A bányászatban előforduló szakkifejezések névsora -

a teljesség igénye nélkül

 

Akna: külszínre nyíló függőleges bányatérség. 

Aknabödön: régen használt szállítási eszköz. A függőaknákban alkalmazták kisebb mennyiségű szén, vagy más termelvény, esetleg emberek szállítására. A modern bányászatban aknamélyítésre használják.

Aknakorong: Az aknatoronyban található vízszintes tengelyű küllős korong, feladata a szállítókötél tartása és terelése

Aknász: több munkahely közvetlen felügyeletét ellátó középszintű szakember.

Altáró: csekély emelkedéssel (pár ezrelék) hajtott vágat, amit régen a felette elhelyezkedő bányatérségekben fakadó vizek elvezetésére használtak. Gyakoriak a szállításra használt altárók (Jóreménység-altáró) is. A gőzgépek megjelenése előtt az altárókon vizet szállítottak a bányákhoz az aknaszállítógépek működéséhez.

Bányaművelet: minden vágathajtási, fejtési és fenntartási tevékenység összefoglaló elnevezése. Ma már a szaknyelvben nem használatos.

Betömedékelés: a tömedékelés a fejtések, bányatérségek felhagyásának egyik módja, melynek során az üregeket idegen kőzetanyaggal töltik fel. Bányák felhagyásakor (bezárásakor) a külszínre nyíló létesítményeket (lejtősaknák, tárók) részben, vagy egész hosszon betömedékelik, s a külszíni nyílásokat elfalazzák. Az aknákat általában vasbeton fedlappal zárják le.

Biztosítás: bányatérségek körüli kőzetköpeny mesterséges tartószerkezetekkel történő megtámasztása, ami támokkal, ácsolatokkal, falazattal, hidraulikus gépi emelőkkel történhet.

Csapatcsillés: azok a csillések, akik állandó csapatokba voltak beosztva (a csapatoknak állandó fejtési vagy elővájási munkahelyeik is voltak). A csillés elnevezés a bányászatba a segédmunkásokat jelentette, akik sok helyen és beosztásban dolgozhattak. Egy jó csapatba állandó beosztású csillésként bekerülni már bizonyos „rangot” jelentett, ezekből a munkásokból lettek a segédvájárok, majd vájárok.

Csillés/csatlós: a bányászatban a segédmunkás megnevezése, aki vájárok, segédvájárok irányításával dolgozik a bányában. Régen elsősorban a kézi csillézés volt a feladatuk, innen ered az elnevezés is.

Csorga: bányavágatokban kiképzett vízelvezető árok, ami általában a zsompokba vezeti a vizet, ritkán a tárókon a külszínre.

Elfulladás: ha egy vízveszélyes bányába olyan mennyiségű víz tört be, amit nem tudtak elvezetni, vagy kiemelni (pl. nem volt elegendő a szivattyúk kapacitása), akkor  bányákat teljesen elöntötte a víz, nem tudtak termelni. Ezeket a bányákat néha csak bányamezőket, ideiglenesen vagy véglegesen fel is kellett hagyni. Az ilyen vízzel elöntött bányákra, bányamezőkre mondták, hogy elfulladtak.

Ereszke: olyan lejtős bányatérség, amelyben a termelvény szállítása lefelé történik. Korábban ezekben a szállítás drótkötél vontatású csillékkel történt, napjainkban már gumihevederes szállítószalagokkal.

Fedő, fedü: a bányatérségek ill. a viszonyításul szolgáló rétegek feletti részek megnevezése. Használják önállóan is, ekkor általában a viszonyítási hely feletti kőzeteket értik alatta, de összetételben is használják fedőkőzet, fedővíz.

Fekü: a fedőről írottaknak megfelelően a viszonyítási hely alatti részek. Fekü vízveszély pl. a bányaműveletek alóli rétegekből származó vízveszélyt jelenti. A pilisi területen a fekü oldali karsztvízveszély volt a jellemző, csakúgy mint az egész Dunántúli-Középhegység területén.

Fékpálya: olyan lejtős vasúti pálya, ahol a termelvény szállítása lefelé történik, az üres csillék pedig felfelé haladnak. A szállítás drótkötélpályán zajlik, az üres csilléket a lefelé mozgó teli csillék húzzák fel. A nagy vonóerő miatt egy fékművel kell a kötelet a visszaterelő korongnál fékezni.

