A Süni magazin története

Miért éppen Süni?
Sün Sanyi

A sünt mindenki ismeri, hiszen állandó szereplője meséknek, gyerekverseknek, rajz- és bábfilmeknek,
de élőben sem nehéz találkozni vele.
Vadonélő állat ugyan, a természet része, de nem kerüli az embert.
Megtelepszik akár a városokban is, ahol elegendő kertet, parkot, zöldfelületet talál:
ugyanazt, amire a gyerekeknek is szükségük van. Az a város, ahol a sün nem él meg, embernek sem kellemes hely
– a süni tehát számunkra az élhető környezet jelképe is lehet.


 

A kezdetek
A kezdetek

A Süni magazin 1985-ben született meg. Akkor még kicsi formátumú volt: nagyjából akkora, mint egy iskolai füzet, de nagyon sok mindent lehetett találni benne: volt például csillagászati és számítástechnikai rovat, valamint képregény is. Nagyon hamar népszerű lett a gyerekek körében, és rövidesen Süni-klubok is szerveződtek különféle iskolákban, könyvtárakban és művelődési házakban, szerte az országban.


Komolyodunk
Komolyodunk

A Süni-klubok rendezvényeire ellátogatva és az olvasókkal levelezve a lap szerkesztői rádöbbentek, hogy a gyerekek többet tudnak az élővilágról, mint gondolnánk – nemritkán a felnőtteknél is többet. Az is kiderült, hogy az eredetileg általános iskolásoknak készült lapot gimnazisták, sőt, még idősebbek is olvassák. Az ő igényeikhez igazodva a Süni fokozatosan elkezdett felnőttesedni, ami a borító tervezésén is látható volt.


Süni és A Természet
Süni és a Természet

1995-ben a Süni már tíz éves volt, és voltak olyan olvasók, akik a kezdetektől fogva előfizettek rá, így együtt nőttek fel az újsággal: az egykori kisiskolásokból egyetemisták lettek, és már nemcsak olvasták, hanem írták is a Süni cikkeit. Történelmi fordulóponthoz érkezett az újság sorsa: egyesült a Budapesti Állatkert ekkor már majdnem 100 éves (1897-ben indult) lapjával, A Természettel.


Süni a Természetben
Süni a Természetben

Az átmeneti időszakot követően a lap Természet címmel jutottak el az olvasókhoz, ám a Süni ekkor sem szűnt meg teljesen: a magazin gyerekrovata formájában működött tovább. Az újság cikkeit az ország legnevesebb természettudományos szakemberei írták, és a nagyobb formátum lehetőséget adott arra, hogy a magyar természetfotósok legjobbjainak felvételei méltó helyet kaphassanak benne.


 

Újjászületés
Újjászületés

Az ezredfordulón érte a lap szerkesztőit a felismerés: ez azért mégiscsak egy felnőtt újság, de a gyerekek megérdemelnék, hogy saját természetbarát lapjuk legyen! 2000-től ezért az egy lapból újra kettő lett: felváltva jelenik meg az egyik hónapban a felnőtteknek szóló Vadon, a másikban pedig a Süni. A kezdetekhez való visszatérést jelképezte, hogy az újság ismét az eredeti, kicsi formátumot kapta vissza.


Nagyot nőttünk!
Nagyot nőttünk!

A kicsi méret kedves és szerethető volt, de hamar kinőttük: nem volt elég hely benne a szép, nagy képeknek, és szöveg is kevés fért el az oldalakon. A megújult Süni 2002-ben már csak kicsivel volt kisebb „nagy testvérénél”, a Vadonnál. A cikkek mindig egy meghatározott tematika köré csoportosultak: általában valamilyen mesebeli motívumnak kerestük a megfelelőjét az állatok, növények, ásványok világában.


Újrapapíron a Süni
Újrapapíron a Süni

 
2005-ben régi vágyunk vált valóra: végre környezetbarát, újrahasznosított papírra tudtuk nyomtatni a Sünit! Korábban ugyanis ezeknek a papíroknak a minősége és a nyomdatechnika nem tette lehetővé, hogy a természet szépségeit élethűen közvetítsük. Környezetvédelmi, pontosabban papírtakarékossági oka volt az újabb méretváltásnak is: a korábbi, vágott méret egyedi volt ugyan, de felesleges hulladék képződésével járt.
 
 

A legjobbak között
A legjobbak között

2006-ban a Sünit Prima Primissima Díjra jelölték: olyan megtiszteltetés ez, amelyben kevés újság részesült. A lap végül a díj Prima fokozatát kapta, elsőként mind az ismeretterjesztő, mind pedig az ifjúsági sajtótermékek közül. Nemcsak a szerkesztőség és a Göncöl Alapítvány, hanem az egész hazai környezetvédelmi mozgalom számára nagy dicsőség, hogy ebben az elismerésben éppen egy ökológiai gyermekmagazin részesült!


Comments