Településünk

Szamosújlak

Közigazgatás
Ország Magyarország Magyarország
Régió Észak-Alföld
Megye Szabolcs-Szatmár-Bereg
Kistérség Fehérgyarmati
Rang község
Irányítószám 4734
Körzethívószám 44
Népesség
Teljes népesség 419fő (2011. április 1.)[1] +/-
Népsűrűség 79,50fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 5,27 km²
Időzóna CET, UTC+1




Fekvése:

Szabolcs-Szatmár-Bereg megye K-i részén, a Szatmári síkságon található 492 lakosú település. Nyíregyháza 82 km, Mátészalka 26 km, Fehérgyarmat 12 km, Csengersima 15 km, Kisar 20 km, Gyügye 2 km-re található.





Története:

   Szamosújlak Magyarország Észak-keleti részén, Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, a Szamos háton helyezkedik el. Neve Szamos-menti új falut jelent, 1332-ben Vylaknak, 1446-ban Zombok-Újlaknak, a XVI. században már Szamosújlaknak írták. Területén már az új kõkorban is éltek, ezt bizonyítják az itt, és a szomszédos Szamossályiban feltárt lakógödrök, a különbözõ kerámiacserepek, kalcedon pengék és egyéb 1937-ben elõkerült leletek. Ezt az errefelé páratlan leletegyüttest a Nemzeti Múzeum õrzi "Újlaki leletek" néven. 
     A Szamos folyó partján lévõ szárazabb földeket a XI. században fokozatosan betelepítették a magyarok. A terület a Szente-Mágocs nemzetség birtoka lett, akik a Szent István által hozott törvénynek megfelelõen kápolnákat építettek a településekre. Így épülhetett meg a jelenlegi szamosújlaki templom õse is, amely egy kis kápolna volt. A templomot az 1865-ös tûzvész után újjáépítõ ácsmester, a sekrestye mélyedésében elhelyezett fatáblára, a kápolna alapításának éveként 1096-ot írta fel. 
1240-ben egy katonai térkép is említi ezt a kápolnát. 
1314-ben történt a jelenlegi templom alapítása, mely természetesen ekkor még katolikus volt. A templomot Keresztelõ Szent János tiszteletére szentelték fel. A falu neve is ekkor tûnik fel elõször, mint a Gut-Keled nemzetség Tiba ágának birtoka. 
1329-ben egy forrás említ egy bizonyos Barlatelke nevezetû települést, amely késõbb Szamosújlak határába olvadt be. 
A XV. században, az 1400-as évek elején a templomot 1 méterrel meghosszabbították. Ez idõben a Zombok-nemzetség birtoka volt, majd 1411-ben a szomszédos zsarolyáni nemesek ezek földjeit elszántották. 
1446-ban Bekényi Miklós és neje a falut és a mellette fekvõ Vármegye pusztát részben megkapta. 
1450-ben határper folyt a zsarolyáni nemesek, és Újlaki Nyíry Dénes között, amely végén a Vármegye pusztát Újlaknak ítélték, és még a XIX.. század elején is így hívták ezt a határrészt. 
1463-ban Gerezdy Istvánnak is volt benne része, majd 1495-ben Újlaky János és Antal az egész helységet megkapták 
     A XVI. században Kálvin János tanai, és vele együtt a reformáció kezdte meghódítani Európát, és 1545 körül a szamosújlakiak az Erdõdön székelõ reformátori körbõl vették át a reformációt. 1589 és '95 között a faluban élõ katolikusok és reformátusok viaskodtak a templomért. Elõször a reformátusok puritán templommá "rombolják", majd a katolikusok újjáépítették. Végül azonban, akárcsak a környezõ településeken itt is a reformátusoké lett a templom, és idõvel a falubeliek túlnyomó része is reformátussá lett. 
1558-ban Soós János kapta meg a falu egy részét, majd 1592-ben az egész település Rudolf adományaként Szentmiklósi Pongrácz Gáspáré lett, amit Bocskai-Újlaki Jánostól a rokona megsebesítése miatt koboztak el. Ezután 1650-ben Vay Péteré lett, és ezután több évtizeden át a Vayak voltak a fõbirtokosai. 
1662-ben a szatmári német várõrség katonái a feljegyzés szerint:
   "a falu 3 malmából 50 köböl búzát vittek el, s miattok puszta lett a falu".
Miután 1526 után az ország 3 részre szakadt Szatmár vármegye a Magyar Királyság és Erdély határa közelében feküdt. Emiatt a vármegyegyûlések 200 éven keresztül össze-vissza voltak megtartva. Szamosújlakon kétszer, 1705-ben, és 1709-ben volt vármegyegyûlés. 
1726-ban gróf Teleki János királyi adománnyal megszerezte az egész falut. 
1742-ben súlyos pestis pusztította végig a falut, melynek áldozata lett Matolcsi István a falu lelkésze, és Budai Márton a község tanítója is. 
1743-tól a báró Kemény család is birtokosa lett. 
1767-ben az addig a falu egyházához tartozó szomszédos gyügyei filia egyházmegyei engedéllyel elvált. 
Egy 1782-85 közötti katonai leírás a következõképp írta le a települést:
    "A mellette folyó Szamos, ahol tölgyerdõ magaslott, 80-100 lépés széles, alacsony vízállásnál 2-3 láb mély volt. Egészen meredek partját gáttal magasították, mert gyakran kiöntött, sokszor egyesült a Tiszával is, és az egész vidéken tengerként hullámzott a víz. Ilyenkor a lakosok csónakokon közlekedtek."
