Robert Schumann (1810. június 8. - 1856. június 29.) élete, dalai

A zenei romantika egyik legkiemelkedőbb alakja a szászországi Zwickauban született. A zeneszerzésben szerzett érdemei mellett kiváló zeneíróként, kritikusként és karmesterként tartják számon.
Könyvkereskedő család ötödik, legfiatalabb gyermekeként látja meg a napvilágot. Mivel környezete lehetővé teszi, édesapja támogatása mellett igen korán elkezd ismerkedni az irodalommal, de emellett a nyelvek és a zene iránt is élénk érdeklődést mutat. Ez utóbbit egy Gottfried Kuntsch nevű orgonistánál tanulja hétéves korától, aki megismerteti a zeneirodalom nagyjaival. Még gimnazista korában megírja első művét, melyet az iskolai zenekarral elő is ad.


Édesapja halála után joghallgató lesz Lipcsében, bár a város élénk kultúrális élete előbb felkelti érdeklődését, mint a tananyag. Itt Friedrich Wieck tanítja zongorázni, akinek Clara nevű lányával évek múltán házasságra lép. Wieck döbbenti rá arra is, hogy mind a zeneszerzése, mind a zongorajátéka még igen dillettáns színvonalú. Ebben az időben még csak zongoraműveket ír. 1829-től Heidelbergben tanul, bár a zeneszerzés és tanulmányozás továbbra is háttérbe szorítja a jogi ismeretek elsajátítását. 1834-ben megalapítja a Neue Zeitschrift für Musik c. zenei újságot. Több zeneszerző kortársával személyesen is megismerkedik, de mások munkásságát is figyelemmel kíséri. Egy sajátkezűleg épített szerkezet miatt megbénul jobb kezének egyik ujja, emiatt derékba törik a hőn áhított zongoravirtuózi karrierje. Az egyébként is befelé forduló természetű fiatalt ez nagyon megviseli.


1840-ben több évi apai ellenállás és huzavona ellenére feleségül veszi Clara Wiecket, aki ideális társnak bizonyul. Amellett, hogy kiváló és elismert zongoraművészként koncertezik, odaaadó feleségként és anyaként is helytáll. Szintén ez évben, habár eddig csak a zongoramuzsika érdekelte, hirtelen a dalok komponálására vált át. A zenetörténet „Liederjahr”-ként, azaz a „dalok éveként” tartja számon ezt az esztendőt, mely során százharmincnyolc dalt ír.
1843-tól a lipcsei konzervatórium tanára lesz, majd 1844-től Drezdában, 1850-ben Düsseldorfban telepednek le. Egyre több és egyre kiemelkedőbb művek kerülnek ki a kezei alól, valamit a hangversenykörutaknak köszönhetően jelentős népszerűségre is szert tesz. Visszatérő depressziója miatt 1854-ben öngyilkosságot kísérel meg. Ő maga kéri ideggyógyintézetben való elhelyezését. Ott éri a halál a Bonn melletti Endenich helységben. Felesége 40 évvel éli túl, ő írja meg az első életrajzát is levelei és naplója alapján.
Schumann művészetét halála után fedezték fel igazán. Kora nem tudta értékelni a formai és harmóniai sokszínűséget, a rá jellemző zenei nyelvezetet. Zongoraművei közül leggyakrabban a Kinderscenen op. 15 darabjait játszák, de szonátái is ismertek. Öt szimfóniát írt, valamint versenyműveket zongorára, csellóra, hegedűre és négy kürtre. Három vonósnégyessel, három zongorástrióval, három hegedűszonátával és más egyéb hangszerekre írt darabokkal színesítette a kamarazene irodalmát. Egy operát írt, melynek címe Genoveva op. 81 (1847/48), ezen kívül több füzetnyi kósurművet vegyes- és nőikarra. Nagyobb szabású művei még a Missa sacra (c-moll Mise) szólistákra, kórusra és zenekarra op. 147 és a Requiem op. 148.


Dalai:


  • Dalkoszorú Heinrich Heine verseire. op. 24 (1840. február) - Morgens steh' ich auf, Es treibt mich hin, Ich wandelte unter den Baümen, Lieb' Liebchen, Schöne Wiege meine Leiden, Warte, warte, wilder Schiffsman, Berg und Burgen schau'n herunter, Anfangs wollt' ich fast verzagen, Mit Myrthen und Rosen

