Vas megye kastélyai és kúriái

dr. Virág Zsolt: Magyar kastélylexikon

A családra vonatkozó részek:

102. oldal

 Káld

 

 Káld falu a megye középső részének keleti felén fekszik, első írásos említése 1255-ben történt. A XIII. században már két templommal rendelkezett a helység, amelynek legnagyobb birtokosa a Káldy családok voltak. A település a XV. században vált ketté Alsókáldra és Felsőkáldra, amelyeket 1888-ban egyesítettek újra egy községgé. 1422-ben a településen már hetivásárokat tartottak, 1464-bena helység egy részét Mátyás király Döbrönte várának tartozékaként Kanizsai Lászlónak adományozta. A török időkben sokat szenvedett a két falu a hódítók pusztítása miatt. A két Káldy család egészen a XIX. századig megőrizte vezető szerepét a településeken, a XX. század első felében a Wittelsbach és a Maróthy famíliáknak volt itt jelentősebb birtoka.

 Látnivalók:

  • Alsókáldi Keresztelő Szent János római katolikus templom
  • Szűz Mária-szobor, Szentháromság-szobor
  • Szitamajori ménesistálló
  • Farkas-erdő, kirándulóhely

 Káld – Alsókáld

Káldy – Maróthy-kúria

Berzsenyi D. u. 1., műemlék

 Alsókáld földesura a XIII. században már az alsókáldi Káldy család volt, a település területének egy részét viszont kisnemesek birtokolták, ugyanis 1273-ban IV. László király hadi érdemeik miatt az itt élő jobbágyokat felszabadította, és nemesi rangot adományozott nekik. (Alsókáld és Felsőkáld határát a romai katolikus templom mellett álló Szentháromság-szobor jelenti.) Az alsókáldi Káldyak a Herény vasvári várjobbágy nemzetségből származtak, első ismert ősük Bana várjobbágy volt, az ő fia, Páris kapott 1259-ben királyi adományt a később Alsókáldnak nevezett településrészre, míg Felsőkáld a felsőkáldi Káldyak tulajdonát képezte, akik már 1266-ban birtokosok voltak ott. (A két Káldy família nem azonos őstől ered.)

  

104. oldal

 Káld – Alsókáld

Farkas – Habsburg – Wittelsbach-kúria

Szabadság u. 2.

 A kúriát építtető gulácsi Frkas család őse köcski Farkas (I.) János volt, aki alsókáldi Káldy Évával kötött házassága révén szerzett birtokokat Vas vármegyében. Fia, Farkas (II.) János 1694-ben nemesi címet kapott I. Lipót királytól, majd 16969-ban feleségül vette alsókáldi Káldy Ambrus és felsőkáldi Káldy Erzsébet lányát, Káldy Krisztinát, akinek a kezével megszerezte a közeli Farkas-erdő közepén álló – azóta elpusztult – Gulácspusztát, amely a felsőkáldi Káldy família ősi birtoka volt. A pusztáról vette fel a család a „gulácsi” nemesi előnevet.

Az 1754-55-ös nemesi összeírás idején (II.) János fiait, Farkas (I.) László Vas vármegyei nemesi felkelő kapitányt és Farkas József Vas vármegyei esküdtet, Sopron vármegyei táblabírót említették itteni birtokosként. A Farkasok később Alsókáldon is jelentős birtokrészeket vásároltak meg – így például a csányi Csányi család földjeit –, ezenkívül a kissomlyói hegy oldalában nagyobb szőlőbirtoka terült el a famíliának.  

A Farkas család a XVIII. század utolsó harmadában – valószínűleg 1790 táján – építtette fel a kúriát az alsókáldi településrészen, későbarokk stílusban. Az épülete emeltetése (I.) László fiának, Farkas (II.) László Vas vérmegyei táblabírónak, nemesi felkelő őrnagynak a nevéhez fűződik. (A család másik, Józseftől származó ága is építtetett Alsókáldon egy nemesi rezidenciát, amelyet később Farkas Antal-háznak neveztek. A szintén a Szabadság utcában álló épületet teljesen átalakították, így nem lehet megállapítani, hogy egykori kiképzése milyen lehetett, illetve, hogy kúriának vagy háznak tekinthető-e.)

