Vissza shivamantra oldalaihoz!

Olvasd shivamantra blogját!

Írj levelet shivamantrának!

minden nap gondolok arra, hogy hiv-fertőzött vagyok. nem telik el nap úgy, hogy ne gondolnék rá, de már akár órákra is meg tudok feledkezni róla, nem úgy, mint az elején, az első egy, másfél évben. nem tudom, hogy a másik emberek hogyan viszonyulnának hozzám, ha tudnák, hogy hiv-fertőzött vagyok. ugyanis nem mondom el nekik, nem avatom be a világot úgy általában, mert félek, szorongok, túl nagy kockázatnak tartom. egy barátom egyszer azt mondta, hogy ha komolyan gondolom, akkor álljak ki a világ elé, és harcoljak az igazamért. de ehhez én gyáva vagyok. képzeld el, amikor a gyerekemet az iskolában azzal csúfolják, hogy aids-es az apja...

úgyhogy nem mondom el, és vigyázok a másokra. nem kerülök olyan helyzetbe, hogy baj lehessen. kerülöm a sérüléseket. a személyes higiéniával kapcsolatos dolgokat magam intézem, vagy az élettársam segít, bár például pedikűrösnél soha életemben nem voltam. a fodrásznak miért kellene tudnia, hogy hiv-fertőzött vagyok? mi olyasmi történhet a fodrásznál, ami ezt releváns információvá teszi? a hajam nem fertőz, a fejbőröm sem, ha meg megvág, akkor valószínűleg nem nyalja le a vért a nyakamról. legalábbis remélem.

az orvos már neccesebb. de az ellátás magyarországon viszonylag jól meg van szervezve. kétségtelen, hogy vannak nehéz helyzetek, a fogorvos például örök probléma - egyetlen hiv-es fogorvosi rendelés létezik, ami túlterhelt és sokszor döcögős. de eddig még soha nem maradtunk ellátás nélkül, főleg ami a hiv-specifikus problémákat: bőrgyógyászatot, belgyógyászatot, proktológiát illeti. a lászló kórházra lehet számítani. a műtétek, transzplantációk gondot jelentenek, és el nem tudom képzelni, hogy mit csinálnék egy balesetben. ha megmondom a mentőorvosnak, hogy mi van, akkor ellát? vagy hagy elvérezni az út szélén? ha nem mondom el, akkor mekkora kockázatot vállalok? és ő? inkább vigyázok magamra.

azt sem tudom, hogy a más hiv-fertőzöttek hogyan intézik ezeket a dolgokat, erről kevés szó esik. bár sokakat ismerek magyarországon és külföldön is, akik hiv-fertőzöttek, de keveset beszélünk ilyesmiről. ennél sokkal fontosabb dolgokról is alig esik szó, valahogy szemérmessé tesz minket ez a betegség. de az is lehet, hogy ez nem fontos, nem tartom magam biológiai fegyvernek.

simán le is feküdnék bárkivel, ha nem élnék stabil párkapcsolatban, ahol elintézzük a szexet. és nem gondolom, hogy azonnal elárulnám, hogy pozitív vagyok. egy tartós párkapcsolat már más lenne, de az nekem már van. amerikában, angliában, spanyolországban vagy másutt, ahol sok hiv-fertőzött él, és kevésbé bigott a társadalom, ott ez már nem különösebb probléma - nyíltan lehet beszélni a státuszodról. már tudok vigyázni, megtanultam. mondjuk, nagy árat fizettem érte.

a mindennapok tehát ugyanolyanok, mint bárki más mindennapjai. reggel felkelek, dolgozom, gyereket nevelek, főzök, mosogatok, szórakozni járok, megetetem a macskát, bevásárolok, tanulok satöbbi. és közben - ha éppen kell - beveszem a gyógyszereket. nem mondom, hogy egyszerűen ment, de mára már nekem ez ugyanolyan betegség, mint bármilyen más betegség. de ehhez az is kellett, hogy tudomásul vegyem: hiv-fertőzöttnek lenni stigma. és hogy kivonjam magam abból a világból, ahol ezt a stigmát komolyan veszik. buborékban élek tehát, olyan buborékban, amit észből, pénzből, szeretetből, odafigyelésből, tanulásból és a körülöttem lévőkből építettem. a buborék fala megvéd, és lehetővé teszi például ezt a munkát is, amit itt vagy máshol csinálok, amikor a hivvel, aids-szel foglalkozom.

vannak persze épeszű, toleráns emberek, mindig voltak. megtalálni őket nehezebb, és a hiv mellett nem nagyon engedhet magának az ember kísérleteket. de egyedül én már soha nem leszek. nem félek a magánytól. és már nem félek minden nap a haláltól, bár azért időről időre eszembe jut.

azt látni kell világosan, hogy a kilencvenes évek eleje óta, amikor a hiv-fertőzés diagnózisa többé kevésbé biztos, korai és kínos halált jelentett, addig ez ma már távolról sincs így. sokkal rosszabbul is járhattam volna. amivel nem azt akarom mondani már megint, hogy örülök. éppenséggel nem örülök - más ember lettem. nem jobb, nem rosszabb - más. hiv-fertőzött.