  • Mirtusz. Dalciklus énekhangra és zongorára op. 25 (1840) – Widmung, Freisinn, Der Nussbaum, Jemand, Sitz' ich allein, Setze mir nicht, Die Lotosblume, Talismane, Lied der Suleika, Die Hochländer-Witwe, Lied der Braut I (Mutter! Mutter!), Lied der Braut II (Lass mich ihm am Busen hangen), Hochländers Abschied, Hochländisches Wiegenlied, Aus den hebräischen Gesängen (Mein Herz ist schwer), Rätsel, Két velencei gondoladal (Leis' rudern hin, Wenn durch die Piazza), Hauptmanns Weib, Weit, weit, Was will die einsame Träne, Niemand, Im Westen, Du bist wie eine Blume, Aus den östlichen Rosen, Zum Schluss
  • Dalok és énekek Vol. 1. op. 27 (1840) - Sag' an, o lieber Vogel mein, Dem roten Röslein gleicht mein Lieb, Was soll ich sagen?, Jasminenstrauch, Nur ein lächelnder Blick  
  • Három dal Emanuel Geibel verseire két énekhangra és zongorára op. 29 (1840)
  • Három dal Emanuel Geibel verseire énekhangra és zongorára op. 30 (1840) - Der Knabe mit dem Wunderhorn, Der Page, Der Hidalgo
  • Három dal Adelbert von Chamisso verseire énekhangra és zongorára op. 31 (1840) - Die Löwenbraut, Die Kartenlegerin, Die rote Hanne
  • Négy duett szoprán és tenor hangra op. 34. (1840)
  • Tizenkét dal Julius Kerner verseire énekhangra és zongorára op. 35 (1840. november-december) - Lust der Sturmnacht,Stirb, Lieb' und Freud, Wanderlied, Erstes Grün, Sehnsucht nach der Waldgegend, Auf das Trinkglas eines verstorbenen Freundes, Wanderung, Stille Liebe, Frage, Stille Tränen, Wer machte dich so krank?, Alte Laute
  • Hat dal op. 36 (1840) - Sonntags am Rhein, Ständchen, Nichts Schöneres, An den Sonnenschein, Dichters Genesung, Liebesbotschaft
  • Tizenkét dal Friedrich Rückerts verseire énekhangra és zongorára (feleségével együtt írta) op. 37 (1841) - Der Himmel eine Träne geweint, Er ist gekommen, O ihr Herren, Liebst du um Schönheit, Ich hab' in mich gesogen, Liebste, was kann denn uns scheiden, Schön ist das Fest des Lenzes, Flügel! Flügel! um zu fliegen, Rose, Meer und Sonne, O Sonn', o Meer, o Rose, Warum willst du andre fragen, So wahr die Sonne scheinet
  • Dalciklus op. 39, Joseph Freiherrn von Eichendorff versei alapján énekhangra és zongorára (1840. május) - In der Fremde, Intermezzo, Waldesgespräch, Die Stille, Mondnacht, Schöne Fremde, Auf einer Burg, In der Fremde, Wehmut, Zwielicht, Im Walde, Frühlingsnacht
  • Öt dal op. 40 (1840) – Märzveilchen, Muttertraum, Der Soldat, Der Spielmann, Verratene Liebe
  • Asszonyszerelem, asszonysors: Nyolc dal Adelbert von Chamisso verseire énekhangra és zongorára op.42 (1840-1843) - Seit ich ihn gesehen, Er. der Herrlichste von allen, Ich kann's nicht fassen, Du Ring an meinem Finger, Helft mir, ihr Schwestern, Süsser Freund, du blickest, An meinem Herzen, Nun hast du mir der ersten Schmerz getan
  • Három kétszólamú dal op. 43 (1840)
  • Románcok és balladák Vol. 1. op. 45 (1840) - Der Schatzgräber, Frühlingsfahrt, Abends am Strand

