Welcome‎ > ‎Danilo Kiš‎ > ‎

Oproštaj s majkom

Oproštaj s majkom

Majko! tvoj staklen pogled dušu moju muti
i režu mi zjene izlomljene bore...
Skamenjena, modra, tvoja usna ćuti,
a ja čujem tihe, nježne razgovore.

Još jednom, majko, o još samo jednom
tople prste ti u kosu mi uroni,
da osjetim, majko, u tom jutru lednom
žar ljubavi tvoje... I dok zvono zvoni,

samo jednu riječ utjehe mi kaži,
pa sklopi oko što u beskraj zuri,
osjećam da taj pogled mene traži,
dok niz svelo lice zadnja suza curi.

O, ta bi suza htjela reći mnogo:
poljubac majke što se na put sprema,
i savjet prije no se kaže ”Zbogom...”
nježnu ljubav majke koje više nema!

1953

Búcsú anyámtól

Anyám! tekinteted homálya lelkem felkavarja,
és a törött ráncok metszik szemgolyóm...
Megkövült és szürke ajkad, mozdulatlan,
pedig hallom hogy szólsz halkan, puha hangodon.

Még egyszer, anyám csak egyetlenegyszer
túrj a hajamba puha ujjaiddal,
hogy érezzem, anyám, a hajnal hidegében
szereteted tüzét... És míg zúg a harang,

halljam még egyszer vigasztaló hangod,
majd hunyd le szemed, nézd a végtelent,
érzem, tekinteted utánam kapkod,
míg halvány arcodon az utolsó könny remeg.

Ó, egyetlen cseppben annyi minden ott van:
az anya búcsúcsókja, hosszú útra készen,
jótanácsa, útnak indulóban,
szép szerelme, mikor Ő már nincsen.


1953

(Translated by Lovas Ildikó)


Comments