A protozoonok olyan apró egysejtű élősködők, amik többnyire az emésztőrendszerben telepszenek meg, de könnyen bekerülhetnek a véráramba is, és onnan a különböző szervekbe. A megbetegedést vagy már a puszta jelenlétük, vagy az életfunkcióik közben felszabaduló melléktermékek, méreganyagok okozzák. Az élősködők okozta opportunista megbetegedések közül több mára teljesen eltűnt, ezért itt csak a legfontosabbakkal foglalkozunk, azokkal, amelyek még ma is előfordulnak elsősorban kezeletlen HIV-fertőzés esetén.
Cryptosporidiosis
A röviden "crypto" néven ismert fertőzést a cryptosporidium nevű egysejtű okozza. A bélrendszer belső falán telepszik meg, és nagyon súlyos hasmenést okoz, illetve megakadályozza a táplálék felszívódását. A kórokozó a széklettel terjed, állatok ürülékében gyakrabban előfordul, de főleg a melegebb éghajlatokon. Az orális-anális szex könnyen terjesztheti a cryptosporidiumot. HIV-fertőzöttként egyébként is jobban kerülendő a szennyezett víz fogyasztása, de alacsonyabb CD4-es szám mellett ez főként igaz. Egészséges (vagy jól működő) immundrendszer esetén a fertőzés legfeljebb néhány napig okoz panaszokat. 100-as CD4-es érték alatt viszont tartós, akár életveszélyes hasmenéses időszakokat idézhet elő, illetve alultápláltsághoz vezethet, amit rendkívül nehéz kezelni.
A crypto legjellemzőbb tünete az erős, vizes hasmenés, hasi fájdalmak, hányinger, hányás, súlyvesztés, étvágytalanság, kiszáradás és bélgázok. A diagnózis megállapítása székletmintából történik. A megfestett kórokozók mikroszkóp alatt jól láthatók.
Sajnálatos módon nincs olyan hatékony gyógyszer, ami egyértelműen hatna a cryptosporidium fertőzés ellen. A legjobb megoldás a működőképes immunrendszer megőrzése hatékony antiretrovirális szerekkel. Fontos, hogy még időben elkezdődjön a kezelés, ugyanis a táplálék elégtelen felszívódásával a gyógyszerek is kevésbé szívódnak fel, és elveszíthetik hatásosságukat. Emellett az orvosok igyekeznek csökkenteni a hasmenést, megállítani a súlyvesztést és megakadályozni a kiszáradást. Néhány más bakteriális fertőzés esetében alkalmazott szer bizonyos mértékig képes lelassítani a cryptosporidium szaporodását.
Pneumocystis pneumonia (PCP)
Sok éven át a PCP volt az AIDS-betegek egyik vezető haláloka. Ez az a ritka tüdőgyulladásos betegség, ami az AIDS kórképének felfedezéséhez vezetett 1981-ben. A pneumocystis jiroveci (régebben azt gondolták az orvosok, hogy a pneumocystis carnii) nevű egysejtű okozta tüdőgyulladás egészséges (vagy jól működő) immunrendszer esetén nem fordul elő. A PCP diagnózisa egyben AIDS-diagnózist is jelent - ebben az esetben a tüdőgyulladás kezelése mellett haladéktalanul meg kell kezdeni az antiretrovirális kezelést, illetve az egyéb opportunista fertőzések elleni védekezést is. A rák elleni kemoterápiától meggyengült szervezetet is megtámadhatja ugyanez a kórokozó, ami egyébként folyamatosan jelen van a környezetünkben. 200-as CD4-es érték alatt javasolt a profilaktikus kezelés megkezdése, hogy a tüdőgyulladás ne alakulhasson ki.
A PCP első tünete az igen magas láz és a száraz (köpet nélküli), erős köhögés. A pontos diagnózis csak szövet- vagy váladékmintából állapítható meg, ugyanis a röntgenfelvétel csak a tüdővizenyő meglétét mutatja ki. Ez azonban más tüdőgyulladások és TBC esetében is felléphet.
A PCP ma már hatékonyan kezelhető gyógyszerkombináció (TMP-SMX = Bactrim és Septra) segítségével, ami az antiretrovirális kezelést egészíti ki. Sajnos a PCP elleni gyógyszerek nagy arányban okoznak allergiás reakciókat, ebben az esetben az orvos megpróbálhat fokozatosan hozzászoktatni. Ez ma már alaposan kidolgozott módszertan alapján történik. Ugyanezt a gyógyszert írja fel az orvos a betegség megelőzésére, csak kisebb dózisban.
Toxoplazmózis
A toxoplasma gondii okozta fertőzéses megbetegedés agyvelőgyulladást okoz. A kórokozó megtelepedhet a szemekben és a tüdőben is. Általában macskák és madarak terjesztik, főleg a szabadban is járkáló, vagy kóbor cicáktól kell óvakodni. 200-as CD4-szám felett valószínűtlen az agyvelőgyulladás kialakulása, míg 50-es szám alatt igen nagy eséllyel kifejlődik.
A diagnózis felállításához vérmintára van szükség. A kórokozó elleni antitest jelenléte sajnos még semmit nem jelent, a lakosság nagyjából 40%-a eleve fertőzött toxoplazmával (és ellenálló vele szemben az immunrendszer helyes működésének köszönhetően). Ez néha hasznos is, hiszen a toxoplazma-fertőzés terhesség alatt rendkívül veszélyes a magzatra. A toxoplazma okozta agyvelőgyulladást CT vagy MRI vizsgálattal lehet megállapítani. Ha ilyet állapít meg az orvos, a kezelést haladéktalanul meg kell kezdeni. Az antiretrovirális gyógyszerek mellett egy három gyógyszerből álló kombináció segít leküzdeni a fertőzést. Sajnos ebben az esetben nagyon nagy mennyiségű gyógyszert kell szedni viszonylag hosszabb ideig, és a kezelés nem megszakítható, amíg az immunrendszer kellően meg nem erősödik.
A toxoplazmózis viszonylag egyszerűen megelőzhető: ne egyél nyers (vagy nem kellően átsütött) sertés-, bárány- vagy szarvashúst , és a macskaalmot vagy a madárketrecet gumikesztyűben (vagy akár szájmaszkban) tisztítsd, főleg, ha nagyon alacsony a CD4-es értéked.