1810-ben 2/3-át a Nagyváradi Ajtay család, 1/3-át özv. Maróthy Ferencné birtokolták. 
Késõbb a báró Bánffy és a gróf Bethlen családok osztoztak rajta. 
1842-ben újjáépítették a templomot, majd 1849-ben a szamosújlaki református egyház a kisebbik harangját felajánlotta a forradalmi kormánynak. 
1851-ben Fényes Elek a Geographiai szótárában ezt jegyezte fel Szamosújlakról:
    "Szatmár vármegyei magyar falu a Szamos mellett 261 lakossal, és egy Vármegye nevû pusztával. A Szamosháton szép gyümölcsöse, a helység alatt kies erdeje, jó szántóföldje van, ami búzát, tengerit, lencsét borsót terem."
1857-ben felszentelték a falu új fatornyát, ami sajnos nem volt hosszú életû, mivel 1865. július 10-én a tanítói lakban támadt tûzvészben a falu nagy részével együtt leégett. 
1867-ben átépítették a templomát, és egy egyszerû kis haranglábot is emeltek mellé. 
1897-ben Szamosújlakon született Kincs Elek irodalomtörténész, a körmendi gimnázium alapítója, akinek apja Kincs Gyula, aki e faluban tanítóskodott, Ady Endre egykori tanítója volt, és õ indította el az írót a pályáján. 
     A XX. század elején birtokosa a gróf Hadik-Barkóczy család volt. 
1939-ben a faluban 53 házban 350-en éltek. A világháborúk e faluból is követeltek áldozatokat, melyek nevei ma a templom belsõ falán találhatóak. (I. világháború),(II. világháború) 
A II. világháború utáni önkormányzati választáson, 1945-ben a Községi Nemzeti Bizottság elnökének Bakó Péter református lelkészt választották meg 14 Kisgazdapárti taggal együtt. 
Rövidesen azonban a kommunista párt hatalomra kerülése után, ezt megszüntették, és helyére Községi Tanácsot hoztak létre. A Szamosháton a kisebb falvakat közös irányítás alá vonták. Így Szamosújlak elõször Jánkmajtissal, majd Gyügyével és Cégénydányáddal alkotott Közös Községi Tanácsot. Ennek központja Cégénydányád lett. 
1960-ban megalakították a faluban az Új Élet MgTSz-t, mely az itt élõk szorgalmából igen híressé vált, fõképp az almatermesztésérõl. 
Körzesítették az általános iskolát is. A '60-as évek végétõl a felsõsök már Cégénydényádra kellett, hogy járjanak. 
1970-ben Szamosújlakot is fenyegette az árvíz, de a szerencsének köszönhetõen a falu a szomszédos Gyügyével, és Cégénydányáddal együtt megmenekült, igaz szigetként körbezárva volt a víztõl több napon át. A gyermekeket és a nõket Gemzsére menekítették, míg a férfiak a gáton védték a falut. Az ország több részérõl is jöttek segédkezni. Az árvíz után a töltést megmagasították. 
A '70-es, '80-as években szinte valamennyi család foglalkozott saját almatermesztéssel is, amely jó bevételi forrás volt, így a falu teljesen modernizálódott. 
A rendszerváltást követõen a TSz feloszlott, és a földek magánkézbe kerültek, bár a földosztás néhány alkalommal vitába torkollott. 
Az 1990-es önkormányzati választáson a falu polgármesterévé ifj. Joó Károly SZDSZ-es jelöltet választotta a falu, aki azóta is a falu elsõ embere, de 1994-től független. A jegyzõ Dr. Smajda István lett. 
1992-95 között a templomot feltárták, és újjáépítették az eredeti stílusában, majd 1998-ban felépítették a 130 évvel ezelõtt leégett fatorony mását, amivel a templom elnyerte az Europa-Nostra díjat. (A templom a felújítás előtt, és utánna.) 
Az 1999.-es esztendõ februárjában leesett nagy mennyiségû hó olvadása március elejére nagy belvizet okozott. A falu pincéiben és mélyebben fekvõ részein összegyûlt a víz, és csak több hetes szivattyúzással tûnt el. A Holt-Szamos vízszintje is oly mértékben megemelkedett, hogy nagy kapacitású szivattyúkat kellet hozatni, és úgy átemelni a folyó Szamosba, mivel annak is magas volt a vízszintje, és a zsilipen így nem lehetett kiengedni a sok vizet. 
2000. januárjában Fábián László, volt szamosújlaki lakos, posztumusz kitüntetést kapott, mivel a II. világháborúban szovjet hadifogságba került, ahonnan csak évek múltán tért haza. 
2000. február 2-án Romániában, Nagybányán cián került a Szamos Lápos nevû mellékfolyójába egy ipari baleset következtében. A mérgezõ víz másnap délelõtt érte el a falut. A folyót ekkor még 8-10 cm jég borította, így a cián hatása nem látszott. A méreg minden élõlényt kiirtott a Szamosból. Az elhullott halak a jég alatt a Tiszáig sodródtak, és ott szedték ki õket. Február 15-én 13 órakor, - akárcsak több más Szamos és Tisza parti településen - Szamosújlakon is megkondították a harangokat a Szamos és a Tisza emlékére. 
2000. május 27-én Szamosújlak is megkapta a milleniumi zászlaját, amelyet Katona Kálmán közlekedési-hírközlési és vízügyi miniszter adott át.