  • Dichterliebe. Heinrich Heine Dalok könyve c. kötete alapján énekhangra és zongorára op 48 (1840) - Im wunderschönen Monat Mai, Aus meinen Tränen sprießen, Die Rose, die Lilie, Wenn ich in deine Augen seh', Ich will meine Seele tauchen, Im Rhein, im heiligen Strome, Ich grolle nicht, Und wüssten's die Blumen, Das ist ein Flöten und Geigen, Hör' ich das Liedchen klingen, Ein Jüngling liebt ein Mädchen, Am leuchtenden Sommermorgen, Ich hab' im Traum geweinet, Allnächtlich im Traume, Aus alten Märchen winkt es, Die alten, bösen Lieder
  • Románcok és balladák op. 49 (1840) - Die beiden Grenadiere, Die feindlichen Brüder, Die Nonne
  • Dalok és énekek Vol. 2. op. 51 (1842) – Sehnsucht, Volksliedchen, Ich wandre nicht, Auf dem Rhein, Liebeslied
  • Románcok és balladák Vol. 3. op. 53 (1840) - Blondels Lied, Loreley, Der arme Peter (Der Hans und die Grete, In meiner Brust, Der arme Peter wankt vorbei)
  • Belsazar. Heinrich Heine balladája alapján mély énekhangra és zongorára op. 57 (1840. február)
  • Románcok és balladák Vol. 4. op. 64 (1841- 1847) - Die Soldatenbraut, Das verlassene Mägdelein, Tragödie, Entflieh mit mir, Es fiel ein Reif, Auf ihrem Grab)
  • Spanisches Liederspiel különféle együttesekre és zongorára op. 74 (1849)
  • Négy duett op. 78 (1849)
  • Liederalbum für die Jugend op. 79 (1849) - Der Abendstern, Schmetterling, Frühlingsbotschaft, Frühlingsgruss, Vom Schlaraffenland, Sonntag, Zigeunerliedchen No.1, Zigeunerliedchen No.2, Des Knaben Berglied, Mailied, Das Käuzlein, Hinaus ins Freie!, Der Sandmann, Marienwürmchen, Die Waise, Das Glück, Weihnachtslied, Die wandelnde Glocke, Frühlingslied, Frühlings Ankunft, Die Schwalben, Kinderwacht, Des Sennen Abschied, Er ist's, Spinnelied, Des Buben Schützenlied, Schneeglöckchen, Lied Lynceus des Türmers, Mignon
  • Három dal op. 83 (1850) – Resignation, Die Blume der Ergebung, Der Einsiedler
  • Der Handschuh Friedrich Schiller balladájára op. 78 (1850)
  • Hat dal op. 89 (1850) - Es stürmet am Abendhimmel, Heimliches Verschwinden, Herbstlied, Abschied vom Walde, Ins Freie, Röselein, Röselein!
  • Sechs Gedichte von N. Lenau und Requiem (ez esetben egy ókatolikus ének címe) op. 90 (1850) - Lied eines Schmiedes, Meine Rose, Kommen und Scheiden, Die Sennin, Einsamkeit, Der schwere Abend, Requiem
  • Három dal op. 95 (1849) - Die Tochter Jephtas, An den Mond, Dem Helden
  • Dalok és énekek Vol. 4. op. 96 (1850) – Nachtlied, Schneeglöckchen, Ihre Stimme, Gesungen!, Himmel und Erde
  • Lieder und Gesänge aus „Wilhelm Meister” Op.98a (1849) - Mignon (Kennst du das Land), Ballade des Harfners, Nur wer die Sehnsucht kennt, Wie nie sein Brot mit Tränen aß, Heiss mich nicht reden, Wer sich der Einsamkeit ergibt, Singet nicht in Trauertönen, An die Türen will ich schleichen, So lasst mich scheinen
  • Mädchenlieder két női hangra és zongorára op. 103 (1851)
  • Hét dal op. 104 (1851) - Mond, meiner Seele Liebling, Viel Glück zur Reise, Du nennst mich armes Mädchen, Der Zeisig, Reich' mir die Hand, Die letzten Blumen starben, Gekämpft hat meine Barke
  • Hat dal op. 107 (1851-1852) – Herzeleid, Die Fensterscheibe, Der Gärtner, Die Spinnerin, Im Wald, Abendlied
  • Husarenlieder op. 117 (1851) - Der Husar, trara!, Der leidige Frieden, Den grünen Zeigern, Da liegt der Feinde gestreckte Schar
  • Három dal op. 119 (1851) - Die Hütte, Warnung, Der Bräutigam und die Birke
  • Két ballada narrátorra és zongorára op. 122 (1852)
  • Öt dal op. 125 (1851) - Die Meerfee, Husarenabzug, Jung Volkers Lied, Frühlingslied, Frühlingslust
  • Öt dal op. 127 (1850-1851) - Sängers Trost, Dein Angesicht, Es leuchtet meine Liebe, Mein altes Ross, Schlußlied des Narren
  • Stuart Mária dala. énekhangra és zongorára op. 135 (1852)
  • Spanische Liebeslieder op. 138 (1849)
  • Des Sängers Fluch op. 139 (1858) - Es stand in alten Zeiten, Die Stunde ist gekommen, Schon steh'n die beiden Sänger, Provenzalisches Lied, Wie schlägt der Greis die Saiten, Genug des Frühlings und der Lust, Ballade, Nicht diese wilden blut'gen Lieder, Den Frühling kundet der Orkane Sausen, Kamt ihr hier her, mit euren Liedern, Fangt an. Lausche Jungfrau aus den Höhen, Und wie vom Sturm zerstoben, Weh euch! ihr stolzen Hallen!, Der Alte hat's gerufen
  • Négy dal op. 142 (1852) - Trost im Gesang, Lehn' deine Wang’, Mädchen-Schwermut, Mein Wagen rollet langsam
  • Soldatenlied WoO 7 (1844)

 

Részlet Nagy Szabina: Zenei metamorfózisok Eduard Mörike verseire c. szakdolgozatának mellékletéből
Comments