Húsvét


2007 

 Ezennel közkincsre bocsátjuk Jászfalusi Péter Húsvéti beszámolóját :)

Remélem mindenkinek jól telt a húsvét, bőségesen gazdagodott  piros tojásban mérendő javakban, illetve megszabadult a kiszáradás kockázatától. Még tisztán él az orromban a szeszesitalok és parfümök bóditó illatainak a keveréke, mely sokak számára még jóideig emlékezetes színfoltként szerepel élményekben dús palettáján. A pálinka keserű és a csokoládé édes ízének emlékét,azonban hamar elhomályosítják azok a tapasztalatok, amelyekmegérintik valamilyen módon az ember lelkét. 

A pénteki keresztút is ilyen volt a számomra, két okból is. Egyik oka, a stációkra osztott keresztút újdonsága volt(felsővároson még nem láttam ilyen formációt), másrészt az, hogy szerepet is kaptam a Kálvária egyik ilyen állomásának a megjelenítésében. A 7. stáció előadásának a terve zseniális volt és nem tudtam(tudtuk) akkor még, hogy ilyen sokat fogunk építeni majd az improvizációra, de a stressz és a hit keveréke ismét megmutatta áldásos hatását és minden a lehető legjobban alakult (hála az agytröszt és a forgatókönyvíró fantáziájának és kitartásának;)) A hagyományos keretek között induló Keresztútnak azonban sajnos véget vetett egy tecnikai malőr(elromlott a hangósító) a 3. stációnál, így a templomban folytatódott a kálvária története. Bevallom, sajnos nem tudtam 100%-osan koncentrálni a miénket megelőző stációkra, amelynek oka többnyire betudható a nyilvános szerepléseim elött feléledő lámpaláznak és "drukknak" is, ugyanis kisebb koreográfiával- "illusztrációval"- is készültünk a 7. stáció, Jézus kereszttel való elesésének sajátos megjelenítésére.

A 7. stáció: Jézus harmadjára esik el a kereszttel. A kereszt súlya alatt immár sokadszorra összeroskadó Krisztus utoljára is talpra áll, hogy küldetését véghez vigye. Folyamatosan kísérti a céljáról való lemondás lehetősége, de hite Istenben erőt ad neki és újra megpróbálja...

A jelenet(a témához kapcsolódó szöveg hallgatása közben): Előtérben áll az Esendő Ember, az "Áldozat", akit próbára tesznek az élet különböző hívságai(hatalom, pénz, siker, bujaság), melyeket egy-egy ember(szereplő) személyesít meg. Külön-külön sorban "támadnak" az Áldozatra, aki a sikert és hatalmat szimbolizáló tárgyak súlya alatt, mintha folyton megrogyna egy picit. Végül emberünk "elbukik" egy csábító pillantástól megbabonázottan és földön is marad összetörve. Megjelenik egy utolsó ember(tárgyaktól mentesen) aki fölsegíti őt és támogatva elkíséri...

Ezután elhangzottak a többi stációk, melyek nagyon tetszettek, többen  valamilyen módon a modern világunkhoz kapcsolták Jézus egy-egy állomását a fájdalmas Kálváriában. A párhuzamok gyakran hátborzongatóak voltak...

 

  

Néhány vidám perc az Erzsébet templom előtt. A képeket kedves Helenánk készítette: