Pezsgősdugó, durr, súlytalanság, szorongás, ifrit


P. Lekov automatikus

Pravoslav Aliasovich Lekov (P. Lekov) is a story-teller, wearing always a  thin-worn Tolstoy shirt, a short-cut Dostoyewsky-beard and a pair of bifocal Bulgakov-glasses of the latest fashion 

világválság, krízis, katarzis; ad hoc scrabble poézis

Legközelebb

another abc 

bloggerlonak malaca van, de P. Lekov sem búslakodik

BUD-PAN-06-12-07/08 automatikus. ez itten automatikus. ellazultan írok. hagyom, hogy a klaviatúrát fölülről nyomogató ujjaim ellazuljanak és elnehezedjenek, engedem, hogy agytekervényeim addig és arra nyújtózkodjanak, ameddig és amerre a takarójuk ér, ápol, befed, eltakar. Egyszer azonban megérkezik, természetesen lóháton,  az Ent-deckung, a dis-covery, a fel-fedés; de folytatom, amit félbe sem hagytam még (milyen szép gesztus ez egy eckermannista elbeszélőtől!); hagyom, mondom, hogy minden tagom feloldódjék, egész testem és lelkem és szellemem ellazuljon, felmelegedjen, és - nehezüljön is? E pillanatban nem vagyok meggyőződve róla, hogy ezt is kívánnám. Inkább a súlytalanság vonz, igen, bármily paradoxnak is tűnik, igen, vonzónak találom a súlytalanságot, de talán helyénvalóbb lenne, ha azt mondanám: ambivalens vagyok a súlytalansággal kapcsolatban. Amely, mármint a súlytalanság, szubjektíve kétféle lehet: az egyik, amikor egy űrhajós (amerikaiul asztro-, oroszul kozmonauta), mondjuk egy szovjet űrhajós űrsétára indul, és egy gonosz kollégája elvágja az őt az űrhajóval összekötő köldökzsinórt (akkor olyan sebességgel és arrra fog haladni, amilyen sebességgel és amerre az elvágás pillanatában haladt, hacsak akkor nem változtatott irányt vagy sebességet. Ennek az egyik féle súlytalanságnak a másik alesete maga a gonosz űrhajós, aki kettesben akart lenni az űrhajósnővel, ez sikerült is neki, a nő becserkészése azonban már bajosabban, hát persze, hogy a súlytalanság miatt. A gonosz űrhajós, aki éppen a súlytalanság, no meg az űrhajósnő iránti vonzódása miatt lett ily' gonosszá, hogy a kollégáját elpöckölte a végtelen az űrbe, csak, hogy a kolléganőjét magáévá tegye a súlytalanság állapotai között, elég rémes alak, de az elbeszélő e ponton nyugodtan hivatkozhat arra, nem ő találta ki, mivelhogy ez a "soviet insanity" (not moral, but soviet insanity) mindig is erről álmodott. Amikor azonban kettesben maradt a nővel az űrhajóban, rögtön a tettek mezejére lépett, s megérintette a nő bal mellbimbóját, s egy apró puszit cuppantott az orrára, az űrhajósnő úszott vagy százötven métert a teherűrhajó-zsilip felé vezető folyosón, míg végre megkapaszkodhatott egy csőben. A súlytalansáfg másik fő esete a zuhanás. A zuhanást (a vele járó stresszt és légellenállást leszámítva) azonosnak tekinthetjük a súlytalansággal. Ki ne látott volna már filmfelvételt ejtőernyősökről, akik, miután kiugrottak a repülőgépből, de még mielőtt kinyitnák ejtőernyűjüket, zuhanás közben egymásba kapaszkodva különféle alakzatokat