Szamosújlak jelene


 

Szamosújlak a Szatmári-síkságon, Nyíregyházától mintegy 82 km távolságra, a Szamos partján található település. A 491-es útról Fehérgyarmatnál leágazó alsórendû úton, vagy a 49-es útról Ököritófülpösnél leágazó úton érhetõ el. Az utóbbi esetében a Szamoson való átjutást komp biztosítja.
A legközelebbi vasútállomás a  Mátészalka-Fehérgyarmat-Zajta vasútvonalon Jánkmajtison van, 7 km-re.
Kerékpárral a Szamos gátjának tetején is jól megközelíthetõ. a töltésrõl 3 lejáró biztosítja a község utcáira való jutást. A falu nevezetességének számító református templom is a gát tövében áll.
     Éghajlata a mérsékelten hûvös és a mérsékelten meleg öv határán fekszik. Az évi napsütéses órák száma 1960-1970, a középhõmérséklet 9,6-9,7 °C, a csapadék 650-670 mm.
A települést keletrõl a horgásztóként hasznosított Holt-Szamos határolja.
A Szamost ártéri ligeterdõ övezi. Talaja nyers öntéstalajokból áll.


Infrastruktúra

   A falu az alapfokú oktatási intézményeket Cégénydányád és Gyügye,Szamossályi településekkel közösen üzemeltetik. A gyermekek óvodába, iskolába szállítása iskolabusszal történik. Az alapfokú oktatás feltételei igen jók. Az egészségügyi, háziorvosi ellátás szintén a társközségekkel közösen megoldott.
A település kulturális rendezvényei a mûvelõdési házban kerülnek lebonyolításra, a könyvtára 2790 nyomtatvánnyal rendelkezik.
A település helyközi autóbuszjárattal közelíthetõ meg.

Gazdaság

     Belterülete 73 ha. Külterülete 454 ha. Ennek túlnyomó része mezõgazdaságilag hasznosított, a Szamos-parti ligeterdők kivételével. Fõképpen gyümölcsök (alma, meggy, szilva, dió), kukorica, árpa és búza termesztése folyik rajta. A belterületi kertekben a gyümölcsösök, mellett a '90-es évek közepétõl egyre nagyobb teret hódítanak az intenzív uborkatáblák.
Gyümölcstermesztésére jellemzõ, hogy a régi jonatán-golden-starking almásokat, felváltották az újabb idared, muchu, jonagold almafajták, illetve egyre nagyobb hányadban lett meggyfa telepítve. Az újabb almatelepítések már intenzív termesztési rendszerben történtek.
Állattenyésztéssel egyre kisebb mértékben foglalkoznak a faluban. Ma már leginkább csak a saját szükséglet kielégítése végett tartanak állatokat. A 10-15 évvel ezelőtti szarvasmarha-állománynak mára csak a töredéke maradt meg, mely alig 10 állatból áll. Legnagyobb arányban ma sertéshízlalással foglalkoznak, de vannak juh- és nyúltenyésztők is a településen. A legtöbb ház udvarán ma is megtalálhatók a baromfiak, de ezek nagy részét csak levágásra vásárolják a lakosok. Az utóbbi néhány évben a házi kacsát szinte teljesen kiszorította a sokkal kevesebb gonddal járó némakacsa.
     A községben 13 egyéni vállalkozó, és 2 Kft. van nyilvántartva. Az egyéni vállalkozások közül 7 a kereskedelmi szférában tevékenykedik, 2 szolgáltatásokat nyújt, 4 pedig mezõgazdasági jellegû. A Kft.-ék fõleg mezõgazdasági tevékenységekkel, felvásárlással és kereskedelemmel foglalkoznak.


Szamosújlak híres szülöttei

     Településünknek 2 híres szülötte van. Kincs Gyula 1859. augusztus 16-án született, igaz nem itt, hanem Zilahon, de hogy mégis miért a mi falunk szülötte, az a későbbiekben ki fog derülni. Kevesen tudják, de ő volt Ady Endre tanára, s ő indította el az írói pályán.
     Fia, Kincs Elek 1897-ben született Szamosújlakon. Ő irodalomtörténész volt.

 

Kincs Gyula

     Szerencsés ember az a diák, akinek olyan tanára volt a középiskolában, mint Kincs Gyula, de szerencsés ember az a tanár is, akinek olyan tanítványa lehetett, mint Ady Endre. Ez a szerencsés találkozás, tanuló és tanár között Zilahon történt, ahol Ady Endre a gimnázium négy felső osztályát végezte, s 1896-ban, ebben az iskolában érettségizett.

     Kincs Gyula szülei Szamosújlakról indultak el Zilahra. A településen ma is sok Kincs vezetéknevű ember él, akik közül többen ennek a családnak a leszármazottai. Kincs Gyula édesapja Kincs Pál sokgyermekes földműves családban született. Csizmadia legény volt, s egy céh megbecsült tagja. A kor szokásának megfelelen vette a kezébe Kincs Pál a vándorbotot.
     Az akkori Zilahot így jellemzi Bölöni György "Az igazi Ady" című könyvében: &quot...kálvinista csizmadiák gyártják a csizmát, kálvinista tímárok cserzik hozzá a bőrt. Szabad királyi város volt valaha. Iparos polgársága még ebbl az idbl alakult ki, és a város így rizte meg civis jellegét..." Ebben a városban telepedett le a Szamosújlakról elindult Kincs Pál, s első gyermeke Kincs Gyula már ebben a városban született 1859. augusztus 16-án. Kincs Gyula kapcsolata Szamosújlakkal, s ott maradt rokonaival valószínleg megmaradt. Ezt az is bizonyítja, hogy a fia, Kincs Elek Szamosújlakon született.

     Kincs Gyulát tanítójának szorgalmazására adták a kollégiumba, onnan került eminens diákként Kolozsvárra, ahol először történelem-földrajz szakból szerzett oklevelet. 1883-ban segédtanárként vállalt szolgálatot saját iskolájában. Rendes tanárnak csak úgy választották meg, ha latinból és görögből is képesítést szerez. Kiváló eredménnyel 1889-ben diplomázott klasszika-filológia szakon. 1897-től a zilahi gimnázium igazgatója lett.
     Kincs Gyula nevét azonban nemcsak tanárként és iskolaigazgatóként ismerték akkoriban. A "Szilágy" majd a "Szilágyság" cím lap munkatársa és szerkesztője. (Ezt a politikai és társadalmi hetilapot Dénes Lajos indította 1883-ban. 1910-ben a nevét "Szilágyság"-ra változtatta.) 1886-1889 között Kincs Gyula volt az egyik szerkesztője. Nevelői tevékenysége és szerkesztői munkája mellet szervezte és gyarapította a kollégium nagykönyvtárát.
Összeállította a "Szemelvények a görög lyra és a vele kapcsolatos magyar classicus költészet termékeiből" című antológiát. A kötet 1901-ben jelent meg. az első hírlap-monográfia szerzője is. Megírta "A Szilágy története" cím művét, ami Zilahon jelent meg 1896-ban. Ennek az évnek a "termése" "A nagy Wesselényi és a zilahi gymnasium" című tanulmány is.
     1897-ben választották meg iskolaigazgatónak. Vezetőként több lehetősége volt eszméinek megvalósítására. Erről az alábbiak olvashatók Bölöni György korábban már említett könyvében: " A gimnáziumban Kincs Gyula igazgató a haladottabb városiasságot képviselte a vármegyével, a megyei urak eléggé elmaradt politizáló hadával szemben..." Megértően és gyűlölködéstől mentesen nevelte diákjait, de a tanításokban, melyekkel a magyar polgárok útjait egyengette ott tündökölt a nemzeti kultúra és a féltve őrzött nemzeti magyar állameszme..."
Kincs Gyula haláláig igazgatója volt a gimnáziumnak. 1915. december 31-én hunyt el 56 éves korában.
Temetése 1916 január 3-án volt, ahol a nagyon beteg Ady is ott volt feleségével együtt. Bécser István levele így írja le ezt:

"Kincs Gyulát nemcsak verseiben s kijelentéseiben tett nyilatkozatai után tudom, hogy apjaként szerette, tisztelte, becsülte, de mint diák épp akkor voltam őrségben a ravatalnál, amikor Ady Bandi megérkezett, s jött búcsúzni. Azt a fájdalmat, ami lerítt Adyról - nekünk is fájt nézni"

     Kincs Gyula a gimnazista Adyt görögre és latinra tanította, a hetedik osztályban pedig egy ideig mennyiségtanra is. Első, sorsdöntő találkozásukról így ír a költő:

"De jött a tavasz a legnagyobb bűntetés mindenkik között. A költőjelölt nebuló 1896-ban írt egy hazafias Kossuth verset. (Azóta kozmopolita, vármegyének elárulója, darabont gazember lett belőle.) Vala pedig ez időben a "Szilágy" szerkesztje Kincs Gyula. Egy drukkos görögóra után az Ady nevezetű fiú Kincs Gyula után szaladt, s nagyon csinosan hebegett:
  - Tanár úr, mélyen tisztelt tanár úr, ne haragudjék. Én egy verset írtam, s jaj szeretném, ha a Szilágyban megjelennék.
Kincs Gyula elolvasta a verset, s elkáromkodta magát:
  - Ebadta, jobb volna, ha a szószedetét rendben tartaná, s Plátót olvasná, aki nem írt hazafias verseket...
Kincs Gyula pedig leadta a Szilágyban azt a verset, amit neki a lázas, bolond nyolcadikos gimnazista átnyújtott. Sőt a Szilágy adta, adogatta tallérokban az én első írói honoráriumaimat is"

/ A "Szilágy" bűne. Szilágy 1908. május 14./

 A "Vén diák üdvözlete" című versében is erre a gesztusra emlékezik:

  "Te bérmáltál meg, kis, vidéki lapod,
  Hogy poéta lettem...
  S én jó mesterem, szeretném a kezed
  Áldva-átkozva, sírva megcsókolni."

/Vén diák üdvözlete Vasárnapi Újság 1908. jún.28./

 

Másutt így emlékezik:

"Azok a falak az én lelkem egyik része. A nagyobbik része... Az én lelkemet itt formálták e cifra falak helyén... E négy esztendőnek minden perce determináló perc volt. Minden perce végzetesen szabogatta ki utamat... Ha akkor ott az önképzőkörben nem lelnek tanyát a forró gyermekálmok! ...Ha Kincs Gyula nem közli le első versem a "Szilágyban!"

/Itthon vagyok. Szilágy 1903.november 26./

 

     Ady Endre első nyomtatásban megjelent művét - amelyiknek a megjelenésére a fentiek szerint emlékezik a költő - Kossuth halálának második évfordulójára írta, "Március 20." címmel. 1896. március 22-én jelent meg a "Szilágy"ban, nevének kezdőbetivel - A. E.-vel jelölve a diák szerzőt.

     Kincs Gyula lehet, hogy nem tekinthető igazán tudós tanárnak, de számára többet jelenthetett, ha a tanítványaival foglalkozott, s azok értek el sikereket, tudományos eredményeket. Ady sok jutalommal, önképzőköri sikerekkel és a "Szilágy"-ban megjelent verseinek a dicsősségével hagyta el Zilahot érettségije után. A tanítvány sikerei a tanárát is minősítik.
     Nem lehetett véletlen, hogy Ady imádta tanárát, s az iskolájáról is szeretettel írt:

"Diákhajlékom volt Zilah város ősi alma mátere. Múltját, jelenét, lelkét jól ismerem. Hála és becsülés és barátság fűz a főgimnázium tanítóinak javához. ...Kevés magyar középiskola nevel nemesebben és szabadabban. ...Igazgatója pláne európai magyar, legjobb értelmében e két szónak."

/Egy kis katonásdi. Budapesti Napló 1906. augusztus 14./

 

     Ady klasszikus műveltségének elmélyítése Kincs Gyula érdeme, amit a vén diák hálásan ismer el, s emlékezik a biztató szavakra:

"Homérosz s felhős görög tragédiák
Vágnak a szívembe.
Te beszélsz s mi nebulók, hallgatunk,
Istenem, istenek, mintha csak ma lenne.

Arcomon ma is áldott tekintetét
Szemeidnek érzem.
Mennyit biztattál és az élet-öröm
Nem jön el hozzám, nem jön el mégsem.

