Párhuzamos-altáró (195?-1969)
 

Kevesen tudják, hogy az egykori Jóreménység-altáró mellett volt egy másik, azzal párhuzamosan futó altáró is (innen az elnevezése). A Párhuzamos-altáró története szorosan összefonódik a Jóreménység-altáróéval. 

Az országosan előforduló, égető szénhiány miatt az éppen csak termelésbe vont Északi és Déli mezők termelését jelentősen fokozni kívánták. A fokozódó szénszállítási igényeknek a Jóreménység-altáró már nem tudott volna megfelelni. Második sínpár lefektetése nem volt lehetséges a vágat szűke miatt, s az alagút szelvényének növelése sem jöhetett szóba, hiszen a szállításnak folyamatosnak kellett lennie. Ezek tükrében a bánya vezetése elhatározta, hogy kiépít még egy szállító vágatot, ezzel oldván meg a szén szállítását. A kihajtásához hozzá is fogtak, de időközben a fent vázolt tervtől -egyelőre ismeretlen oknál fogva- elálltak, ezért a táróból csak 400 métert hajtotttak ki. A tárót ezek után raktárnak használták, főképpen lőszer és robbanóanyag tárolására. 

A bánya bezárása után az altáróval együtt felhagyták. Sorsát a Kőfaragó és Épületszobrászati vállalat pecsételte meg: az 1970-es években bejáratát felrobbantották.