Főte: bányatérségek felső határoló lapja (a köznyelvben ezt plafonnak mondanák), illetve felső határoló kőzetrészek.

Fúrólyuk: fúróberendezéssel a kőzetbe mélyített furat. Sokféle fúrólyukkal találkozunk a bányászatban. Néhány fontosabb alkalmazás: kutatófúrások a nyersanyagkutatást, a kőzet.- és vízviszonyok felderítését, stb. szolgálják. termelő fúrásokból vizet, földgázt, kőolajat emelnek a felszínre, robbantólyukakkal a kőzetbontást végzik, az ún. előfúrásokkal pedig a víz és gázkitörések ellen védekeznek.

Harántvágat (harántfejtés): meredek dőlésű vastag telepekben, telérekben a fekütől a fedő irányába haladó szintes vágat, vagy fejtés. (fekü: a telep alsó lapja - fedő: a telep felső lapja)

Iszapolás: víz és homok, vagy pernye keverékének (zagy) felhagyott bányatérségekbe való juttatása. Régebben főleg fejtési üregek kitöltésére alkalmazták, hogy megakadályozzák a fedő kőzetek és a külszín süllyedését. Napjainkban elsősorban tűzvédelmi céllal iszapolnak a bányákban. 

Jövesztés: eredeti állapotú kőzetek, hasznos ásványi nyersanyagok termelési célú megbontása, amely történhet kézi szerszámokkal, gépekkel, robbantással, nagynyomású vízsugárral (hidraulikus jövesztés).

Kutató táró: olyan vízszintes vágat, amelyet (esetünkben) szén kutatására létesítettek.

Légakna: feladata a bánya szellőzésének biztosítása. Nagyon gyakran a tömedékanyag beadására is szolgáltak. Általában függő, ritkán lejtősaknák kapták ezt a szerepet.

Lejtősakna: általában 15-70 fokos dőlésszögű, külszínre nyíló vágat, amelyben különleges szállítási módot kell választani (fogaskerekű mozdony, kötélvontatású csille, gumiszalag, függőpályás mozdonyvontatás (Scharf), ércbányákban gépkocsi. Érdekességként megemlítem, hogy a budapesti metrókban is a mélyállomásokat mozgólépcsővel felszerelt lejtősaknákon lehet megközelíteni.

Lyukasztás: az a művelet, amikor két vágat összetalálkozik

Meddő: a bányából kitermelt nem hasznosítható kőzetanyag.

Meddőhányó: a kitermelt és nem felhasználható kőzetanyag ideiglenes, vagy végleges elhelyezésére szolgál. Ritkán völgyeket, mélyedéseket töltenek fel vele, mélyművelésű bányáknál többnyire kúpos, vagy dombszerű meddőhányók fordulnak elő. 

Monitor: a vízágyú régi elnevezése

Nyomköz/nyomtáv: a két sínszál között mért távolság, leggyakrabban milliméterben adják meg.

Nyugalmi vízszint: a bányákat gyakran veszélyeztetik olyan karszt- vagy rétegvizek, amelyekben nagy a víz nyomása. A széntelepek alatt található karsztosodott mészkő és dolomit rétegekből a víz réseken, repedéseken, fúrólyukakon a túlnyomásának megfelelő magasságra képes felemelkedni (1 bar túlnyomás 10 m magasra emeli a vízoszlopot). A nyugalmi vízszint az a tengerszint feletti magasság, ameddig a víz felemelkedik, ha a túlnyomásos réteget megnyitják. A pilisi területen ennek az eredeti értéke a tengerszint felett 130-132 m körüli  magasságban volt.

Öngyulladás (spontán bányatűz): jó minőségű szenek külső ok nélküli gyulladása. Fejtések omladékában, szénben hajtott vágatok 1-2 méteres körzetében történhet öngyulladás, ha az oxidációhoz szükséges oxigén utánpótlása biztosított, a keletkező hőé azonban nem. A bányatüzek során nagy mennyiségű életveszélyes szén-monoxid keletkezik. A kifejlett bányatüzek oltása nehéz, esetenként csak a bányamezők lezárásával lehetséges, ami napokra, hetekre is lehetetlenné tudja tenni a termelést.