Hogy szép az élet, te mondtad szüntelen
S hogy higgyük: akartad.
S míg játszadoztak rajta bús mosolyok,
Erőt és hitet prédikált az ajkad"

/Vén diák üdvözlete Vasárnapi Újság 1908. június 28./

 

     Az iskolai ünnepségeken ma is sokszor elhangzik az "Üzenet egykori iskolámba" című verse. Ez a költemény is zilahi diákévek, az ottani iskola emlékét idézik.
Ady minden kötetét elküldte kedves tanárának, szerető - rajongó - búsongó dedikációval. Egy versciklust külön neki ajánlott. A "Magunk szerelme" kötet első ciklusa "A visszahozott zászló" címet viseli. Címadó versét Zilahon írta, ahová 1912 május végén felolvasásra hívták. Az ősi kollégium láttán az ifjúság megőrzött hitéről az iskolától kapott harcos protestantizmus hűségéről vallott:

"De innen hoztam, amit hoztam,
Amit akartam és eléltem
S a zászlót, ami le-fölvillant
Mindig csatában, tűzben, vérben..."

/A visszahozott zászló; Nyugat 1912. Június 1./

 

     1916 január 2-án temették Zilahon atyai barátját, a hirtelen elhalt Kincs Gyulát. Ady a nagy havazások miatt csak megkésve, a temetés eltt egy félórával érkezett meg. Távirati kérésére addig nem zárták le a koporsót, s a postaautóról egyenesen a ravatalhoz ment. A gyászon kívül külön kesersége volt Adynak, hogy a feszesre kisimult arcú halottban alig lehetett már felismerni a Kincs Gyula hajdani, mosolygástól és bánattól barázdált kedves arcát- így emlékezik a temetésre Ady Lajos. A Tanár Úr temetéséről hazaérve fogalmazódik meg benne vallomása:

Kincs Gyula emlékének

Fájt, hogy az arcod
Nagyon sima volt a ravatalon:
Hogy törölhette
Arcodról le a drága indulatokat
A Halál, ez a durva Hatalom?

Bús tünődésed,
Gondod, búd, békéd és bölcs mosolyod
Hogy törölhette
Arcodról le egy bolond, semmi, hirtelen,
Egy ostoba, les, percnyi dolog?

Fáj, hogy elhinni
Sima arcú búcsúd ma sem tudom
S ha rossz szememmel
Téged hasonlítatlan, összetévesztelek
És sírok a havas országúton

/Pesti Napló 1916 január 28./

 

Kincs Elek

     Kincs Gyula fiának, az 1897-ben Szamosújlakon született Kincs Elek neve is szerepel az irodalmi lexikonokban.
Tevékeny irodalomszervező volt: a debreceni Ady Társaság, a Szatmár megyei Kölcsey Társaság szervezője, majd a szombathelyi Faludi Társaság titkára volt. Az 1930-as években több könyvet írt és adott ki Kölcsey és Ady munkásságáról.
Kincs Elek életének egy részét Körmenden élte le, ahol megalapította a ma is működő Kölcsey Ferenc Gimnáziumot.

 

////Köszönetet mondok Nagy Veronikának, és Kincs Nikolettának, akik segítséget nyújtottak a Kincs Gyuláról szóló rész elkészítésében.////


A Szamos folyó

     A Tisza baloldali mellékfolyója. Magyarország egyik legtöbb /kb. 2 millió tonna/év/ hordalékot szállító folyója. A római korban Samumként említették. Anonymus "fluvius Zombusnak" nevezte. Nevének jelentését sajnos nem ismerjük.
Két egymástól távol eredõ folyónak, a Nagy-Szamosnak, és a Kis-Szamosnak Dés mellett való egyesülésébõl ered.

  A Nagy-Szamos a mai Romániában Erdély területén a Rodnai-hegységben, közvetlenül az Ünökõ(2280m), Lopacsna és Vurvu-Omului hegyek tövében, több hegyi patak összefolyásából ered. Ez az egyesült patak Újradna mellett veszi fel a Nagy-Szamos nevet, ahonnan délnyugatra folyik tovább.
     A Kis-Szamos szintén Erdélyben, de a Nagy-Szamostól kb. 200km-nyire DNy-ra ered, a Biharhegység belsejében. Ez 2 ágból fakad. A nagyobbik a Meleg-Szamos, a kisebbik a Hideg-Szamos.
     A Nagy-Szamos Dés mellett fogadja magába az ÉK-i irányba folyó Kis-Szamos vizét, és innen kezdve Szamos néven folyik tovább ÉNy-i irányban nagyobb kanyarokkal. Érinti többek között Nagybányát, Szatmárnémetit, majd Csengersima mellett a mai Magyarország területére ér. Innen egyenesen, ÉNy-i irányban folyik tovább, és több mint 40km után Vásárosnamény-Gergelyiugornya közelében a Tiszába torkollik.

 A folyószabályozás elõtt a Szamos 2 forrásvize közül a Nagy-Szamos mintegy 120km, a Kis-Szamos - a Meleg-Szamos forrásától számítva - mintegy 150km hosszú volt, az egyesült Szamos hossza pedig 350km. A Szamos egész hossza tehát 620km volt. A mai teljes hossz 465km. Ebbõl azonban alig több mint 50km (51.5 km) a magyarországi szakasz. Forrása és torkolata között azonban légvonalban alig több mint 120km a távolság. Vízhozam-ingadozása még a Tiszáénál is nagyobb mértékû: a kis-, és nagy árvízhozam közötti különbség 125-szörös.
     A Szamos vízgyûjtõterülete: 15 882 km2. Ez nagyobb, mint a Tiszáé Vásárosnaménynál.
     Esése a Meleg-Szamos forrásától számítva: 1258 m. Csenger és a torkolat között: 23 cm/km.

     A folyó 3 jellegzetes folyószakasza közül a legfelsõ, a nagy esésû hegyvidéki szakasz a romániai Sikárlóig tart, itt éri el az alföldet. A Kis-Sikárló és Csenger közötti középsõ szakaszon szabályozottnak mondható mederben folyik, sok kavicsot görget magával, Csengernél viszont már inkább durva homokot hord. Csenger és a torkolat közötti alsó szakasza kis esésû, a hordaléka itt élesszemû homok.
A felsõ folyószakaszról szállított agyagos, márgás hordaléktól a legkisebb vízszintemelkedésnél is szinte sárgásbarna ("szõke"), zavaros lesz a víze.

