Sonka - bevezető


Jamon de Trevelez A spanyolországi Trevelezben füstölt sonka, amelyet 1200 méterrel a tenger szintje felett füstölnek. A legédesebb sonkák közé tartozik, mivel kevés só kell a kiszárításhoz és a tartósításhoz, ami az uralkodó északi szélnek köszönhető.








sonka olyan állat combjának vagy farának húsa, amelyet levágásra nevelnek, de gyakran csak a disznó lábából származó húst nevezik így. Fogyasztható sóval tartósítás után, pácolva és sütve is, de nagyon sok helyen különbözőképpen megfüstölik. A nem füstölt sonkák közé tartozik az olasz prosciutto (híres képviselője a pármai sonka), a spanyol jamón serrano és jamón ibérico. A füstölt sonkák közé tartozik az angol yorki sonka, a belga ardenneki füstölt sonka és a vesztfáliai boróka fölött füstölt sonka. Az Egyesült Államokban minden állam saját, jellegzetes sonkát készít, ami lehet füstölt és füstölés nélkül készített is. Kína leghíresebb sonkája a füstölés nélkül készített Jinhua-sonka. A sonka más húsételeknek is része lehet, így például a Spam löncshús is tartalmaz sonkát. Szintén elmaradhatatlan része a húsvéti reggelinek.

Parasztsonka (Magyarország)

A magyar sonka régi tradíciókra épül. Ezek a gondos sózás, pácolás és persze a füstölés. A sertés combjának és lapockájának ilyen módon történő tartósítása a magyar parasztság évszázados gyökerekre épülő tradíciója. Legelterjedtebb felhasználása természetesen a húsvéti főtt sonka, mely nagy odafigyelés és gondos elkészítés esetében finom, szaftos sonkát nyújt a tojás mellé, de nyersen is fogyasztják és egyéb ételek ízesítésére (pl.:sonkás tészta, káposzta, bab stb.) is felhasználják.



Fekete erdei sonka (Németország)

Méltán híres a nagy múltú bükkfaforgáccsal füstölt fekete erdei sonka (Schwarzwälder Schinken). A németek sonkaféléje több évszázados hagyományokra tekinthet vissza.


Bayonne-i sonka (Franciaország)

A bayonne-i sonka (jambon de Bayonne)szabad levegőn szárított sonka, amelyet a nyugat-franciaországi, a francia baszkföldi Bayonne kikötővárosáról neveztek el. Készítésének eredete a távoli idők homályába vész: már a római időkből ismertek bizonyítékok sonkakészítésre, de vannak olyan középkori templomok is, amelyekben írásos anyagok maradtak fenn a 11. századból. A szabad levegőn való szárítás a hús minőségének megőrzését szolgálta, ami azért volt fontos, mert csak az év bizonyos részében volt e húsféleségnek nagy kereslete. A bayonne-i sonkát csak az Adour medencéjének törvényben meghatározott részén lehet készíteni. A szabályozás nagyon szigorúan és pontosan előírja a hús eredetét, az állatok etetésének (tilos szteroidokat, halolajat és antibiotikumot adni) és tartásának módját (minden állatot világosan meg kell jelölni), a szállítás, a vágás mikéntjét, az eredeti szelet súlyát és minimális zsírtartalmát. A húsállatnak nem kell a területről származnia, de a Deux-Sèvres területén, északon az Abeyronig, keleten az Aude-ig elterülő térségben fekvő területen kell felnevelni, és csak a nyolc meghatározott disznófajta egyike szolgálhat alapanyagul. A helyiek (és a húshoz igazán értők) azt állítják, a legjobb sonka a hagyományos baszk disznófajtából készül. Az ezeknek a szabályoknak megfelelően elkészített hús hívható csak bayonne-i sonkának az Európai Unió eredetmegjelölés-védelmi rendelkezéseinek betartásával. Az előírások betartásáért és a névhasználati jogosultságok adminisztrálásáért a Pau-ban székelő Consortium de jambon du Bayonne a felelős.

A manapság használt szárítási technikák hasonlítanak a régen használthoz. Eredetileg a disznóölésre október végén, november elején került sor. A sonkákat megforgatják az [Adour] torkolatánál vagy Béarnnél szerzett sóban. A hőmérséklet ebben az időben arrafelé 6-8 °C, ami megfelelő a füstölés elkezdéséhez. A húst ezután egy szárazszobában hagyják január végéig, február elejéig, majd disznózsír és liszt keverékével kenik át, ez csökkenti a kiszáradás sebességét a tavaszi hónapokban. Néhány helyen espelette-i paprikában forgatják meg a sonkát, amelynek így erős íze lesz. A legalább hét, de általában kilenc-tíz hónapos szárítási folyamat júniusban fejeződik be, ekkor lesz kész a sonka. A modern technológia lehetővé teszi olyan szobák kialakítását, amelyekben bármilyen természeti környezetet, hőmérsékletet és páratartalmat elő lehet állítani. Csonttal együtt a sonka tömege általában 8-9 kilogramm.

Ha a szárítási folyamat véget ér, hagyományos baszk kereszttel, lauburuval és a származási terület nevével jelölik meg az eladásra kínált sonkát. Ezt követően még egy évig eláll, jól hűtött, körülbelül 8 °C-os száraz környezetben.