Farkas (II.) László 1818-ban hunyt el, ekkor fia, (III.) László Vas vármegyei táblabíró lett a kúria tulajdonosa, akit 1838-ban bekövetkező halála után Káldon temettek el, utána viszont örökösei eladták a birtokot és a rezidenciát Habsburg (IV.) Ferenc modenai uralkodónak, főhercegnek, aki a Habsburg család este-modenai ágából származott. A főherceg volt Vas ármegye egyik legnagyobb birtokának, a sárvári uradalomnak a tulajdonosa, 1846-ban második fia, (II.) Ferdinánd örökölte itteni birtokait.

Habsburg (II.) Ferdinánd 1849-ben hunyt el, hatalmas birtokai ekkor bátyjára, (V.) Ferenc modenai uralkodóra szálltak. A főherceg 1875-ös halálával férfiágon kihalt a császári-királyi család este-modenai ága, a sárvári uradalmat ekkor unokahúga – (II.) Ferdinánd lánya –, Mária Terézia főhercegnő örökölte, akik 1868-tól Wittelsbach Lajos bajor királyi herceg felesége volt. 1898-ban Wittelsbachot említették a kúria tulajdonosaként, aki 1913-tóül III. Lajos néven Bajorország királya volt 1918-ig. Trónfosztása után sokat tartózkodott magyarországi  birtokán, 1921-ben Sárváron halt meg. Ekkortól egészen az államosításig ötödik gyermeke, Ferenc bajor királyi herceg lett az itteni Wittelsbach-birtokok tulajdonosa.

1945 után lakóházként hasznosították az épületet, jelenleg is ezt a célt szolgálja.

Szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület. Utcai homlokzatán egykor 7 szabályos elosztású ablak húzódott, közülük mára kettőt befalaztak, a többit új nyílászárókkal látták el egy kőkeretes, apácarácsos ablak kivételével. A homlokzatablakait igen erősen kiugró falsávok keretelik.

Jobboldali oldalhomlokzata 3+A osztású, az ablakok keretelése megegyezik a főhomlokzatiakéval, de az ablakokat itt is kicserélték. Az oldalhomlokzaton megmaradt az egykori erőteljes főpárkány, felette magas háromszög-oromzat húzódik, amelyet 5 kisméretű, kör alakú világítóablak tör át. Az udvari homlokzat átalakított.

Belseje egytraktusú elrendezésű, a csehsüveg-boltozatos és teknőboltozatos fedésű szobák mennyezetét virágmintás stukkók díszítik. Az eredeti ajtók és ajtótokok ma is megvannak. A kúria alatt pince húzódik.

 

105. oldal

 Káld – Felsőkáld

Káldy – Habsburg – Wittelsbach-kúria

Berzsenyi D. u. 23., műemlék

 

A felsőkáldi Káldy família első ismert ősei, Sebret és Marcel 1266-ban már birtokosok voltak (Felső)Káldon, majd 1565-ben Miksa királytól új adományt kaptak itteni birtokukra. 1581-ben Káldy Demeternek, Ambrusnak, Jánosnak és (I.) Péternek új, bővített címert adományozott Rudolf király. (A felsőkáldi Káldy és az alsókáldi Káldy család nem közös őstől származik.)

A felsőkáldi Káldy família tagjai főként katonai és közigazgatási pályán futottak be karriert: Káldy (I.) Ferenc pápai alkapitányi, Vas vármegyei alispáni és dunántúli altábornagyi posztot töltött be, fiai közül (II.) Péter Vas és Veszprém vármegyei alispán, pápai alkapitány, István Vas vármegyei főszolgabíró, (II.) Ferenc pedig németújvári főkapitány volt.

