bloggerlonak malaca van, de P. lekov sem búslakodik

nulla dies sine linea project anno 2007 starts here

P Lekov - foglalkozására nézve elbeszélő - jobbára vékonyra nyűtt Tolsztoj-inget, rövidre nyírt Dosztojevszkij-szakállt és divatos Gogol-szemüveget viselt. Igaz, látták már bifokális Bulgakov-szemüveggel sőt Flaubert-csiptetővel is az orrán, egyesek pedig arra is esküdni mernének, hogy olykor krómacél-keretes Kierkegaard-szemüveget hordott, amelynek az egyik lencséje kicsinyített, a másik (csodáknak csodája, koincidenciáknak koincidenciája) nagyított!

pezsgősdugó, durr, súlytalanság, szorongás, ifrit  

világválság, krízis, katarzis; ad hoc scrabble poézis

another abc

legközelebb

 

Bloggerlonak malaca van, ez most már szemmel látható, de azért Pravoslav Aliasovich [Pravoszláv Aliászovics; P.] Lekov (én) sem búslakodik (búslakodom). Nem sírok. Írok.  Mert nincsen olyan ember, ki ne érezné egyszer (s mindenkorra), hogy írni kell (írni kell), vagyis Koncz Zsuzsát megőrizve meghaladtam (vagy megszüntetve megőriztem, lásd, vagyis halld Cseh Tamást: "állitsuk, hű deremek, /állítsuk, hű de remek /feje tetejéről a talpára Hegelt, /passzolj még egy cigarettát!" 

megint betű sor ok kezd cigaretta passz fordíts remek passz menet kör te sző lő megint le megyek alfába, az a előttre, a meta a-ba, ahol minden betűk, minden betű-sorok kezdődnek. Legújabb versciklusom címe (engedelmeddel, nyájas Böngészem), az lehetne talán: Betű-sorok. Vagy kevésbé avangard megfogalmazásban: szó-sorok. 

De nekem mégis az avantgard megfogalmazásra kell törekednem, mert vonatom, a Peresztrojka Expressz Avangrádba tart (Kovács János erkölcsi, Andróczky György és a Krieg-házaspár szellemi-technikai, valamint Kürti és mások pénzügyi védnöksége alatt.)

- no, ezekről a védnökségekről elbeszélő legyen a talpán, aki úgy tud beszámolni, hogy közben ne keverne össze címzetes és valóságos védnökségeket, ceremoniális és hús-vér gondnokságokat. Ezért ezt a részt most át is ugrom, hiába terveztem úgy a regényemet, hogy egyes egyedül ez az apró részlet 53 oldalt töltött volna meg minimum és feleslegesen - nem, ezeket inkább a sutba dobtam, s szívesen átengedtem a rágcsálók bírálatának, pedig az jóval szigorúbbnak bizonyult, mintsem előzőleg feltételeztem. Amikor ugyanis az éhes egerek ezrei  rárontottak a Szerkesztésnek Eleve Áldozatul Esett Passzusok Könyvtárának, akkora pusztítást végeztek benne, hogy a nyomukban, kilóra mérve,  hatszázhatvanhatszor annyi egérszar maradt, mint értelmes mondatokkal teleírt dokumentum. (És most még csak nem is utalok Borges Bábeli könyvtárára, mivel nem kakofóniából, hanem kakából maradt kétharmadezerrel több, mint szövegből.) És az egér-ürülék roppant mennyisége már nem tartalmazott elégséges információt a későbbi megérthetőséghez. Így aztán lehet sajnálni, hogy a csótány dns-láncaiba idejekorán nem vitték be az adatokat, hogy azok adott esetben akár egy atomháború utánra is tovább örökítődhessenek. Ilyen a világtörténelemnek, illetve a mémek evolúciójának egy apró zsákutcája.