Öreg művelet: régi, felhagyott bányavágat, fejtés, bányatérség

Sifer: a meddőkőzethez tapadt, vagy inkább a közéjük keveredett széndarabkák. Ez a szén is képes öngyulladással meggyulladni, ez okozta, hogy füstöltek a meddőhányók,s ezért volt körülöttük büdös, kénes szag is. A 20-as, 30-as években a környék meddőhányóinál gyakoriak voltak az olyan öreg, bányában megrokkant emberek, akik nap mint nap a sifer szén gyűjtögetésével foglalkoztak, amit aztán később felhasználtak, vagy eladtak. Egy egész napi munkával néhány zsák sifert tudtak összeszedni, amit félreraktak, felcímkéztek, majd este a bánya teherautója szállította ki őket a házaikhoz. A szén effajta gyűjtése még hasznos is volt, mivel csökkentette az öngyulladás veszélyét, de ugyanakkor veszélyes is, mert szén-monoxid mérgezést lehetett kapni, ezért a későbbi évtizedekben már tiltották. Neve a német "Schiefer" szóból ered. (Pilisi szénbányák)

Sikló: olyan bányavágat, amelyben a termelvény szállítása lefelé történik. Csille szállítás esetén a teli csillék húzzák fel drótkötél segítségével a másik pályán lévő üreseket (lásd még fékpálya). Sok helyen a meddőhányóra felvezető vasúti pályákat is siklónak nevezik, annak ellenére, hogy itt a teli csillék felfelé haladnak.

Súlytólégrobbanás: a Metán (CH4) és a levegő robbanóképes keveréket alkot 4,5-15 %-os metán tartalomnál. Ennek a keveréknek a robbanását hívják sújtólégrobbanásnak. Rendkívüli pusztítást végez, a bányavágatokban kialakuló nagy nyomás és magas hőmérséklet (maximálisan kb. 9 bar, 2000 °C) következtében. A veszélyességét növeli, hogy a levegőből a robbanás következtében kiég az oxigén és sok szénmonoxid keletkezik, ami percek alatt halálos mérgezést is okozhat. A sújtóléget hívták régebben bányalégnek, a robbanást pedig bányalég-robbanásnak. Irodalmi művekben a sújtóléget vihedernek is nevezték (pl. Jókai).

Surrantó: rövid fából, vagy fémből készült zárt, vagy nyitott csatorna, amelyen keresztül jut a termelvény, vagy meddő a tároló bunkerből a szállítóeszközbe. Ritkábban két szállítóeszközt (pl. szállítószalagot) is összekapcsolhat.

Szénfillér: a széntermelés pénzbeli támogatása. Jelenleg a villamosenergia árában fizeti meg minden fogyasztó a szénbányászat átlagnál magasabb önköltségét. Értéke nem éri el az ár 1%-át.

Táró: külszínről induló, csekély emelkedéssel (3-5 ezrelék) haladó főfeltáró vágat

Turzás: próbaásás, ásványi nyersanyag felkutatása. A szaknyelv ma már nem használja ezt a kifejezést.

Vájár: bányaipari szakmunkás, vágathajtásnál, fejtésben, fenntartó munkálatokban dolgozik

Vakakna: olyan akna, amelyet két bányabeli szint között létesítettek kapcsolatként. A külszínnel nincs kapcsolata, erre utal az elnevezése is. Funkciói azonosak a függőaknáéval.

Végtelen köteles szállítás: a csilléket vontató drótkötél végtelenítve van. A többnyire kétvágányú vasúti pálya két végén terelő korongokon fordul a kötél. A pálya egyik végpontján hajtómű, vagy fékmű található. A csilléket speciális kapcsoló szerkezettel -karabínerrel- kapcsolják a kötélre.

Vető (vetődés):a kőzetekben tektonikai hatásra kialakuló elváltozások, ill. ezek csúszási felületei. A bányaművelést megnehezíti, mert a függőlegesen elmozduló kőzettestek kisebb táblákra törik a telepeket.

Zagy: finom szilárd szemcsék és víz keveréke (lásd: iszapolás)

Zsomp: bányában fakadó vizek átmeneti tárolására szolgáló bányatérség. Vágatokban kisebb térfogatú gödrök, mezőkben rövidebb vágatok, a fővízmentesítő telepen pedig hosszabb vágatok képezik a zsompot. Függőaknáknál a legalsó szint alá mélyített részt nevezik zsompnak. A zsompokból az összegyűlt vizet szivattyúkkal juttatják a központi zsompba és onnan a külszínre.

A szakkifejezések javításáért és kiegészítéséért köszönet Dr. Buócz Zoltánnak!