Jean-François Millet (1814-1875)

A barbizoni iskola egyik vezéregyénisége, aki paraszti témáiról nevezetes. Grunchyban, normandiai parasztcsaládban született 1814. október 4-én, és Cherbourgban kapta az első művészi útmutatásokat. 1837-ben Párizsba ment, és Paul Delaroche tanítványa lett. 1840-ben mutatkozott be először a Szalonban egy arcképpel. Párizsban töltött nyomorúságos évek után, 1849-ben Barbizonba költözött, és itt is maradt egészen 1875. január 20-án bekövetkezett haláláig.Az 1840-es évek elején még rokokó stílusban festett erotikus aktokat és gáláns jeleneteket. 1847 táján erőteljesebb stílusra tért át. Amikor világossá vált számára mindaz a változás, amit az urbanizáció és az ipari forradalom hozott, paraszti tematikák felé fordult. Döntését az 1848-as forradalom megerősítette. Millet ettől az évtől kezdve paraszti tárgyú képeket állított ki a Szalonban (Magvető).1849-től a barbizoni festői csoportosuláshoz csatlakozott. Különösen Daumier volt rá hatással, s jó barátja volt az iskola vezető mestere, Théodore Rousseau. Rousseau és ő egymás melletti házban laktak, Rousseau jobb anyagi helyzetben volt, s olykor kisegítette festőbarátját. Millet, a földműves fia Barbizonban is mint paraszt élt, kék blúzban, szalmakalappal, facipőben járt. Megtalálta saját hangját, s termékeny alkotónak bizonyult, de a siker csak közvetlenül halála után érte el. Angelus c. festményét ő még csak 2.500 frankért tudta eladni, de egy 1889-es árverésen már 800.000 frankot adott érte egy gyűjtő, Chauchard, aki azt gyűjteményével együtt a Louvre-nak hagyományozta.Millet művelt ember volt, kedvelt olvasmányait, a Bibliát és Vergilius műveit latinul olvasta. E két név nem véletlen, még Theokritoszt kell említeni - és akkor már Millet szellemi környezete is kirajzolódik. Marokszedő asszonyai a "szegénység Párkái" - mint ahogy írta a kortárs kritika -, a mezei munka közben a harangszóra imába merülő parasztjai pedig a természettel együtt élő, alázatos emberek. A táj önmagában nemigen vonzotta, csak mint az emberi élet színpada, amelyen a paraszti élet monoton ritmusú szertartása játszódik. A mindennapi munka festője; a középkori évszakképek munkaábrázolásainak és a Le Nain fivérek parasztképeinek a folytatója. Tudatosan szűkítette le témakörét a paraszti élet alapmotívumaira. A paraszti figurák, mezei munkások életerős, monumentális megjelenítése, minden humor vagy anekdota stílusú részlet nélkül, újdonság volt a francia művészetben; korábban nem számított festői megörökítésre méltó motívumnak. Azokban a politikára érzékeny időkben forradalmi megnyilatkozást láttak az ilyen művekben. A festő azonban valószínűleg csak saját meggyőződését akarta kifejezni, arról hogy az ember szakadatlan munkára ítéltetett. A Kalászszedők és az Ember kapával sok kritikát váltottak ki, feltételezett politikai tartalmuk miatt. Az Ebédelő aratók Ruth és Boáz bibliai történetére utal, és Poussin kompozíciós megoldásaira emlékeztet. Gyakran használta fel a hajnal vagy az alkony szórt fényeit idealizált, melankolikus témáinak táji környezetéhez (Tehenét itató parasztasszony; Angelus). 1863 körül, Rousseau hatására a tájképi elemek megerősödtek képein (Hegytető).

Millet számos rajza és pasztellképe is fennmaradt, amelyek a mindennapi élet és egyszerű tevékenységek megjelenítései (Kádár; Favágó).

Források:

Irodalmi rádió: >>>

Sulinet művészettörténeti felvételi előkészítő: >>>

Born to modestly successful Norman peasants, Millet began studying art in Cherbourg at eighteen. In 1837 he received funding to study at the École des Beaux-Arts in Paris. After ten years of mixed success while he supported himself with portraits, The Winnower appeared at the Salon of 1848 and was the first of his peasant pictures to sell. In 1849 he moved to Barbizon in Fontainebleau forest, where he lived for the rest of his life, mostly in grim poverty. There he painted his most famous works, including The Man with a Hoe.

Millet portrayed the gravity, hardship, and dignity of common agricultural laborers, but, despite being labeled a "Socialist revolutionary," his viewpoint was less political than fatalistic. Between 1865 and 1869, he produced over one hundred pastels, considered among his finest works. After decades of struggle, he was awarded a medal at the 1867 Exposition Universelle and received the Légion d'Honneur in 1868. Millet's humanity toward peasant life deeply impressed many painters, including Vincent Van Gogh.