Micsoda beszéd ez: "legközelebb"? 


P. Lekov automatic

Pravoslav Aliasovich Lekov (P. Lekov) is a story-teller, wearing always a  thin-worn Tolstoy shirt, a short-cut Dostoyewsky-beard and a pair of trendy Gogol-glasses

pezsgősdugó, durr, súlytalanság, szorongás, ifrit  

világválság, krízis, katarzis; ad hoc scrabble poézis

another abc

bloggerlonak malaca van, de P. Lekov sem búslakodik  


Micsoda beszéd ez: legközelebb? Mi, gyermekek és felnőttek, akik szeretjük a mesét, akár az öregektől halljuk, akár olvassuk, akár filmen látjuk, nem szeretjük, amikor azt halljuk és/vagy olvassuk: "legközelebb folytatjuk".  Már beleéltük magunkat, hát tessék, ki kell halni belőle. De arra még lehet számítani, az benne van a tévéújságban, fent van az interneten. De mit jelentsenek az olyan kifejezések, mint az, hogy legközelebb majd vigyázni fogok, vagy legközelebb elmondom, legközelebb rövidebbre fogom, legközelebb elintézem, legközelebb odaadom, legközelebb elhozom, legközelebb abbahagyom - nem, ez a sok legközelebb nem a legközelebb van. A legközelebb ugyanis a most van. A legközelebb az én van, a mi van, az ez van, az itt van, a most van. 

Aki azt mondja, "legközelebb", a legtöbbször úgy érti: "a következő alkalommal". De lehet, hogy a következő alkalom száz év múlva lesz. 

A "legözelebb" valójában azt jelenti, hogy a legközelebb az agyunkhoz és a szívünkhöz, az itt-és-most téridejében. Ha jó az idő, mindenki idejön, mihozzánk a térre: a legközelebbi barátaink, ismerőseink, igen, a szomszédaink is, nem legközelebb, hanem most. A legközelebb: most van.

Ha őszintén azt mondom: "legközelebb folytatom", abban nem az az ígéret rejlik, hogy a legközelebbi alkalommal, ami korántsem legközelebb van hozzánk, majd ismét felveszem a most elejtett fonalat, (ugyan, mikor lenne akkor már az ugyanez a fonál!), és ugyanott (ugyan! még, hogy éppen ott!) folytatom, nem, ez az ígéret lehetetlent ígérne. Ha azt mondom: "legközelebb folytatom", vagy "folyt. köv.", abban az a meggyőződés van, hogy a mostani és a legközelebbi alkalom között a fonál egyikünknél sem szakad meg. Az együtt félbemaradt beszélgetés (felolvasás, blog-entry, cikksorozat, auto-meta-logorrhea) külön-külön folytatódik bennünk, s e külön-külön, de szinkronban, Jungiasabban szinkronicitásban maradva valamilyen értelemben kapcsolatban is maradunk - e. g. ESP - a most és a legközelebb között is.  

A fentiek ellenére sem állítom, persze, hogy túljutottam volna a kérdésen, hogy mit is jelent a legközelebb (válaszadással gondolom megváltani az átjárást), ezennel mégis búcsúzom, s ha valaha, hát legközelebb adandok választ. Arról azonban, hogy a múltkor mi történt, lehet, hogy azonnal folytatom, de lehet, hogy nem azonnal. 

(to be tontinued next time)

what happened last time