A pilisvörösvári bányászsztrájk története

80 évvel ezelőtt majd egy országot megmozgató bányászsztrájk kezdődött Pilisvörösváron. Az éveken át tartó rossz bánásmód, alacsony fizetés és önkényeskedés ellen keservesen harcoló bányászok 1928. november 23.-án sztrájkba léptek, elindítva ezzel az évtized legnagyobb bérmozgalmát. Ezen a napon a pomázi járás főszolgabírája a következő táviratot adta fel:

"Jelentem, hogy Pilisvörösváron a Budapestvidéki Kőszénbányánál a mai napon a munkások bérmozgalmat indítottak és sztrájkba léptek. Békéltető tárgyalásokat a helyszínen személyesen vezetem. Kilátás van a békés megegyezésre. A községben rend és nyugalom van."

Azonban csakhamar nem történt megegyezés.

A sztrájkoló bányászok követelései a következők voltak:

- Engedjék el a telepen lakó bányászoknak a lakfenntartási illetéket, a községben lakó bányászoknak pedig adjanak lakbérpótlékot.

- Részesítsék a bányászokat díjmentes szénjárandóságban.

- A 8 órán felüli munkáért 25%-os pótlékot igényelnek.

- A 40 filléres órabérnek 8%-os felemelését kérik.

- Karácsonyi segélyt igényelnek.

Ezek a kívánságok azért merültek fel, mert amikor a bányatelepeken áttértek a készpénzbérezésre, a Budapestvidéki Kőszénbánya Igazgatóság – a Magyar Általános Kőszénbányától eltérően – magasabb bért fizetett azon a címen, hogy nem adnak ingyen lakást, fűtést és világítást. Azóta a bérekben eltolódás állt elő és a pilisvörösvári vájárok napi átlagos keresete 40 fillérrel szállott a tatabányai keresetek alá, s amellett fizetniük kell a szénjárandóságért, s a lakásért, míg a tatabányai munkások magasabb kereset mellett díjmentesen élvezik a lakást, fűtést, világítást. A belga érdekeltségű Budapestvidéki Kőszénbánya Társulat már régebben elzárkózott az elől, hogy megadja a lakbérpótlékot, a természetbeni lakást, természetbeni szénjárandóságot, s azt ígérte, hogy ezek helyett inkább nagyobb béreket ad majd. Ámde négy év óta a bányamunkások nem kaptak semmiféle bérjavítást, sőt ennél a társaságnál a munkások keresete műszakonként 40 fillérrel alacsonyabb, mint az átlagos bányászkereset. December elején a bánya vezérigazgatója miután Pilisvörösvárott tárgyalt a bányamunkás szövetség képviselőivel, az alábbi ajánlatot tette:

A munka felvétele esetén hajlandó az igazgatóság a karácsonyi segély folyósítására és - hogy a kibontakozást előmozdítsa - visszavonja az eddigi felmondásokat. Azonkívül ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy esetről esetre megvizsgálja a munkások bérbeosztását és a sérelmeket orvosolja.

Az eseményekről a Népszava december 2-i száma így számol be:

"Szombaton reggel nagy élénkség volt Pilisvörösváron. A sztrájkoló bányamunkások sűrű sorokban vonultak a Hinora-féle vendéglő felé, amelynek udvarán kb. 1000 bányász gyűlt össze, hogy a vezérigazgató legújabb válaszát meghallgassa, s állást foglaljon a sztrájk ügyében.

A vezérigazgató kijelentette, hogy hajlandó kifizetni a karácsonyi segélyt, de a lakbérpótlék és a szénjárandóság felemelésére irányuló kérést nem teljesíti. Az igazgatóság válaszát 4 bányász fogadta el, 917 az elutasítása mellett döntött."

December 19-én a politikai rendőrség az alábbiakban jelenti, hogy az igazgatóság miért nem siet a sztrájk megszüntetésére: Liposits műszaki igazgató egy bizalmi emberünkkel beszélgetve a következőképpen vázolta a helyzetet: 

"A Lipót-akna, amelyben 1100 munkás dolgozik, már régóta nem jövedelmez. Erre effektive ráfizetünk."