     A Szamosnak 2 fõ árhulláma van. Az elsõ a tavaszi hóolvadáskor szokott bekövetkezni, amikor Erdély hegyeiben is fagypont fölé emelkedik tartósan a hõmérséklet.
A másik az úgynevezett "zöldár" a májusi-júniusi bõ csapadék hatására szokott bekövetkezni. Ez általában nagyobb, mint a tavaszi vízszintemelkedés. Jelentõsebb árvíz
 1888-ban és 1970-ben volt, de az utóbbi 2-3 évben többször is jelentõsen kilépett a medrébõl a folyó. Az eddig mért legmagasabb vízállást 1970-ben mérték, ez 902 cm volt Csengernél.

A Szamos szintje a nyár közepétõl az õszi csapadékosabb idõszakig elég alacsony szokott lenni. Ilyenkor a nagyobb kanyarulatokban úgynevezett palajok képzõdnek, amelyek jó fürdési lehetõséget biztosítanak. Persze óvatosnak kell lenni, hiszen a Szamos elég gyors sodrású, és úszni jól tudók is fulladtak már bele.
Szamosújlak és Gyügye között a folyóban található egy sziget, ami alacsony vízálláskor könnyen és biztonságosan megközelíthetõ.
Az eddig mért legalacsonyabb vízállás -103 cm volt, amit 2000 október 13-án mértek Csengerben.


A folyószabályozás:

     A Szamos folyónak a szabályozása már a XVIII. században elkezdõdött, de csak a XIX. század végén a Tisza-völgy átfogó szabályozásával és ármentesítésével fejezõdött be. A legnagyobb munkákat 1895-1900 között végezték. Ennek része volt a Cégény és Matolcs közötti 23,5 km hosszú szakasz levágása,amely másfél évet es fél millió akkori forintot vett igénybe. Az új 7640 m-es medret 1896 augusztus 30-án adták át. A szabályozás eredményeként több holtág is keletkezett, melyek ma igen kedvelt horgásztavak. Ilyenek pl. a györteleki, tunyogmatolcsi, szamosújlaki, és a szamossályi holtágak.

  A Szamos folyó igen ingadozó vízjárású. Árvízei legtöbbször nem fenyegetnek veszéllyel, mivel a folyó két oldalán gátak védik a településeket.

Rendszerint évente kétszer lép ki a medréből: kora tavasszal, amikor Erdély hegyeiben elolvad a hó, illetve kora nyáron, amikor a medárdi esők felduzzasztják a vízét. Ez az úgynevezett "zöldár".

     A faluban élő idősebbek elmondása szerint 1888 környékén volt egy nagyobb árvíz, mely elöntötte a falut. A folyószabályozás után már volt egy alacsony gát a folyó 2 oldalán, ezért az ismétlődő árvízek nem fenyegették a környéket. Az itt élő emberek bíztak ezekben a gátakban, és meg is voltak szokva az időnkénti áradásokkal.
1970 első hónapjaiban aztán rendkívűl zord, havas időjárás köszöntött be. Tavasszal pedig szinte hetente szabályosan induló, lassú mozgású, nyugat-kelet irányú, csapadékkal teli légtömegek jöttek a Szamos és a Tisza vízgyűjtőjére.
Már márciusban és áprilisban is közepes nagyságú árhullámok vonultak le a folyón. Az emberek úgy mint addig mindig, élték mindennapjaikat. Az iskolákban már a ballagókra, érettségikre készültek. 1970 május 8-10 között a felső-Szamoson Beszterce térségében 24 óra alatt 117 mm csapadék hullott. Majd rövid idő múlva, immár az egész vízgyűjtőben újabb 50-60 mm-nyi eső esett, és a víz megindult a síkság felé.
Ekkora víztömeggel a Szamos nem tudott megbírkózni. 1970. május 14-én reggel már elkezdődött a védekezés. A töltések koronáját homokzsákokkal magasították és felkészültek a gátak szádfallal való megerősítésére is. Néhány óra alatt 23 km-en emelték meg a gátak magasságát.
A víz először a csengeri hídnál győzött, a híd feljáróján mintegy 200 m hosszan, 40-50 cm vastagságban átbukott a szennyes víz, de ezt még sikerült megfogni.
17-20 óra között azonban a romániai Szatmárnémeti térségében 9 gátszakadás történt, ennek hatására a víz akadálytalanul, nagy sebességgel közeledett a magyar határ felé. A romániai Szamosdara Daróc, Pete és Atya községeket elsodorva, a szennyes ár 23 órakor átlépte a határt és örökre megpecsételte Nagygéc és Komlódtótfalu sorsát.
Miközben a Szamosmenti települések lakói a gátakon voltak, és sokszor a puszta tenyerükkel tartották vissza az áradatot, a víz hátba támadva őket pusztított és rombolt. Olyan községeket öntött el, melyek nem a folyó partján feküdtek, míg néhány ottani falu, melyek magasabban voltak "szárazak" maradtak.
A víz 16 óra alatt 23 km-t megtéve jutott el Fehérgyarmatra, és elöntötte azt. 15-én hajnalban a folyó jobb partján Nábrádnál 2 helyen és a bal partján Tunyogmatolcson 1 helyen átszakadt a gát. Ezzel aztán végképp megpecsételődött a táj sorsa. A víz 42 településre tört be, elöntött 40-et. 5200 ház végleg, 2000 részben megsemmisült. Összesen 437 négyzetkilométernyi terület került víz alá.
Az itt élő nőket és gyerekeket más falvakba vitték. Az iskolákban nem volt tanítás, a végzősök nem ballagtak el.
Az ár levonulta után megkezdődött az újjáépítés, mely igen dinamikus volt. Tulajdonképpen ennek hatására vált Fehérgyarmat egyre városiasabbá, majd pedig később várossá.

