Főoldal‎ > ‎

Magamról


2002-ben – 28 évesen – léptem a változás útjára. Akkoriban egy hálózatépítési munkába kezdtem. Eleinte nehézséget okozott kilépni a megszokott viselkedésemből – komfortzónámból -, telefonon időpontot egyeztetni, bemutatókat tartani, mindazt, ami ezzel jár. Azt gondolom, ez volt az első lépés az önismeret felé, itt szembesültem mélyrehatóan először azzal, mire vagyok képes és mire nem.

Az első képzés, amin részt vettem, Enüd McGiffert „Csapatépítés és kommunikáció” tréningje volt. Emlékszem, csak úgy „potyogtak a tantuszok”, alig győztem kapkodni a fejem. „Te jó ég, hogy is vagyok magammal? Mi van a párkapcsolatommal, a munkámmal?” 

Belevetettem magam Enüd tréningjeibe, végigjártam, amit csak lehetett – „Párkapcsolati”, „Belső gyermek”, „Kommunikáció”, „Éld az életed”, „Mennyei prófécia”… csoportok, később segítőként is részt vettem ezeken a csoportokon.

Egy „Mennyeis” csoporton érett meg bennem az elhatározás, hogy szeretném tovább adni az embereknek a tudást, az érzéseket, amiket itt kaptam. Arra gondoltam, ha nekem segített, másnak is hasznos lehet. Egyre fogékonyabb lettem az életemet irányító „véletlenekre”, egy ilyen "véletlen" kapcsán kerültem egy önismereti pszichodráma csoportba. Az elmúlt hat év alatt 7-800 óra önismereti munkát végeztem 2008 végéig.

Rengeteget változott ezáltal az élethez való hozzáállásom, a kapcsolataim – szüleimmel, akik elváltak, barátaimmal, önmagammal. Ezt másfelől a jógának is köszönhetem, amivel szintén 2002-ben kezdtem foglalkozni. Azóta vegetárius életmódot folytatok.

Számomra az élet egy tudatosodási folyamat, a „tudatlanság sötétjéből a tudás fényébe” való haladás. Szerintem azért születtünk, hogy örömöt találjunk, és sikereket érjünk el – ki-ki a maga legjobb tudása szerint, és nem egy általános elvárásnak megfelelve. Azt gondolom, mindenkinek vannak olyan területei az életben, amiben kiemelkedőt nyújthat, és amit más nem tud, csak ő.  

A Mennyei prófécia – amiből egy vezetőtársammal csoportokat tartottunk - hatalmi drámái közül rám a „vallató” volt jellemző, amit sikerült átalakítani, és a kíváncsi, kérdezősködő hajlamomat az emberek szolgálatába állítani. Így lettem „tanácsadó”. (Bár kevésbé jellemző, hogy én osztom a tanácsot, inkább a másik személy „belső bölcsességét”, a benne lakó válaszokat segítem felszínre hozni. Segítek továbbá megfogalmazni az eddig tudattalanul jelenlévő részleteket, és összerakni egésszé.)

 

Szalai Krisztián, 2008



Comments