A sztrájk közben megérkezett a tél, s vele együtt a hideg, a bányászok és családjaik fűtés és élelem nélkül maradtak. Karácsony előtti napokban az elkeseredett asszonyok kénytelenek voltak felvenni a munkát - s ezzel együtt megtörni a sztrájkot- hogy éhező gyermekeiknek élelmet tudjanak biztosítani.

-az éhségmenet az ürömi vasútállomásnál-

 

Háromhetes hiábavaló várakozás után december 11-én Pilisvörösvár és Pilisszentiván népe elkeseredett lépésre határozta el magát: közel 2000 bányász, feleség és gyermek megindult Budapest felé, hogy lássa a főváros népe az ő nyomorúságukat és felébressze a kormány felelősségét. Asszonyok lépkednek a sereg élén; munkásasszonyok, bányászok asszonyai. Sápadt arcukról a nélkülözés tükröződik. Ruhájuk kopott, sáros, elhasznált. Szemereg az eső és sok anya gyermekével együtt dagasztja a sarat. Többen botra támaszkodva jönnek. Az ürömi állomásnál a budapesti rendőrség várja őket Andréka Károly főkapitány-helyettessel. Közben megérkezik a pilisvörösvári csendőrség is a bányakapitányság autóján. A csendőrség elállja az utat, így a menet is megáll. A rendőrség képviselője közölte a bányászokkal, hogy nem mehetnek tovább, de egy 15-20 tagú küldöttséget bevisznek a parlamentbe. Vass József miniszterelnök-helyettes fogadta a küldöttséget. A következőképpen szólt hozzájuk:

 

„A kérdéssel foglalkoztam és tájékozott vagyok a helyzetről. Szeretnénk, ha Pilisvörösvár bányászai még Karácsony előtt munkába lépnének, mert különben teljesen elszegényednek. Minden meg fog történni, hogy méltányos, jogos és emberileg teljesíthető eredményre jussanak a tárgyalások.”

 

A budapesti éhségfelvonulás után a kormányzat, a bányavállalat, a szakszervezeti vezetés egyaránt azt remélte, hogy a pilisvörösvári bányászok beszüntetik a sztrájkot. De nem így történt. A sztrájk tovább folytatódott, mert a munkások nem hittek az ígéretekben. Tekintettel arra, hogy a sztrájk hetedik hetében az egész országra kiterjedő bányászsztrájk fenyegetett, a bányaigazgatóság mégis hajlott a megegyezésre. A Népszava 1929. január 15-i száma közli a népjóléti minisztériumban lefolytatott tárgyaláson megszületett megegyezés nyolcpontos határozatát:


- Az igazgatóság engedélyezi a karácsonyi segélyt.

- Azoknak a bányamunkásoknak, akiket az igazgatóság vasárnapra berendel, a rendes munkadíjon kívül 50%-os pótdíjat ad.

- Azok a bányamunkások, akik az igazgatóság beleegyezésével önként jelentkeznek vasárnapi munkára, az igazgatóságtól 25%-os pótdíjat kapnak.

- Az igazgatóság azokba a lakásokba, ahol a villany nincs bevezetve, bevezeti azt.

- A pilisszentiváni bányászok előleget kapnak.

- A lakbérpótlék és a szénjárandóság ügyében április 1-től a tatabányai rendszert vezetik be.

 

Az egyezményt január 20-án ismertették a vörösvári bányászokkal. Bár a bányaigazgatóság ígéretet tett Dréhr államtitkár jelenlétében, hogy a sztrájk miatt senkit sem fognak elbocsátani, ez hazugságnak bizonyult, ugyanis a munka felvétele utáni hetekben, hónapokban folyamatosan 170 bányamunkásnak mondtak fel. Természetesen elsősorban a sztrájk vezetőit bocsátották el. Sokan visszatértek a paraszti munkához vagy mint gyári munkás helyezkedtek el a fővárosban, de voltak kivándorlók is.

A pilisvörösvári önkormányzat előtti téren felállított bányász emlékmű az 1928. november 23-i sztrájk mementója, Bajnok Béla szobrászművész alkotása.

Az írásbeli és képi anyagokért köszönet Fogarasy Attilának!