Összekapcsoltság

"Az ökológiai szolgáltatások jótétemények (hasznok), amelyeket az emberek számára az ökológiai rendszerek biztosítanak. (..) Akik e sokféle szolgáltatást élvezik (hasznot húznak belőle) tapasztalhatják, egy ökoszisztéma állapota összefügg azzal a képességével, hogy e szolgáltatásokat biztosítsa.” (M.E.A., 2003)

Az Ezredvégi Ökológiai-rendszer Összegzés (MA-Millennium Ecosystem Assessment) szemléletmódjában az emberiség integráns része az ökológiai rendszernek; egy dinamikus viszony van közöttünk és az ökológiai rendszer más részei között. A társadalmi feltételek változása közvetlen és közvetett módon is változtatják az ökológiai rendszert, ami maga is visszahat a társadalmi jólétre. Ugyanakkor társadalmi, gazdasági és kulturális hatások, amelyek nem kapcsolódnak az ökológiai rendszerhez szintén alakítják a társadalmi feltételeket és a természeti erők is befolyásolják az ökológiai rendszerek működését.

A sokféleségre (biodiverzitásra) közvetetten ható erők változása, mint a népesség, technológia és életmód (az ábrán a jobb felső doboz) változásokhoz vezethetnek a sokféleségre közvetlenül ható tényezőkben is, mint pl a halászat, vagy a műtrágya használat. Mindez hatással lesz az ökológiai rendszer működésére és a szolgáltatásokra, amelyet az a társadalom számára nyújt. A hatások és az ökológiai rendszeren keresztül történő visszacsatolásuk nagyon sokrétű lehet és hosszú időtávot is átfoghat.

A Millennium Ecosystem Assessment az ökológiai rendszerek XX. századi leromlásának öt fő okát azonosította. Ezek közül négy, hazánkban, és a folyóink életképességét befolyásoló vízgyűjtőkön is meghatározó folyamatok voltak és jelenleg is tartanak. A globális vizsgálat alapvetően a XX. századra koncentrál, azonban a saját helyzetünk megértéséhez lehetőségünk van arra, hogy a meglévő információk alapján a történelmi ismereteinket is bevonva állítsuk fel a párhuzamokat. Ezen folyamatok:

• Természetes, vagy más hasznosítású területek szántó területekké alakítása. A művelt területek: ide azokat sorolja az elemzés, amelyekben a szántó, váltott művelés, intenzív állattartást szolgáló területek vagy legelő és vizes kultúrák aránya meghaladja a 30%-ot, a föld felszínének 25 %-át foglalják el. A Kárpát-medence potenciális vegetáció térképe alapján hazánk mai területének 85%-a volt erdővel borított, a Honfoglalás időszakában ez az arány már csak 40% körüli, ami a XIX. század végére 10% alá süllyedt. A folyamatot a szántóterületek térnyerése kísérte, ami a XIX. század végére a teljes országterület 55%-ra növekedett. Tehát az érintettségünk nagyon erős.

• Elsősorban a mezőgazdasági termelés technológiai változásai miatt a nitrogén és foszfor terhelés drasztikus növekedése, az elemzés általános értékelése: 1960-as évhez képest megkétszereződése illetve háromszorozódása. Hazánkban a nitrogén, foszfor és kálium felhasználás – hatóanyagban kifejezve – 1960 és 1990 között hat-, sőt hétszeresére növekedett, de a 90-es évek óta drasztikusan csökkent. 

• A széndioxid légköri koncentrációja 32%-kal nőtt a XVIII. század vége óta, a belsőégésű motorok alkalmazása és a területhasználat változásai miatt.

• A folyók természetes lefolyásának módosítása, mesterséges tározók kialakítása. Magyarországon is az összes jelentősebb vízfolyáson végeztek szabályozási munkálatokat, vizeink jelentősen módosított körülmények között folynak. Az összes (már lerövidített) folyónk jelenlegi hosszából (2759km) 864km folyik természetes körülmények között. Ennél lényegesebb, hatás, hogy az árterek területe minimálisra csökkent.

Nem elvetendő tehát az a kérdésfeltevés, hogy a globális trendekkel azonos – noha korábban lejátszódott folyamatok – milyen hatással voltak és vannak társadalmunkra.

A természeti és társadalmi rendszerek összefüggését taglaló gondolatmenet legfőbb mondanivalója, hogy a társadalmi jólét javítását célzó intézkedések akkor érhetik el céljukat, ha megvalósításuk közvetett módon nem építi le az ugyan ezen társadalmi jólétet fenntartó természeti rendszereket.

A természeti adottságok átalakításának árán megvalósított intézkedések kockázata, hogy amit nyernek a réven, elvesztik a gáton, ahogy azt az alábbi párhuzam is mutatja, amelyre Molnár Géza mutatott rá, Tiszánál című könyvében. A természeti adottságokat megváltoztattuk, de mára – a beavatkozás életciklusának végén - visszaköszönnek a jólét javítását gátló közvetett hatások, problémák. Az egykori árterek tájegységeiben az életminőséget leíró szociális jellemzők elkeserítő képet mutatnak. A nagyobb városoktól eltekintve az egykor vízjárta tájak párhuzamos természeti-gazdasági történetének áttekintése feltárja, hogy a természeti tőke felélését eredményező tájhasználat szélsőséges kiteljesedése, hogyan eredményezte a megélhetési lehetőségek beszűkülését, majd a hanyatlást a ma legelmaradottabbnak tekintett tájakon. Az egykor vízjárta tájegységek relatív elmaradottsága a fejlettebb régióinkban is kimutatható.