     Szamosújlakot, Gyügyét és Cégénydányádot az itt élő embereknek sikerült megmenteniük, igaz ebben nagy szerepe volt, annak is, hogy ezek a települések viszonylag magasan helyezkednek el. Szamosújlakról a nőket és gyerekeket Gemzsére vitték, ahonnan június elején térhettek haza. A töltést megmagasították és megerősítették.
A sok-sok kár mellett azonban voltak akiknek kellemes dolgot is hozott az árvíz, hiszen vannak akik a befogadó településen ismerték meg későbbi házastársukat, illetve az árvíznek köszönhetik, hogy nem buktak meg az iskolában :-))

     Az azóta eltelt időkben hála Istennek soha nem fordult elő ekkora veszély. Bár az utóbbi 2-3 évben többször is jelentősen kilépett a medréből a folyó, de a vízszint a jelenlegi töltésnek csak a felét érte el. Reméljük soha többé nem lesz az 1970-eshez hasonló tragédia vidékünkön.

A ciánszennyezés

     A Szamos folyónak jelentős része a mai Románián folyik keresztül. Keleti szomszédunkban a környezetvédelem sajnos, még rosszabb, mint Magyarországon. A folyó vízgyűjtőjében több olyan ipari létesítmény is van, ami már évek-évtizedek óta folyamatosan szennyezi a Szamos vizét.
Saját tapasztalatomból mondhatom, hogy a '90-es években több alkalommal is sötét, fekete színű szennyezett vízet eresztettek a folyóba szomszédaink.

     1999 őszén rendkívűl csapadékos volt az időjárás, aminek következtében a folyó vízgyűjtőjében a talaj teljesen átnedvesedett. Majd 2000 telén szokatlanul nagymennyiségű hó hullott. Január végén a kissé enyhébbre fordult időjárás hatására olvadni kezdett a hó.
2000. január 31-én Nagybányán az ausztrál tulajdonban lévő Aurul vállalat derítőjének oldala a jelentős túlnedvesedés következtében megcsúszott, és a nagy ciántartalmú víz megindult a Lápos patakba, mely a Szamos mellékfolyója.
A szennyezett víz bár útja során felhígult, mégis rettenetes pusztítást vitt végbe. A cián február 2-én 15 órakor érte el hazánkat. A szennyezés óránként 2km-t haladva úszott a folyón lefelé. A legnagyobb szennyeződés 32,6 mg/l volt, vagyis 1 liter folyóvíz 32,6 mg cianidot tartalmazott. A folyót ekkor még 8-10 cm vastag jég borította, így tulajdonképpen a méreg hatását itt még nem lehetett látni. Lejjebb Tunyogmatolcsnál, ahol már volt szabad vízfelület egymásután kerültek a döglődő halak a vizfelszínre.
A mérgezett víz rövidesen elérte a Tiszát, amelynek szintén megtizedelte az élővilágát. A médiákban a hír elterjedt az egész világon. A románok próbálták elbagatelizálni a történteket, az ausztrál tulajdonost pedig nem is érdekelte először a tragédia.
A magyar állam jogi útra terelte a történteket, és kártérítési igényét fejezte ki. Ennek elbírálása még nem történt meg. Sajnos a média a tragédiát túllihegte, de az utánna történt regenerálódását a természetnek már nem tartotta hírértéknek. Ennek következtében sok külföldi turista mondta le nyaralási, pihenési szándékát.
A folyókból valóban rengeteg élőlény kipusztult, de a nyár folyamán már megkezdődtek az újratelepítések, illetve a felsőbb szakaszokról lejövő élőlények telepedtek le.

     Bár sok embert megfélemlítettek a híradások, Szamos és a Tisza vízminősége már évek óta nem volt olyan jó, mint 2000 nyarán. Jómagam saját szememmel tapasztalhattam a Szamos vízének tisztaságát, illetve az életet benne, mivel apró halivadékok százai uszkáltak a szinte kristálytiszta vízben.

A Szamos élõvilága környékünkön

     Vidékünkön a Szamos eredeti élővilágából, a még néhány évtizeddel ezelőtt is meglévő ártéri dzsungel-gyümölcsösökből mára sajnos semmi sem maradt.
Az 1970-es árvíz után ezek elpusztultak. Ma a folyónak ezt a részét 10-50 m széles ártéri ligeterdő övezi. A gát és ezen erdősáv közötti részt mezőgazdaságilag hasznosítják. Néhány éve még főként szántóföldként, de mostmár egyre inkább újra olyan gyümölcsfákat telepítenek, melyeket nem kell intenzíven gondozni. Az erdősáv Szamosújlaknál a legkeskenyebb, Gyügyénél és Cégénydányádnál szélesebb.
Szamosújlak és Gyügye között egy sziget található a folyóban, melyre alacsony vízszintnél könnyen el lehet jutni. 2000-ben a rendkívűli aszálynak köszönhetően a part és a sziget között teljesen kiszáradt a Szamos medre. Sajnos ezt nem csak a természetben gyönyörködni vágyók használták ki, hanem a fatolvajok is, akik az eddig érintetlen sziget egy részéről kidöntöttek több fát. Hazavinni már nem tudták a faanyagot, mert a vízszint megemelkedett és a víz védelmébe vette a szigetet.
     A partmenti ligeterdő növényzetét főleg fekete és fehér nyárfák, illetve fehér és mandulalevelű fűzek alkotják. Ritkábban előfordul az alföldi kőris, a dió, a piros és a sárga szilva, az enyves éger.
A cserjeszintet a bodza, és a csíkos kecskerágó alkotja. A több napsütésben részesülő tisztásokon 2-3 m magasra növő csicsóka és egy, az utóbbi években elterjedt bambusz-szerű növény él.
A talajt némely helyen teljesen befedi a vadszőlő, a vadszeder, a csalán és a szerbtövis. Árnyékos helyeken főleg martilapú és csombormenta található.
     Az ártér állatvilága évszakonként változó. Az őz, a mezei nyúl, a fácán, a dolmányos varjú , a macskabagoly, a kuvik és a nem költöző kisebb énekesmadarak egész évben megtalálhatóak. Szintén egész esztendőn át itt marad a nagy fakopáncs és a fekete harkály, melyek rikoltozása gyakran hallatszik a folyó partján. Az őszi és a tavaszi madárvonulások alkalmával az átvonuló vadludak, tőkés récék, nagy és kis lilikek megpihennek a folyó ezen részén. Enyhébb teleken, mint például most 2001-ben is, előfordul, hogy egész télen át itt maradnak. Ritkábban egy-egy szürke gém vagy egy-egy kócsag is erre téved.
Márciusban és áprilisban megérkeznek a költözőmadarak. Fehér gólyák, fecskék, gyurgyalagok, sárgarigók, feketerigók és a kakukkok hangjától lesz zajos a táj. Májusban a legszebb és a legélénkebb a Szamos. Az első melegebb napokon megjelennek a víztükör felett a különböző színű és nagyságú szitakötők. Szürkületkor pedig a békák, és tücskök kórusa hallatszik. A levegőben pedig a korai denevérek magas csipogó hangja hallatszik. Ha fülledtebbé válik az időjárás megindul a szúnyogok rajzása.
A folyóban a 2000-es ciánszennyezés előtt sokfajta élőlény élt. A különböző folyami halakon kívűl kagylók, rákok és csigák is. 2000 nyarán a vízben újra láthatóak voltak a különböző halivadékok rajai, melyekből szokatlanul sok volt, de egyetlen egy élő kagylót, rákot vagy csigát sem lehetett látni. Remélhetőleg azonban ahogyan a halak vissza tudtak térni, úgy majd idővel ezek az élőlények is meg fognak újból jelenni. Az külön is biztató, hogy saját tapasztalatom alapján a Szamos víze még sosem volt ilyen tiszta, mint az elmúlt hónapokban.

