Szent Borbála, a bányászok védőszentje


 

 

a Bányásznap kialakulása

 

A bányásznapok kezdeti időszakára írásos anyag nem áll rendelkezésre. Az erre az időre vonatkozó megállapítást, azt a XVIII. század elejéről már írásos anyag igazolja. A bányászok iránti tisztelet és megbecsülés jeleként jött létre a Bányásznap. A bányamunka nehéz és veszélyes volta megkövetelte a munkafolyamatok gondos, alapos előkészítését és végrehajtását. A veszélyek megelőzéséért és elhárításáért Istentől kértek segítséget, oltalmat. Ehhez választották közvetítő védőszentjüknek Szent Borbálát. Hazánkban a XIX. század közepén megindult ipari-társadalmi fejlődés alappillére a szén volt. A XIX-XX. században alakult ki Magyarországon a mélyművelésű szénbányászat. Ezen időszakban az európai államokban már hagyományossá vált a bányásznap, amely minden év december 4.-én Borbála napját követő első vasárnapon került megünneplésre.

 

a pilisszentiváni bányásznapok ünneplésének története

 

Az első pilisszentiváni bányásznapot 1903-ban tartották meg. A Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. által megépített Erzsébet-aknai bányaüzem termelésének megindítása után a Borbála kápolnát megépítették. Ez a Kápolna a Jóreménység utca kezdeti szakaszának bal oldalán állott. 

-

2010-ben az új orvosi rendelő építése közben bukkantak rá a 70 éve eltemetett kápolna alapjaira. A maradvány kiásásakor kiderült, elég rossz állapotban van, egyik része megsüllyedt, így az alap szinte kettétörve került elő. Felmerült a kápolna eredeti helyén történő újjáépítése, de ezt sajnos hamar el kellett vetni, mert a közeli műút nyomvonalába beleesett volna. Az alap kiemelése és más helyen történő újjáépítése is szóba került, de különféle indokok és a kellő kiállás hiánya miatt ez sem valósult meg, holott az alap több hétig volt mindenki számára megtekinthető. Végül az a megállapodás született, mely szerint az útburkolat alá kerülő részeket az aszfaltban piros térkővel jelölik meg, azokat pedig amelyek kívül esnek, a talajfelszínig visszaépítik. Néhány éve tervbe van véve a kápolna visszaépítése. A tervek már elkészültek, bízzunk benne, hogy hamarosan elkezdődik. Ha nem is eredeti helyén, de eredeti formájában.

-

A bányásznapi ünnepség a kápolnánál megtartott egyházi szertartással kezdődött, majd körmenettel fejeződött be. Utána a bányaigazgatóság fogadást tartott, melyen a legjobb dolgozók pénzjutalomban részesültek, s ezzel zárult a bányásznap. A későbbiekben üzembe helyezett munkásotthonban -majd kultúrházban- a bányásznapi ünnepségek programja bővült az igazgatóság által fenntartott kultúrcsoportok műsoraival. A Solymár-akna bezárása után az igazgatóság a Pilisi medencében beszüntette a tevékenységet. Ezzel egy időben a bányásznapok megtartása is elmaradt. Ismeretlen okok miatt a Borbála kápolnát lebontották. Az István-aknai mező feltárására és működtetésére 1941-ben alapított Pilisszentiváni Kőszénbánya Rt. megkezdte a Szent István-akna mélyítését és a Borbála-táró kihajtását. 1944. XII. 3-ig évente megtartották a bányásznapokat. Az ünnepség egyházi szertartással kezdődött, majd utána az igazgatóság pénzjutalmat osztott ki a dolgozók között. A most következő imát a Pilisszentivániak is ismerték és a bányászok mindennap elimádkozták, mielőtt lementek a bányába:

"Heilige Barbara, du edle Braut

Mein Leib und Seel' sei dir vertraut,

Sowohl im Leben als im Tod

Komm mir zu Hilf' in meiner Not;

Hilf, dass ich vor meinem letzen End',

Empfang daß heilige Sakrament.

Bei Gott mir so viel nur erwerb,

Das ich in seiner Gnade sterb'.

Den bösen Feind weit von mir treib'.

Wenn sich die Seel' vom Leib abtrennt,

So nimm sie auf in deine Hand'.

