Traianus oszlopa
Columna Traiana

Felállítása egyszerre három célt is szolgált. Megörökítette a császár győztes dák hadjáratát, ez volt az uralkodó síremléke, végül magas-ságával jelezni akarták az Apollo-doros által elhordatott hegynyereg eredeti magasságát.

113-ban állították fel a két könyvtár közötti téren. Avatására 113. május 18-án került sor. Magassága 128 római láb (38 méter). Ebből magának a frízzel díszített oszlopnak a pontos magassága 29,78 méter. Négyszögletes lábazatát 18 hatalmas carrarai márványtömbből alkották meg. Az oszlop dór fejezetet hordozott, tetejére pedig a császár16 római láb magas, aranyo-zott bronzszobrát állították. Ez a 1588-ig a helyén maradt, amikor V. Sixtus pápa kicseréltette a ma is látható Szent Péter szoborra.

A lábazat szolgált a császár sírhelyéül. Itt helyezték el azt az aranyból készült urnát, amiben a császár hamvait őrizték. Kívülről dák fegyverek, a sarkokon virágfűzért tartó sasok díszítik. A talpazat kapuja fölötti feliratot két Győzelemistennő tartja.

SENATUS POPULUSQUE ROMANUS
IMPERATORI CAESARI DIVI NERVAE FILIO NERVAE
TRAIANO AUGUSTO GERMANICO DACICO PONTIFICI
MAXIMO TRIBUNICIA POTESTATE XVII IMPERATORI VI CONSULI VI PATRI PATRIAE
AD DECLARANDUM QUANTAE ALTITUDINIS
MONS ET LOCUS TAN<TIS OPE>RIBUS SIT EGESTUS

 

Magának az oszlopnak spirálisan körbefutó, 200 méter hosszú fríze a két dák hadjárat fontosabb eseményeit meséli el 155 jelenetben. A két hadjárat között szimbolikusan a Győzelem istenasszonya szolgál elválasztóul. Az oszlopra vésett történelem saját korából a környező épületek teraszairól ugyan közelebbről is megszemlélhető volt, de ma csak távolról csodálhatjuk, s ennek a „történelemkönyvnek” az elolvasása csak az oszlopról készített fényképek segítségével lehetséges. Az oszlop ismeretlen mestere nagyszerűt alkotott. Művének egységes szemléletmódja kitűnően ötvözi a folytonosan egymásra következő jelenetek és a fontos események megismétlése által létrehozott római elbeszélő stílust, a hellenisztikus hagyományokkal, amely a síkok egymáshoz illesztésével és a tájábrázolással teszi színesebbé, vagy köti össze, értelmei át a művet. Az elbeszélés csatákat, felvonulásokat, táborveréseket, ostromokat örökít meg, melyek során maga a császár is gyakran megjelenik. Maga a dombormű elég lapos, de a különböző síkjai finoman elválnak egymástól. A hátul álló figurák rajzszerűn bekarcoltak csupán a háttérbe. Alakjainak ábrázolása életteli és valósághű. A mintegy 2600 figura 2/3 életnagyságú. Az eseményeken túl elsőrendű forrása a korabeli fegyverekről és ruházatról való tudásunknak.  Az oszloptest maga „üreges”, belsejébe szűk csigalépcsőt faragtak, amit a domborművek között jól látható keskeny ablakok világítottak meg. Tizenhét dob alakú pároszi márványból épül fel.

Az oszlop mögött egy 17 méter magas korinthoszi oszlopokból álló oszlopsor állt, melynek frízein az első hadjárat megindulása, a hadjáratot megörökítő Victoria és Decebal öngyilkossága látható.

Ez az oszlop volt a pápai Róma első hivatalosan bejegyzett, védelem alatt álló régészeti emléke.

Az oszlop tudományos feldolgozásának, képeinek és azok leírásának a "The Stoa Consortium" által létrehozott  WEB-helye itt található.