 

 

A szamosújlaki Holt-Szamos

     A Holt-Szamost Szamosújlak délkeleti végében zsilip köti össze az élő Szamossal. A jobb parti öreg holtág 8-10 km hosszan kacskaringózik. Közepes vízállásnál általában 60-70 m széles, nyáron 3 m mély, a feneke feliszapolódott. A hajdani folyómedrek természete szerint itt is váltakoznak a magas és a lapos partok.
Ott ér az országút alá, ahol a horgásztanya van, majd egy nagy kanyar után "átbúvik" a szamossályi út alatt, hogy néhány km múlva a Szamossályi és Hermánszeg közötti út alatt nádasan, sárosan az élő Szamos töltése közelében véget érjen.
     Környezete a '90-es évekig mindkét parton gyönyörű volt. Sajnos a rendszerváltás utáni földosztások során, sokan a holtág partját is "tulajdonukba vették", aminek következtében a szamosújlaki részen sok vízparti fát kivágtak.
A falu táblájától azonban ma is hatalmas fehér és fekete nyárfák, fűzfák övezik, sűrű cserjéssel.

     Ma a holtágat 2 részre osztva horgásztóként használják. A szamosújlaki része 20,3 ha-os a zsiliptől a szamossályi előtt lévő hídig tart.
A Holt-Szamosnak ez a szakasza a Tisza-Szamosközi Horgász Egyesület (Fehérgyarmat, Móricz Zs. út 11. 4900; tel.: /44/ 361-122) kezelésében van.
Ez a része sekélyebb, csukában gazdagabb, de ponty, amur, törpeharcsa, süllő, harcsa, kárász és keszegfélék is foghatók benne szép számmal. A legutóbbi telepítés 2000. november közepén volt.
Már több alkalommal is sikerült rekordsúlyú halakat fogni benne. Így például 2000 tavaszán Kiss Bálint szamosújlaki horgász fogott egy 25,5 kg-os harcsát. A hal hossza 150 cm, legnagyobb kerülete 80 cm volt, amit egy gilisztával csalizott fenekezővel fogott ki.
A vízre a magyarországi horgászrend érvényes. Területi engedélyeket, napijegyeket az egyesületnél, illetve napijegyet a településen kijelölt helyen lehet váltani. 

FORRÁS:

Szamosközi tanulmányok Fehérgyarmat 1988
Varázsos tájak: A Felsõ-Tisza-vidék Nyíregyháza 1997

 




Nevezetességei:

A szamosújlaki Európa-Nostra díjas református templom


 Szamosújlakon a Petőfi út, Rákóczi utca és a Szamos gátjának találkozásánál látható a műemlék jellegű templom. A XV. sz.-i, gótikus stílusú teremtemplom sarkain és a déli homlokzat középvonalában lépcsőzött támpillérek állnak. Az északi homlokzatra merőlegesen támaszkodó támpillér egy sekrestye maradványa, melyet az 1992-95. évi helyreállítás során visszaépítettek. A nyugati homlokzat közepén csúcsíves bejárati ajtó nyílik. Az épület DNy-i sarkában az Ajtay család sírboltja húzódik meg.
     Már 1329-ben feljegyezték a község Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt katolikus templomát, mely a XVII. sz. végén a reformátusoké lett. 1842-ben újraépítették. 1865. július 10-én a tanítói lakban tűzvész támadt, amelyben elégett mind a 2 parókia, a templomhoz épített fatorony és az egyik harang is. 1867-ben átépítették a templomot. Az eklektikus népiességbe hajló egységes berendezést is akkor készítették. 1936-ban felújították. Az említett tűzvész után egy egszerű, 4 faoszlopon álló haranglábat építettek mellé, melyet 1998-ban egy új, az épület stílusához igazodó haranglábbal váltottak fel, az azóta elhunyt Zilahi József képviselő támogatásával. A hajdani 2 harang közül az egyiket 1647-ben Eperjesen öntötték, a kisebbiket 1849-ben a falu felajánlotta a forradalmi kormánynak. Mai harangja 1787-ből való.
     Az 1992-95 közötti feltárás és újáépítás után az épület elnyerte az Europa Nostra-díjat, melyet 1998 szeptember 5-én adták át.








Comments