szuperinfekcio

www.hivpozitiv.hu

Vissza shivamantra oldalaihoz!

Olvasd shivamantra blogját!

Írj levelet shivamantrának!

Szuperinfekció, vagyis felülfertőzés

A szuperinfekcióról vagy felülfertőzésről egyre gyakrabban hallani, olvasni az újságokban és HIV-es körökben, ami meglepő, ha figyelembe vesszük, hogy milyen ritkán fordul elő, és hogy a terápia szempontjából egyelőre mennyire kicsi a kockázata és jelentősége. Ugyanakkor érdemes foglalkozni vele: ahogy egyre többen fertőzöttek, és egyre többféle terápiás opció létezik, úgy ezekre a lehetőségekre is fel kell készülnünk.

Tekintsük át először, mit értünk szuperinfekció alatt! Felülfertőzésnek tekintjük azt az esetet, ha egy már HIV-fertőzött személyt újabb HIV-fertőzés ér, de ezúttal olyan vírustözzsel, amit addig még nem hordozott. A vélekedés szerint az ilyen szuperinfekció veszélyeztetheti a terápia sikerét, illetve bizonyos gyógyszerosztályok, terápiás lehetőségek elvesztéséhez vezethet.

Mindezek az aggodalmak egyelőre eltúlzottak, a felülfertőzés és az abból eredő hátrányos következmények kockázata jelenleg még igen csekély. Ezt jól példázza az, hogy az első bizonyított nagy-britanniai felülfertőzéses esetet csak idén szűrték ki a londoni Royal Free Hospital orvosai. Az eset részletes leírását ezen az oldalon közlöm. Érdemes annyit megjegyezni belőle, hogy a bizonyítottan rezisztens törzzsel felülfertőzött fiatalember a már meglévő HIV-pozitív eredménye ellenére rendszeresen folytatott védekezés nélküli szexuális életet, és a HIV mellett szifilisz fertőzést is szerzett, ami tovább gyengítette az immunrendszerét.

A HIV virológiai sajátosságai miatt minden HIV-fertőzött személy csak rá jellemző, egyedi víruspopulációt hordoz, egyfajta kollekciót a különféle vírusmutációkból, aminek az összetétele személyről személyre változó. Habár ez elsőre ijesztően hathat, mégsem annyira az, ugyanis a mindenkor a szervezetben jelen lévő vírusok túlnyomó többsége úgynevezett wildtype, vagyis alap-vírustípus. Ez a HIV legellenállóbb, legszaporodóképesebb változata, amit a vírus kialakított és igyekszik megőrizni. Ugyanakkor a HIV szerkezete miatt igen könnyen és gyorsan képes spontán módon mutálódni, ezért alakul ki több különféle mutációkból álló populáció minden HIV-fertőzött szervezetében. A gyógyszerek és egyéb külső tényezők ugyancsak elősegítik a mutációt, hiszen a vírus érdeke, hogy szaporodni tudjon, ezért igyekszik "megkerülni" a gyógyszereket, és olyan mutációt kialakítani, ami a gyógyszer jelenléte mellett is szaporodóképes.

Az ilyen mutáns törzsek azonban általában nem olyan életképesek, mint a wildtype vírus. Ezért ezekből lényegesen kevesebb található a szervezetben, ráadásul rövidebb ideig is élnek, mint a wildtype vírus. És pontosan emiatt a tulajdonság miatt tapasztalhatjuk, hogy bármilyen vírustörzzsel is legyen valaki fertőzött, terápia nélkül bizonyos idő után minden esetben a wildtype vírus aránya kerül túlsúlyba, ugyanis az a legéletképesebb. Sajnos sok HIV-fertőzöttnél nincs elég idő arra, hogy ezt a visszafelé ható mutációs folyamatot végig lehessen várni.

A jelenleg létező gyógyszerek a wildtype vírusra vannak optimalizálva, és nagyon széles spektrumban hatóképesek. Tehát a wildtype vírushoz képest még a mutációk viszonylag széles körét képesek ellenőrzés alatt tartani.