Behüte sie vor Höllenpein

Und führ sie in den Himmel ein."


Sajnos a háborút követően a szobrot és a szentképet eltávolították. A Szent Borbála szobrot egyes vélemények szerint összetörték, de a Szentkép megmenekült. A háborús események megszűnése után ismét megtartották a Borbála napi bányásznapokat, de már egyházi szertartás nélkül, társadalmi ünnepség keretében. 1951-ben az eddigi Borbála napi ünnepség helyett a Bányász Szakszervezet javaslata alapján a kormány szeptember első vasárnapját jelölte ki bányásznapi ünneppé a következő esemény emlékezetére: 1919-ben a tatabányai bányaigazgatóság ismét vissza akarta állítani a 12 órás munkaidőt. Ez elégedetlenséget váltott ki. Három bányász letartóztatása csak fokozta a rossz hangulatot. A bányatelep munkásai tiltakozásul szeptember 6.-án az igazgatóság épülete elé vonultak. Az elmérgesedett helyzetben a csendőrök vezetője kiadta a tűzparancsot, a csendőrök a tömeg közé lőttek. Hét bányász meghalt, sokan megsebesültek. Ennek emlékét őrzi 1951 óta a szeptember első hetének végén ünnepelt bányásznap, amely minden évben mostmár egyházi szertartás nélkül társadalmi népünnepéllyé változott. Kezdetben a sportpályán, majd az István-akna alatti térségben lett megtartva. Az ünnepség napján kora reggel a bányászzenekar a község utcáit járva zeneszóval köszöntötte a lakosságot. Az ünnepség délelőtti nagygyűléssel, majd különböző kultúrális csoportok adtak műsort. A délelőtt találkozóval, majd ebéddel zárult. Délután ismét művészeti és kultúrális csoportok adtak műsort és kora estig szórakoztatták a közönséget, majd utána éjfélig-hajnalig tartó népünnepély tette színessé a bányásznapot. A fentiekben leírt ünnepségek minden évben a Pilisi Bányaüzem bezárásáig, 1969 decemberéig megtartásra kerültek. Ezt követően az ünnepségek szerény keretek között minden évben a Bányász Szakszervezet szervezésében kerültek megtartásra. 1993-ban Pilisszentiván főútja mellett megépített és felszentelt bányász emlékmű a pilisszentiváni szénbányászat múltjának mementója. A főútról nézve az emlékmű egy pilisszentiváni csilléből egy aknakorongból és mögötte egy aknabödönből áll. A csille elölnézeti oldalán két réztábla, középen a bányászcímer. A baloldali réztáblán a bányászat múltjára vonatkozó felirat, a jobb oldalin 36 életet feláldozó bányász neve van feltüntetve. A bányász emlékmű Klinger János okl. bányamérnök kezdeményezésére, irányításával, anyagi támogatásával, valamint az Önkormányzat és a helybéli bányászok, lakosok összefogásával és anyagi támogatásával épült, és az itt megrendezésre kerülő ünnepségek időpontja továbbra is a régi hagyományok szerinti december 4.-i Borbála napot követő szombat lett.

Sajnos a jelen történései kevésbé veszik figyelembe a bányász múlt hagyományait, az elődök örökségeinek ápolása, gondozása sokszor tizedrangú feladattá válik. A bányászok hagyatéka csak akkor mondana valamit a jelen társadalom számára, ha azt felhasználná, annak részeit beépítené cselekvéseibe. De a mai nemzedék múltba nézését ködfüggöny takarja el. A bányászat múltjának megismerése, a múlt hagyományainak ápolása a jelen nemzedék számára kevésbé, vagy egyáltalán nem bír fontossággal. Ezt a ködfüggönyt szeretné eltüntetni a Pilisszentiváni Helytörténeti Egyesület, amely kiemelten foglalkozik a falu és részben a pilisi medence múltjával, jelenével. Az általuk 2007. december 8 és 11 között szervezett bányászati emlékkiállításnak igen nagy sikere volt a falu lakosságának körében. Kezdésnek remélhetőleg sikerült kicsit felbuzdítani a mai fiatalokat a lakóhelyük és elődeik múltjának megismerésére.


"Olyan közösségnek, amely ennyire tiszteli a múltját, a jövője is reményteli."

dr. Tardy Pál