézus szándéka, hogy megossza az embereket, de világos volt számára, hogy Isten békessége csak ott lehetséges, ahol az emberek megnyitják magukat Isten nézőpontjára és arra, hogy eszerint a nézőpont szerint meg is változtatassák az életüket. Földi szolgálata idején Jézus maga is megtapasztalta, hogy sokan - különösen azok, akik magukat nagyon vallásosnak tartották - nem voltak készek erre.

Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha e világból valók volnátok, a világ szeretné a magáét, de mivel nem e világból valók vagytok, hanem én választottalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ. (János 15:18-19)

Jézus igazságszeretete megóvta őt az irreális ábrándoktól. Minden emberért adta az életét, minden ember számára felajánlva az Istennel való kiengesztelődés lehetőségét. Ám tudta és világosan hirdette, hogy az örök életre vezető út keskeny, és kevesen vannak, akik megtalálják azt. (Máté 7:13-14)

Keresztényekként a békéltetés szolgálatát kaptuk. A 2 Korintus 5:17-20-ban így ír Pál apostol:

Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre.  Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát. Isten ugyanis Krisztusban megbékéltette a világot önmagával, úgyhogy nem tulajdonította nekik vétkeiket, és reánk bízta a békéltetés igéjét. Tehát Krisztusért járva követségben, mintha Isten kérne általunk: Krisztusért kérünk, béküljetek meg az Istennel!

Itt világossá válik a lényeg: az Istennel való megbékélés, ami az ember saját bűneinek felismerésén és azok megbánásán alapszik és az arra való hajlandóságon, hogy ki-ki elhagyja a magaválasztotta életmódot és gondolkodást (Jézus erről, mint önmegtagadásról beszél). Az igazságnak kell a saját önző mércénk helyét átvennie. Egyedül az igazság alakíthatja mindazoknak az életét és gondolkodását, akik Jézust akarják követni.

Roger Schutz felteszi a kérdést, hogy miért kell minden nézeteltérésben azt kérdeznünk, hogy kinek van igaza és kinek nem? Azok a viták, ahol mindkét fél pusztán a maga álláspontjának megtartásában érdekelt, valóban meddőek. Véleményünk szerint azonban a hit tartalmát és gyakorlatát érintő egységtelenség esetén kikerülni a kérdést, hogy kinek van igaza és kinek nincs, az igazságszeretet hiányáról árulkodik.

Krisztusban van a bölcsesség és ismeret minden kincse elrejtve.

Az igazság az a világosság, ami Istentől a világba jött, és Jézusban megmutatkozott. Az igazságban élni az ő követését, és az ő tanításához való ragaszkodást jelenti. Ez az egyedüli útja annak, hogy mély egységet és valódi megbékélést érjünk el mindazokkal, akik ezen a keskeny úton akarnak járni.

Szeretnénk részletesebben is válaszolni a Taizé honlap néhány írására, különösen amelyek a „Biblia és hit” címszó alatt találhatók.