Irma-akna és lejtősakna (1897-1901, 1913-1921)
 

A mező tulajdonképpen az Erzsébet-aknai mező része volt, a kettőt egy meddőzóna választotta el egymástól, így az Irma-aknai részt külön értékeljük. Az első Irma-aknát 1897-ben a Budapestvidéki Kőszénbánya és Ipar Rt. létesítette Loser Mátyás vezetésével. A rövidke életű aknában, kb. 130 embert foglalkoztattak, a napi termelés 12-15 vagonnyi szén volt. Időközben a Budapestvidéki Kőszénbánya és Ipar Rt. felszámolásra kényszerült, papírjait és engedélyeit megvette egy belga tulajdonú társaság, a Budapestvidéki Kőszénbánya Rt., akik az aknát kis termelékenysége és nagybani zavartsága (a kőzetrétegek magas dőlésszöge) miatt 1901-ben felszámolták.

1910-ben mégis elhatározták, hogy a mélyebb szinteken kutatásokat hajtanak végre. A kutatások bizonyították a mező produktivitását, ezért elhatározták az akna újbóli megnyitását. Egy 180 méter hosszú lejtős aknát mélyítettek és újranyitották a beiszapolt 60 méter mély függőaknát. Rendbe hozták a külszíni létesítményeket, új irodát, felolvasót létesítettek, bányavasúti kapcsolatot alakítottak ki az Erzsébet aknával és egy irányvágattal is összekötötték. 1913-ban az Új Irma-akna készen állt a megnyitásra.

1915-ben légvezetés és iszapbeadás céljából egy 94 méter mély légaknával bővítik az üzemet. Az új Irma-aknában a korábban visszahagyott szénpilléreket fejtették, az öreg műveletekből gyakran kaptak gázszivárgást. A szállítás a lejtős aknán keresztül történt a felszín felé, majd vasúton az Erzsébet-aknai osztályozóig. Bányabéli műveleteihez az energiát az Erzsébet-aknai erőműtől kapta.

1918. augusztus 25-én a +52 méteres szinten egy 800l/perc nagyságú vízbetörést kaptak, ami az akna sorsát megpecsételte, de valószínű, hogy a termelést a vízzel el nem árasztott térségekben még tovább tudták folytatni, mert csak 1921. február 17-én értesülünk a bányaműveletek beszüntetéséről. Az aknákat még ez év őszén betömedékelték.

Az Irma-lejtősakna a Jóreménység út nyugati oldalán, a legutolsó ház kertjében volt.