Solymári II-es táró (1951-1954)
 

A táró kihajtását és művelésbe való bekapcsolását az 1891-ben Loser Mátyás által való feltárás, majd az 1920-as évek elején a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. által végzett kutatás, valamint 1945-ben Ajtay Zoltán irányításával a Solymár II-es lejtősakna megtelepítése során feltárt szénvagyon mélyebb szinten való kitermelése miatt rendelték el. A táró kihajtása 1951-ben kezdődött és még ebben az évben elérték az északi mező legkeletibb részét, s elkezdték a termelést. A vágat hajtása során az Ördöglyuk-barlang egyik - mindeddig ismeretlen - mellékágát vágták át. A termelt mennyiség átlagosan 40-50 tonna gyenge minőségű szén volt naponta. A táróban gyakoriak voltak a bányatüzek, amelyek több órára, néha több napra is ellehetetlenítették a termelést, itt ugyanis nem volt iszapolási lehetőség. Végül a termelést a szén igen alacsony fűtőértéke és a gyakori bányatüzek miatt 1954-ben megszüntették. 

A 650 méter hosszú táróban a szállítás a táró szájáig lóvontatással történt, innen pedig - a hegyoldal meredeksége miatt - siklóvasúton a Jóreménység-altáró felől érkező vasútig. 

A táró vasajtóval lezárt bejárata elmondás alapján még az 1980-as és 90-es években is megvolt. Az utolsó bejárására 1997-ben került sor, ekkor a vágat már több helyen be volt omolva, később a bejáratot betömték. Ma már a táró helye sajnos felismerhetetlen.

 

Képek a táró jelenlegi állapotáról 2007-ből /Sági Balázs, Moór Attila képei/