Retrotom - Magányba zárva

Kezdjük a végén. Nem kell mentegetőznöd - egy ilyen történet után nem. Kétszer ilyen hosszú lett volna? Sokkal sötétebb lett volna? Hajrá, állok elébe.
Pedig miről szól az egész? Twilight Sparkle összefut a barlangban a szellemmel, majd egy fél perc után lelép. Gyakorlatilag nem szól semmiről, és mégis, ahogyan azt megírtad, az maga a művészet, a hangulatteremtés, a mesemondás. Tökéletesen megértem, mit akartál milyennek ábrázolni a szellemmel, és teljesen átjött Twilight Sparkle jelleme is. Érzem, hogy visszafogott a keret, amibe bele kellett férned, és ennyit tudtál kihozni belőle. Talán egyedül azt vetem a szemedre, hogy miért az utolsó pillanatban küldted be? Annyival minden egyes történetnek tartozol - legyen az szórakozás vagy munka -, hogy több időt szánsz az előkészületekre, a kidolgozásra, az átolvasásra. Akkor észrevetted volna a zűrösebb szóismétléseket is.
Ezen kívül csak egy feladatom van a számodra: írj sokat. Nagyon sokat.