Minden gyógyszerre (illetve gyógyszerosztályra) bizonyos specifikus mutációk jellemzőek. Hiszen minden gyógyszer egy bizonyos módon hat, és a vírus ehhez képest alakít ki olyan mutációt, ami ezt a hatásmechanizmust ki tudja kerülni. Éppen ezért fontos a HAART (highly active anti-retroviral therapy = nagy hatékonyságú antiretrovirális terápia) alkalmazása, és ezért kerülendő a monoterápia, vagyis az egyetlen vegyülettel folytatott HIV-kezelés. Habár a HIV könnyen, gyorsan és logikusan mutálódik és alakít ki rezisztenciákat, ahhoz túl primitív vírus, hogy egyszerre 3-4 hatóanyagot ki tudjon kerülni.

Mi történik tehát akkor, ha gyógyszerrel kezelt vírus kerül olyan ember szervezetébe, aki nem szed gyógyszert?

Ebben az esetben - azon kívül, hogy hatékony kezelés esetén a fertőzés veszélye kisebb, de persze nem nulla - semmi nem történik. A már fertőzött ember szervezetében minden bizonnyal a wildtype vírus van túlsúlyban, és ezt a túlsúlyt biztonságosan meg is őrzi. A másik ember szervezetéből átkerülő víruspopuláció legnagyobb valószínűséggel szintén nem rezisztens, de ha az, kellő idő után akkor is a wildtype vírus lesz többségben, ebben az esetben tehát a később megkezdett terápia hatékony lesz.

Mi történik akkor, ha gyógyszeres terápiában kezelt személy fertőz meg újra olyan személyt, aki szintén szed gyógyszert?

Viszonylag nagy biztonsággal mondhatjuk, hogy semmi nem történik. Valószínűleg mindketten olyan stabilan ellenőrizhető víruspopulációt hordoznak, ami az általuk szedett gyógyszerekkel megbízhatóan kordában tartható. A különféle gyógyszerkombinációk hatékonyságában gyakorlatilag alig van különbség. Nem kell tehát attól tartani, hogy ha valaki, aki Combivirt (lamivudine + zidovudine) és Kaletrát (lopinavir/rtv) szed, megfertőz valakit, aki Stocrint (efavirenz) és Invirase-t (saquinavir/rtv) szed, akkor megszűnik a gyógyszerek hatékonysága a felülfertőzött személyben.

Mindazonáltal természetesen kerülendő minden ilyen helyzet. Nem hangsúlyozható eléggé a biztonságos szex jelentősége és a hatékony védekezés. A szerokonkordáns (mindkét fél HIV-fertőzött) és szerodiszkordáns (csak az egyik fél HIV-fertőzött) kapcsolatok kérdéseit egy másik írásban fogom tárgyalni. A kutatások jelenlegi állása szerint a szerokonkordáns párok esetében is a biztonságos szex (óvszer használata) tűnik a legmegnyugtatóbb megoldásnak.

A felülfertőzés igazi kockázata ugyanis az, hogy felborítja az immunrendszer és a vírus között kialakult finom egyensúlyt (hiszen az immunrendszer folyamatosan harcol a fertőzés ellen). Ez viszont a betegség gyorsabb lefolyásához és sérülékenyebb immunreakciókhoz vezethet.

A fentieket természetesen érdemes annak fényében olvasni, hogy a rezisztens HIV-törzsekkel történő fertőződés aránya Európában továbbra is alacsony és stagnál. A felülfertőződés esetében is tulajdonképpen ugyanazok a szabályok érvényesek, mint a rezisztens vírussal történő fertőződésnél. Hiszen azt tekinthetjük úgy, mint egy teljesen új fertőzést egy olyan kórokozóval, amit az illető személy addig nem hordozott, ezért fordulhat elő ilyen esetben egy újabb szerokonverziós tünetcsoport (láz, fejfájás, influenza szerű tünetek). De ennek kockázata továbbra is alacsony vagy nagyon alacsony.