A siteri református műemléktemplom története

vissza 

A

 memléktemplom

rövid története

 


 

 

Egyéb írások

 

A síteri műemléktemplom és falképei

  

A Nagyváradtól észak–északnyugatra fekvő Hegyköz vidékének egyik legérdekesebb, számos meglepetést rejtő műemléktemplomát 2002-ben kezdték el kutatni, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatását elnyerő helyreállítást előkészítendő. Az alaprajzi elrendezésből és a XVIII. századtól fogva számontartott falképek jelenlétéből ismert volt középkori eredete, bár ezt csak az épület keleti felével kapcsolatban feltételezték.

Síter temploma a tiszántúli református püspök Hunyadi Szabó Ferencnek egy 1794-ben megjelent művében szereplő leírással vonult be a művészettörténeti irodalomba. Hunyadi számára Síter elsősorban a templomban már akkor ismert falképeknek köszönhetően került etimológiai tárgyú példázatai sorába, de emiatt keltette fel később Révész Imre, Lugossy József és Rómer Flóris érdeklődését is.

A falu valószínűleg már 1395-től az egész középkoron át a XVIII. századig a Csáky család birtokában marad, bár birtokosként szerepel itt a későbbi fejedelem, Bocskai István is 1599-ben. Az egyházközség a kegyurak református hitre térését valószínűleg azonnal követte 1558 körül s a később rekatolizált Csákyak faluja meg is maradt döntőrészt reformátusnak a hódoltságot követően is.

A falu újkori birtokosai közt voltak a Korniss, Vay és Zichy családok. Vay Ábrahám, a Magyar Tudományos Akadémia egyik jeles támogatója és igazgatója a XIX. század derekán  építtetett egy vadászkastélyt a templom közelében, ebből ma már csekély romok látszanak csupán.

A 2002-2004-ben végzett kutatások nyomán körvonalazódott a templom sajátosan alakuló építéstörténete, s egyúttal a több alkalommal feltárt, de mindannyiszor visszameszelt falképeinek szondázó vizsgálata nyomán rendkívül kvalitásos és ikonográfiai szempontból is ritka és sajátos együttes részletei (Szt. Móric, a szegény Lázár történetének részletei, Szt. Mihály) kerültek részben ismét napfényre. Ezzel  kibontakozni kezdett az alföldi régió egyik legjelentősebbnek ígérkező középkori falképegyüttese.

Az épületkutatás nyomán egyértelművé vált az is, hogy az álló épület középkori részénél két XIII. századi építési fázissal számolhatunk, az Árpád-kori falakba ülőfülkék mélyedtek, keskeny, rézsűs bélletű ablakaik félkörívesen záródtak, előkerült egy a fal vastagságában kialakított lépcső illetve a karzatok maradványai. A padlócsere alkalmával végzett régészeti kutatások egy még korábbi templom alapjait is azonosították.

             A templom legérdekesebb feltárt eleme a hajó délkeleti sarkában talált baldachinszerű oltárépítmény (cibórium). Hasonló struktúrájú építmények a jelek szerint nem állhattak nagy számban középkori templomainkban, a Kárpát-medencében egyetlen további példáját ismerjük. Az északnyugati sarkán egykor szabadon álló oszlopra támaszkodó élkeresztboltozatos cibórium egykorú a templommal s a XIV. században a szentéllyel együtt gazdag, feliratokkal tűzdelt kifestést kapott. Hátfalain Maiestas Domini ábrázolás illetve a Szentlélek megjelenése látható. A közhiedelemmel ellentétben kiderült az, amire már jónéhány példát találtak tájainkon is, hogy a Reformációkor nem meszelték le a falképeket, azok még hosszú ideig takaratlanul álltak s csak a XVII. században vakolták őket le.

A tervezett külső és belső helyreállítás során bemutatásra kerülnének a rendkívül értékes középkori részletek és a további támogatások függvényében szakaszonként restaurálnák a szentély falképeit is, melyek mindenképpen jelentős turisztikai látványosságnak ígérkeznek.

 

Emődi Tamás

 

 

Itt tölthető le Emődi Tamás  építész és Lángi József falképrestaurátor munkája a műemléktemplomról

Letöltés: Siteri templom