Ha változtatnál...

Sok esetben tapasztalom a velünk utazóknál, és magam is átélem számtalanszor, hogy van egy erős késztetésem változtatni valamit az életemben, de emellett van egy erős félelmem is attól, hogy -eközben a változtatás közben- legalább az ne romoljon el az életemben, amit szeretek benne. Amikor ezt a kettős érzést tapasztalom, bizonytalanságot, magányt és elveszettséget érzek.

Ekkor visszariadok az újtól és visszakívánkozom a megszokottba, még akkor is, ha az a megszokott már egyenesen fájdalmas a számomra.

India és Nepál -az én olvasatomban- egy kincsesládája azoknak az eszközöknek és élményeknek, amik ezt az áhított változási folyamatomat támogatni képesek.
Az eszközök és a módszerek -amiket mindenki a saját változása támogatásához használhat a közös utazásunk során- szinte bimbódzó virágokként kísérik az utunk, mely virágokat összeszedve, azok, a tudattalan részünkbe ültetve bomlanak virágzásba az utazás közben és után.

Észrevettem, hogy a csoportban, a változási folyamat mélységét és intenzitását a velünk utazó személy, önmaga határozza meg saját magára nézve. 
Az általunk felkínált lehetőségek -beszélgetések, gyakorlatok és játékok- a következő irányzatokból és hatásokból tevődnek össze:
- vadzsrajana buddhizmus
- Organoco módszertan
- Kreatív Kommunikáció (Marshall B. Rosenberg)
- Gestalt szemlélet
- egyéb, szélsőségesen egzisztencialista irányzatok

Mindezt egy svédasztalhoz tudnám hasonlítani, amelyről az utazás során mindenki a saját ízlése és étvágya szerint választ.

Tömören fogalmazva, az elvárt változást, az utazáson felbukkanó élményeknek és a lehetséges nézőpontoknak történő, önátadás általi tapasztalatként megjelenő, belső kibontakozással kísért folyamatként tudnám meghatározni. (jajj de bonyi, amúgy meg milyen egyszerű...csak elkap a lendület és sodródunk boldogan)