Vissza shivamantra oldalaihoz!

Olvasd shivamantra blogját!

Írj levelet shivamantrának!

Vissza az opportunista fertőzésekhez!

Hepatitisz C

 

A hepatitisz önmagában májgyulladást jelent. A vírusos májgyulladást, hepatitisz-fertőzést (annak minden vállfaját: A, B, C, D, E és F) egy a májat megtámadó vírus okozza. A hepatitisz C vírus (HCV) élethosszig tartó fertőzést okoz, és hosszabb távon májcirrózishoz, májrákhoz és halálhoz vezethet. Becslések szerint 170-200 millió (!) ember HCV-fertőzött az egész világon. Szerencsére ma már egyre több kezelési lehetőség áll rendelkezésre azoknak, akik HCV-fertőzöttek, és azoknak is, akik egyszerre szenvednek HIV és hepatitisz-fertőzésben. A HCV-fertőzés az egyik leggyakoribb fertőzés a HIV mellett (tehát azzal párhuzamosan). A párhuzamosan fennálló HIV-fertőzés a máj gyorsabb károsodását okozza, és a két betegség egyidejű kezelése nehézkes, és megviseli a szervezetet. Éppen ezért a HCV és a HIV-kofertőzést különös figyelemmel kell kezelni, és ezért is tárgyaljuk az opportunista fertőzések sorában.

 

Az Egyesült Államokban az összes HIV-fertőzött személy egy negyede, egy harmada HCV-fertőzött is. Feltételezhetjük, hogy ez az arány Európában sem különbözik jelentősen. A legnagyobb kockázattal az intravénás droghasználóknak kell számolnia. A HCV-fertőzés vérrel terjed. A vírusnak a fertőzött személy véréből kell a nem fertőzött személy vérébe jutnia. Ebből a szempontból tehát kockázatos a közös tűhasználat, a nyílt sebek vagy sérülések a nyálkahártyákon (figyelem, bizonyos szexuális tevékenységek ilyen kockázattal járhatnak!), és az 1992. előtti vérkészítmények használata, amelyek nagyon ritka esetben fertőzöttek lehetnek. A HIV-vel ellentétben nagyon valószínű, hogy a hepatitisz vírusa nem terjed ondóval, előváladékkal vagy hüvelyváladékkal, kivéve, ha ezek vért tartalmaznak. Ezért a védekezés nélküli szexuális aktus nem feltétlenül veszélyes a HCV szempontjából, de a fertőződés veszélye nem kizárható.

 

A HCV-fertőzés nem feltétlenül jelenti azt, hogy a betegség valóban kialakul. Ráadásul sok esetben a fertőzés évekig, sőt gyakran évtizedekig lappang úgy, hogy semmilyen tünetet nem okoz. A vírus a szervezetbe jutva megfertőzi a májsejteket. Ritka esetben azonnali tünetek jelentkeznek: fáradékonyság, étvágycsökkenés, hányinger vagy sárgaság (a bőr és a szemfehérje besárgulása). Ugyanakkor ilyen tünetek hiányában is megfigyelhető a májenzim-értékek (ALT) megemelkedése. A fertőzöttek mintegy 15%-a képes a vírust spontán, hat hónapon belül kiüríteni a szervezetből. A fertőzöttek nagyobb része azonban egész életében kénytelen együtt élni a betegséggel. Közülük sem mindenkinél alakul ki bármilyen tünet vagy betegség. Az enzimértékek változatlanok maradhatnak, és bár a vírus kimutatható a szervezetükben, mégsem okoz semmilyen elváltozást. A többség esetében azonban a fertőzés után 13-15 évvel kialakul a fáradtsággal, hányingerrel, izomfájdalommal és gyomorfájdalommal kísért májgyulladás. A fertőzés után körülbelül 20 évvel a fertőzöttek 20-25%-ánál májcirrózis alakul ki, vagyis a májban hegek keletkeznek, amelyek akadályozzák a működését. Ez önmagában nem feltétlenül veszélyes állapot, de általa megnő a májrák és a májleállás kockázata.

 

A HIV és a HCV együttes jelenléte esetében nagyobb a májcirrózis kialakulásának veszélye. A HIV-fertőzés jelenléte megnöveli a májleállás kockázatát is – ebben az esetben csak a májátültetés kínálhat utolsó esélyt a túlélésre. A HIV-elleni gyógyszerek jelentős része a májban bomlik le, ezért fontos a máj egészségének megőrzése. A HCV-től megtámadott máj nehezebben vagy egyáltalán nem képes ellátni ezt a feladatot, amely esetben nehézzé vagy lehetetlenné válhat a HIV-fertőzés kezelése. A HIV-gyógyszerek tovább ronthatják a máj állapotát.

 

A HCV-fertőzés tünetei kezdetben nem különösebben súlyosak: fáradékonyság, enyhe májtáji fájdalom, hányinger, csökkent étvágy, izom- és izületi fájdalmak. A súlyosabb májgyulladás vagy májkárosodás tünetei: sárgaság, gyengeség, izomfájdalom, hányinger, súlyvesztés, viszketés, sötét vizelet, dagadt végtagok, főleg a boka jelentős megdagadása. Ebben az esetben azonnal orvoshoz kell fordulni. A HCV-fertőzés diagnózisa antitest-vizsgálatokkal kezdődik, majd a HIV-hez hasonló vírusmennyiség-vizsgálat történik. A hepatitisz C vírus esetében szükséges lehet a genotípus-teszt elvégzése a kezelés megkezdése előtt, ugyanis a vírus típusától függően lehet optimalizálni a gyógyszerezést is. Az orvos májfunkciós teszteket is végeztet, hogy megállapítsa a máj károsodásának mértékét. A májban termelődő enzimek szintjéből szintén következtetni tud az orvos a májkárosodás mértékére.

Sajnos még ezen vizsgálatok mellett is szükséges lehet májbiopszia végzése. A májból vett mintából pontosan lehet következtetni a máj állapotára – ez segít annak eldöntésében, hogy mikor kezdhető meg a terápia.

 

A hepatitisz-terápia megkezdése ajánlott még a májcirrózis bekövetkezte előtt, tehát amikor a májenzimek szintje (főleg az ALT) megemelkedik, ha a HCV kimutatható, és ha a májbiopszia eredménye fibrózist, gyulladást vagy nekrózist (sejtelhalást) mutat.

A HCV-fertőzés kezelése hosszadalmas és fáradságos feladat mind a beteg, mind az orvos részére. Két feltétel kritérium mentén mérhető a kezelés hatékonysága: a beteg állapota a kezelés végén (általában 6-12 hónapos kezelés után) (ETR), és a kezelés megszűnése után az állapot fennmaradása (SR). Sajnos a tartósan jó eredmény (tehát a vírus kimutathatatlan, és a májenzimek normális szintet mutatnak a kezelés megszakítása után is) nem garancia arra, hogy a fertőzés nem lobban fel újra.

 

A HCV-fertőzés kezelésére egyre több lehetőség kínálkozik, de a paletta még mindig igen szűkös. A szokásos kezelés peg-interferon-alfa (Pegasys) és ribavirin (Copegus) kombinációjából áll. A peg-interferon-alfa egy természetesen is előforduló, nagyon intenzív immunerősítő hormon mesterséges változata, ami segíti a szervezet saját védekező mechanizmusait. A rivavirin a HCV ellen hatékony antivirális szer. HIV-fertőzés esetén ajánlatos hosszabb ideig folytatni a kezelést, aminek amúgy sokszor nehezen viselhető mellékhatásai vannak. Az interferon alkalmazása magas lázat, fáradékonyságot, depressziót és influenza-szerű tüneteket okoz. Míg az A és a B típusú vírus okozta májgyulladás ellen létezik védőoltás (kérd ki az orvosod véleményét), addig a hepatitisz C vírus ellen nem lehet oltással védekezni. Fennálló krónikus májgyulladás esetén mindenképpen kerülendő az olyan szerek fogyasztása, amelyek megterhelik a májat (alkohol, kábítószerek, koffein).

 

Itt olvashatsz bővebben a vírusos hepatitiszről.

Itt megtalálod a májbetegek egyesületének elérhetőségeit.