Az 1754-55-ös nemesi összeírás szerint az 1581-ben címerbővítést nyerő Káldy János leszármazottai éltek a településem , György és Zsigmond. A kúriát is minden bizonnyal a Káldy Jánostól származó ág valamely tagja emeltette 1800 körül későbarokk stílusban.

 

Szabadon álló, földszintes, téglalap alaprajzú épület. Utcai homlokzata 1+2+1 tengelyes, a szalagkeretes, egyenes záródású, belső vasrácsos ablakok felett megtört szemöldökpárkánnyal ellátott ablakok húzódnak, az ablakokat falsávok tagolják.

A 2 tengelyes rövidebb homlokzatok ablakainak kiképzése megegyezik a főhomlokzat ablakaiéval. A rövid homlokzatok felett magas, törtívű barokk oromzat húzódik, amelyet 3 ferdén elhelyezett ovális világítóablak díszít, amelyeket párkányok és falsávok tagolnak. Hátsó, udvari homlokzata 1+V+A+1+A osztású, középrésze előtt erősen előrelépő, timpanonnal díszített rizalit húzódik, ennek oldalán nyílik a kosáríves záródású bejárati ajtó, a középrizalit ablaka szegmensíves záródású. A tetőzet alatt erőteljes, összetett főpárkány látható. Belsejében teknőboltozatos, stukkódíszes szobák húzódnak, az eredeti nyílászárók ma is megvannak, így a régi bejárati faajtó is, amelyet barokk vasalás és kilincs díszít.

 A Káldy család ismeretlen időpontban, de mindenképpen 1848 előtt adta el kúriáját és a birtokát Habsburg (IV.) Ferenc főhercegnek, de lehetséges, hogy fia, (II.) Ferdinánd volt a vevő, aki 1846-ban örökölte meg apja birtokait.

(Ez ugyanaz a Ferdinánd, akiről a Szabadság u. 2. sz. alatt álló kúriánál is szó volt. A Berzsenyi . 23. sz. alatti kúria a későbbiekben már nem került vissza volt a Káldyak birtokába, ezért a történet további részét most hanyagolom.  – R. M.)

 

260. oldal

Szombathely – Kámon

 

Kámony – Gazdag – (Káldy) – Lindamary – Esterházy – (Thassy) – Bernáth – (Lukáts) – Reiszig-kastély

Szófia u. 20. k., műemlék 

A kastély eredetileg reneszánsz stílusú magját a Kámony (más írásmód szerint Kámonyi) család emeltette a XVI. században. A Kámonyak a hagyomány szerint a Herény nemzetségből származtak, Kámonban és Söptén voltak birtokosok a szántói és széplaki Botka, a felsőkáldi Káldy és a meszleni Meszleny családokkal együtt. A Kámony famíliát 1266-ban már említették, ekkor egy gyilkosság történt a családban, Kámony Bálint megölte Kámony Mysát és Philét. A források szerint 1526-ban a Kámonyiak azzal vádolták Herényi Csőke Ambrust, hogy meggyilkolta rokonukat, Kámony Istvánt. A família tagjairól a XVI. századból több adat maradt fenn, ezek szerint Kámony György 1545-ben megváltott egy nemesi telket, amleyből 4 hold földet még akkor el is adott Ondódy Balázsnak 5 forintért. 1562-ben Kámony Margit két teljes nemesi telket (akkori szóhasználattal kúriát) adott el Botka Ferencnek, majd 1578-ban ő örökölt meg egy itteni nemesi telket, amelyet később eladott, hogy férjét a török fogságból ki tudja váltani.

A Kámonyak után Gazdag Gábor tulajdonába került az épület, aki 2000 forintért felsőkáldi Káldy Istvánnak adta zálogba a birtokot. Káldy 1665-ben 1000 forintért továbbadta a birtokrész és a kőből épült kámoni kúria zálogjogát Lindamary Leonardnak.

 

(A kastély történetében később már nem tűnik fel a Káldy család. – R. M.)