vesznek fel. Az eme zuhanásokról készült filmfelvételek jól mutatják, hogy az ejtőernyősök egymáshoz viszonyított mozgása éppen olyan, mint az űrhajósoké. Egy puszi az ejtőernyős nőt is odébb röpítheti akár. Szóval mindkét fajta súlyanaság vonz: a zuhanás is, és az űrszexet lehetővé tévő igazi súlytalan ide-oda lebegés is. Mindkettő vonz, de szorongást is kelt. (v. ö.: Edgar Allan Poe: A perverzió démona.) Ezért van ráció a gravitációban, amelyben a nehézvoltúság testesül. A súlytalanság akár a zuhanástól való félelem, akár a pöckölési kapacitás hiperfelelőssége keltette szorongás miatt bizonytalanságot kelt, s bizony jólesik a költő lelkének, amikor a Földanyácska lefelé vonzza, amikor a lába magától viszi, maga sem mindig tudja, hova. A zuhanás éppúgy, mint a tetszik nem tetszik eszi nem eszi buda nemoda ramada romola égete rombola tünt az isten ostora nyomjunk egy laza ábécét kezdetnek, fagót, szórakoztassuk a moszkvaiakat, a nyájas böngészeket, a meronozókat és az olvasókat alias aliasnem nemkap mást csak amit adnak, képmást. Az interpunkció kérdését most nem vetem el, de nem is vetem fel, mert ha most azonnal metázásba fognék, s nem elég, hogy rosszindulatú eckermannizmusok szövedékeinek mocsarába süllyednék (kéngőzös kipárolgásúra gondolok), hanem rögtön önreflektálnék is, metáznék is, nem, az megengedhetetlen volna, hiszen éppen arról van szó, hogy automatikus ez az írás itten, nem lehet besulykolni vagy eltéríteni, illetve éppen ez a kérdés, mert hiszen ugyebár minden szavunkat téríti valami, egy másik szó, vagy egy brazíliai butterfly szárnylebbentési effektje a szabadság a spontaneitás szabadsága az automatizmus szabadsága az ez. az ez. ez az. akkor is ez, ha mint az automatába szorult eckermann-féreg, helyenként és időnként (téridőnként) itt-ott csomós, göcsörtös. rögös. trombotikus gócokat hagy. Valami ami bedeckt, covered, fedett. A husserli értelemben vett naív szó- és emlékáradat a gabriel garcia marquez dugaját nyomja kifelé, kijön a dugó a palackból, s egyszerre arra lesz figyelmes az író, hogy valami folyik kifelé a pezsgőspalack nyakán, durr, aztán egyszer csak fölfelé, a pezsgősdugóból először egy gyermeknagyságú és emberféle alakú felhő jött ki, betűfelhőnek látta volna az ember, aztán egyszeribe meg azt látja az író ember, hogy az a!, hogy már embernagyságú ez a figura, ami a pezsgőből kigyütt. S mire az író annyit mondhatott volna, hogy Tápiószecső, vagy fapapucs, az alak óriás méretűre duzzadt, és egy ifrit alakját vette fel. A szerző író ember lévén olvasó ember is, ismeri a halász és az Ifrit, A palackbazárt szellem és ezernyi más címen, néven és változatban kerengő mese-mémet, amely az ezeregyéjszakából legalább az egyiken Se here se zádé ajakáról ment adásba nehogymá az automatizmus pont akkor feledtesse az épkézláb mondatszerkezeteket, amikor az írót tetemre írják, figyelmeztetik, hogy ígéret hangzott el, kezdetnek egy ábécét, fagót, egy egészen egyszerűt:

 A. Endre, B. Mihály, Gaius Valerius C., Cs. V. Mihály, D. Alighieri, Thomas Stearns E., F. Mihály, Johann Wolfgang von G. Ted H., Heinrich H., I. Gyula,  J. Attila, K. Dezső, Mihail Jurjevics L., John M., Pablo N., Publius O. Naso, P. Sándor, Sylvia P.,   R. Miklós, William S., Sz. Ákos, T. Árpád, Miguel de U., V. Mihály, W. Sándor, Emile Z

szóval, hogy szavamat szavamba öltsem, szó  szót követett és Ifrit alakzatban vizualizálódott, miközben láthatólag betűkből állt. Néha bizonyos szemszögből és távolságból egy-egy értelmes szöveg vált láthatóvá, ezek nem voltak ifritek, legfeljebb ifritek az Ifritben. Mert a nagy dzsinn, az Ifrit ott állt, ahol nemrég még a pezsgősüveg, s égi magasságból dörögte az elbeszélőhöz: Légy átközott, Édes Gazdám! Hogyhogy csak most szabadítottál ki? Menten agyon taposlak! - Halkan beszélt a dzsinn, de még így is orkánnal felérő volt a lehellete. Aztán, mielőtt az elbeszélő összecsinálná magát, újból elűvölti magát a szellem: Parancsoljál velem, Felséges Gazdám! Alázatos szolgád vagyok! Minden kívánságodat teljesítem! És lehajol, hogy a tenyerére vegye, s azon hordozza az írót, aki egy ideig varázslatosan érzi magát saját tenmaga pezsgőjéből perszonifikálódott irás-ifritjének tenyerén, ám rögvest szédülni kezd, különösképpen, mert az Ifrit a tenyerét a szájához emelve repült az íróval sebesen a levegőégben, s azt suttogta fülsiketítő robajjal a fülébe: "Hogyhogy csak most szabadítottál ki a pezsgőspalackból, Te szemét, böszme, elkúrt faszkalap?! Édes Gazdám,  tudod, mennyit gondoltam odabent a palackban arra, milyen gazdagon megjutalmazom azt, aki majd kiszabadít, de mert évszázadokig senki sem jött, senki sem szabadított ki, nem tudom, annyi volt-e, de évszázadoknak tűnt, hát elhatároztam, hogy aki kiszabadít, annak minden kívánságát teljesítem, de legelőször is azt, amikor a saját halálát kívánta. Ugyan, kivel nem fordult volna már ilyesmi elő?! Hát dögölj meg, Köcsög! Ilyeneket duruzsolt a fülembe az Ifrit, én meg összeszorított fogam közt ezt a nótát sziszegtem a levegőégben:

Nehéz a pezsgősdugótól búcsút venni - ma este mégis megteszem, s ha idekint, ahol tágasabb,  kevésbé jó lesz, legfeljebb a régi irodalmi iniciálé-gyűjteményre, a végtelen szingularitásra emlékezem! 

- emlékezem a pezsgősüveg gyomrában, ahol nem kevésbé nyomasztó, mint egy szovjet tengeralattjáróban. [What about this topic: griffmadár (rukh-madár) a palackban? Ahogyan a tengeralattjáróról indítható atomrakéták, a pezsgűspalackból is azonnal kirepülnek a betűk, de nem beprogramozott, egyetlen cél felé, hanem tömegesen spriccelve széjjel  mind, a végtelen szingularuitásból egyenesen az üveghegyeken is túlra, a kígyók völgyén is túlra, szküllán és kharübdiszen, Ókeanoszon, Thalassán, Avantgrádon is túlra, s ahogy a szelek szárnyán ide-oda repül a sokmilliárd betű, ide is száll belőlük, oda is, amoda is, ennyi ide, annyi oda, amannyi amoda. Mindenféle betűkészletek, de bármily nagy számúak is, végtelenül kevés félék az áltakluk hordozott információk sokmilliárdos, billiárdos, rulettes méreteihez képest. Nem mindegy, hogy egy jel nyolc bites vagy több? szóval jut a betűkből bőven mindenhová. A betűk az utcán hevernek - az írónak csak le kell hajolni értük, és - és megfelelő sorrendjükről kell gondoskodnia, mégpedig haladéktalanul! Ez nagyon fontos! Haladéktalanul! Annyira töredékes, annyira ad hoc, annyira staccatóban elmondott pontok, bitek, atomok, monászok, mémek apró bogáncsa a tudásunk, as nnyira esetleges minden, amit tehetünk, hogy azt - tegyük meg haladéktalanul. A griffmadárnak szentelt zárójelet bezárom.]

Írónak lenni ambivalens állapot, úton levés pezsgőspalack és Ifrit között - hogy melyik a Szküllá s melyik Kharübdisz, nem tudom.

Ezt most mint táncos mondom, hogy úgy eljárnám a meronost rá, de akkor el kéne dönteni, mit kurziváljunk, a Gúzsba kötve táncolásban a gúzs fokát előre be kellene állítani - nem, ezt e pillanatban tisztemnek nem tekintem.

automatikus lekov lekov automatic tessék tessék folyton folyvást lekov automatic most vegyenek "ma iszom holnap nem lesz" (ezt most csak kulturhistorisch mondom, miután Borisz Boriszovics Bornemisz Boriszovicsra változtatta a nevét), etruszk pre-etruszk nem emlékszem szerb antal vagy kerényi talán az utas és holdvilág nulla dies sine linea. Koncz Zsuzsa is megénekelte, hogy rohan az idő! És milyen igaza volt: bejött neki! 

jobb ma egy veréb mint holnap talpad feldobod 

feldobják talpad, leesik tőzsdeindex, mi az?