Solymár-akna (1923-1939)

Miután az 1920-as évek elején az Erzsébet-aknát több sorozatban is vízbetörések, ill. bányatüzek sújtották, s a bányamező keleti felét és a mélyszinteket nem tudták ezek miatt művelés alatt tartani, a belga érdekeltségű Budapestvidéki Kőszénbánya Rt. 1923-ban elhatározta, hogy az Erzsébet-aknát felhagyja és egy új aknán keresztül közelítik meg az Erzsébet-aknai szénmezőt, egy magasabb szinten biztonságosabb vízemelő bázist teremtve. Az aknát Solymár község északnyugati részén kezdték el mélyíteni még a döntés évében, 1923-ban. Az akna 173 méter mélységig, téglával falazott kivitelben készült el. Az Erzsébet-akna víz alá került pilléreinek feltárásán kívül feladata volt a megnyitásával egy időben megszüntetett Új-akna bányamezejének termelésbe való újbóli bekapcsolása, valamint az 1895-ben felkutatott szénnek mélyebb szinteken történő feltárása. A mélyítést 1924. végén fejezték be, majd 1925. folyamán az Erzsébet-akna berendezéseivel szerelték fel és egy új, korszerű szénosztályozó is épült. Az aknaüzem műszaki átadására 1925. december 6-án került sor, december 16-tól pedig engedélyezték az aknában a személyszállítást. Ezt követően közel 500 fős létszámmal elkezdték a termelést. 1933-ra elérték az egykori betömedékelt Erzsébet-akna szénpillérét, ekkor következett be a Pilisi szénbányászat egyik legsúlyosabb katasztrófája. 

1933. június 8-án, nem sokkal déli 12 óra előtt a vágathajtást végző munkások 245 méter mélyen megközelítették az Erzsébet-akna víz alá került részeit, amikor vízbetörés következett be. A lezúduló víztömeg a bánya alsó szintjeit elöntötte, a betörés helyszínén fejtést végző két vájárt elsodorta, további kilenc főt (3 vájárt, 2 segédvájárt és 4 csillést) egy zárt fékkamra üregbe szorított, akiket a mentőcsapat csak 85 órás megfeszített küzdelem árán tudott kiszabadítani és a felszínre hozni. A baleset után folytatták a termelést és az Erzsébet-aknai mezőrész feltárását, a napi termelés ekkor 55 tonna körül mozgott, de a munkavállalói létszám 400 főre csökkent.

1939. július 15-én a X/a szinten nagymértékű vízbetörés következett be, melynek vízhozama 5.300 l/perc mennyiségű volt. Mivel a termelésből kieső területen keletkezett nem tulajdonítják súlyosnak, a beáramló víz kiemelését két nap múlva stabilizálták. Augusztus 3-án a Bányahatóság szemlét tart a vízbetörés kapcsán. A hatósági ellenőrzés után mindössze két nappal újabb vízbetörést kaptak az Erzsébet-aknai mezőben, az V-ös sikló telepi fejtésében. A kezdeti 400 l/perc vízhozam rohamosan emelkedett, majd 2.500 l/perc mennyiségben állandósult. Ezzel a vízmennyiséggel a bánya szivattyúrendszere még meg tudott birkózni.

Augusztus 30-án az eddigieknél nagyobb vízbetörést kaptak az Erzsébet-aknai mezőben, a -8,0m-es szinten, 12.000l/perc mennyiségben. Két nappal később a második világháború kitörése miatt a bányát hadiüzemnek nyilvánítják. Még aznap felmondanak 114 főnek, akik a vízbetörés következtében kialakult helyzetben nem fogadják el az áthelyezésüket. Ezen túl a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt.-hez áthelyeztek 212 főt, a Magyar Állami Kőszénbányák Rt-hez pedig 20 főt. Szeptember 4-én ismételten bányahatósági szemlét tartanak.

1939. szeptember 6-án bejelentik, hogy a Solymár-aknai üzemben a vízszint rohamos emelkedése miatt azonnali hatállyal beszüntetik a termelést. A teljes beáramló vízmennyiséggel a bánya szivattyúrendszere már képtelen volt megbirkózni. Ekkor elhatározták, hogy az aknából kimentik az értékes használati berendezéseket, tárgyakat, de ezt a folyamatot - a vízbetörések hevességére való tekintettel - életbiztonsági szempontokból abba kellett hagyni, a legalsó szinteken néhány szivattyú kivételével minden odaveszett, de a felső szintekről ki tudtak menteni minden értékes anyagot. Október elejére a vízszint elérte a +95m-es szintet, ezzel szinte gyakorlatilag elöntötte az aknát.

Október 24-én Kuzén Antal bányaigazgató jelentést készített az aknaüzem víz alá kerüléséről. A jelentés szerint az Erzsébet aknai mezőben a természetes vízhozzáfolyás 15.000 l/perc mennyiségű víz volt. Az augusztus 30-i vízbetörés nagyságát 12.000 l/perc értékben határozta meg, míg a Solymár-aknai természetes vízfakasztást 21-22.000 l/perc mennyiségben. Összesen tehát hatalmas mennyiségű, 49.000 liternyi karsztvíz ömlött percenként a Solymár-akna vágataiba, ami ezzel a bánya teljes elfulladását okozta. 

Az akna helye az egykori gépháztól 10 méternyire nyugatra található. Az aknához tartozott egy kis segédvágat is, amelyet gyakorlótárónak használtak. A kis táró az osztályozóépület mögött nyílik egy kisebb épületből, beton és téglabiztosítású, jelenleg is bejárható. A vágat vége el van falazva, mögötte volt az egykori akna.


1933-ban készült filmhíradó részlete a bányaszerencsétlenségről

Archív képek /a fenti filmhíradóból kivágott képkockák, ismeretlen képei/

Képek napjainkból /Hegedűs András, Moór Attila, Pálfy Gergely, Sági Balázs képei/