A Kör hírei

3. A Morfondir.ro írta az olvasókörről:

A Csíkszeredai Olvasókör a Kájoni János Megyei Könyvtár közelmúltjának egyik legrelevánsabb projektje.

– Egy olvasókör létrehozását már korábban felvetettük a kollegákkal, illetve azokkal az olvasókkal, akik gyakran megfordulnak nálunk. Úgy gondoltuk, hogy igenis van igény olyan fórumra, ahol az emberek szívesen megoszthathják olvasmányélményeiket, irodalommal kapcsolatos gondolataikat – mondta Kelemen Katalin osztályvezető könyvtáros.

Az olvasó kör decemberben alakult meg, januárban máris megtartották az első összejövetelt. Cseke Gábor, a tevékenység egyik legfőbb szellemi motorja javasolta Az orvos az irodalomban tematikát annak apropóján, hogy az UNESCO 2015-öt – az „anyák megmentője” halálának 150. évfordulóját – nemzetközi Semmelweis-emlékévvé nyilvánította. Ennek kapcsán szó esett többek között olyan orvos-író figurákról, mint Dr. Nyiszli Miklós, Németh László, Lénárd Sándor vagy a csíkszeredai származású Bárányi Ildikó. Nyilván a világirodalom talán leghíresebb orvosa, Csehov és A 6-os számú kórterem című neves elbeszélése is a boncasztalra került. Minden hónap harmadik hétfőjén ejtik meg a találkozót, 17 órai kezdettel. A bemutatók, részletfelolvasások és viták általában két órát ölelnek fel, majd a tagok egyeztetik következő ülésük menetrendjét. Van úgy, hogy páran lemaradnak egy-egy összejövetelről, vagy végképp lemorzsolódnak, de bukkannak fel új résztvevők is – átlagosan 10–12 ember részvételével zajlik a program. A legközelebbi olvasókör dátumát május 18-ra tűzték.

Az olvasás éve jegyében a Csíkszeredai OlvasóKör egy izgalmas kutatásra is készül: kíváncsiak arra, hogy a Hargita megyei olvasóknak melyik a kedvenc magyar, román, illetve világirodalmi alkotása. Honlapjukon nemsokára online szavazót üzemeltetnek be, ahová mindhárom kategóriában le lehet tenni a voksot.




2. EMKE-díjat kapott Kelemen Katalin


Olvasó Körünk alapító tagja, a Kájoni János Megyei Könyvtár helyismereti és dokumentációs részlegének vezetője az intézmény "helyismereti gyűjteményeinek és adatbázisainak építéséért, a székelyföldi kulturális tartalmak feltárásához, közzétételéhez való hozzájárulásáért, a helyismereti kutatómunkát segítő tevékenységéért, valamint a könyvtári közművelődési tevékenység szolgálatában kifejtett munkájáért"  megkapta a Monoki István-díjat.  A kitüntetést Kolozsvárott vehette át 2015. április 11-én, az EMKE gyűléstermében. Laudációt mondott a Kájoni János Könyvtár igazgatónője, Kopacz Katalin. A Kör büszke a kitüntetettre és szeretettel köszönti!


1. Elhunyt Makfalvi Zoltán geológus, az Olvasó Kör tagja

Mindkét köri találkozónkon jelen volt, javaslatot is tett a jövőre nézve, mintegy elvállalva egy, az euthanázia kérdéskörével foglalkozó irodalmi mű (egyezségünk szerint Roger Martin du Gard A Thibault család című regényének Az apa halála című részét készült ismertetni) vitára bocsátását. OPár nappal a harmadik találkozó előtt, hihetetlen gyorsasággal távozott az élők sorából.

Tiszteletére ismertetjük életének és munkásságának főbb eseményeit, illetve egyik legutóbbi szakközleményét is megőrizzük honlapunkon. Nyugodjék békében.

*

Makfalvi Zoltán (Kolozsvár, 1936. augusztus 10. – Csíkszereda, 2015 március) romániai magyar geológus, hidrológus, szakíró
Az általános iskolát Bánffyhunyadon, a középiskolát szülővárosában végezte 1953-ban, majd 1957-ben a Bolyai Tudományegyetemen geológia-földrajz szakos diplomát szerzett. 1958 és 1963 között tanárként dolgozott Kide, Jegenye és Egeres községekben. 1964-ben Nagybányán a Szamos-Körös Vízügyi Igazgatóságnál meteorológus lett, majd 1965–68 között Borsabányán volt geológus. Ezt követően Csíkszeredában a Hargita Bányavállalatnál, majd ugyanott a Megyei Vízügyi Hivatalnál volt hidrológus 1969–84-ben. Ezután a Hargita Megyei Geológiai Inspektorátuson dolgozott.
Első írását a nagybányai Bányavidéki Fáklya közölte 1964-ben. A Csíkszeredában 1973-ban megjelent Hargita megye útikönyve szerkesztője és társszerzője. Cikkei jelentek meg az ásványvizekről, hévizekről, gázömlésekről, gyógyvizekről és gyógylápokról a Korunkban, illetve az Aluta és az Acta Hargitensia köteteiben. Beder Tiborral közös Forráskalauz címet viselő cikksorozatát a Hargita Kalendárium adta közre 1982–84-ben. A Péter Elekkel közösen írt Gázömlések a Kelemen-Görgényi-Hargita hegyvonulat vulkáni övezetében című tanulmánya a Nemzetközi Gyógyvíztechnikai Társaság (SITH) XVIII. kongresszusának 1982-es balatonfüredi kiadványában olvasható. (Wikipédia)


Erdély ásvány- és gyógyvizei*
MAKFALVI ZOLTÁN

*

 Előadásként elhangzott az MHT Hidrológiai Szakosztálya 2004. október 19.-i szakülésén.

1. Bevezető
A tárgyalt terület bemutatása
A területet felépítő földtani képződmények
2. Az erdélyi ásványvizek és gyógyvizek
kialakulásának feltételei
– Kárpáti orogenezis; Erdélyi-medence besüllyedése és
feltöltődése – sóformáció
– Fiatal vulkáni vonulat kialakulása; jelentős
utóvulkáni tevékenység; szubvulkáni képződmények
jelenléte – geotermális anomáliák
– Tektonika – kéregszerkezeti, regionális, helyi (aktív)
törésrendszer kialakulása (mofetta övezet)
3. A területet felépítő földtani képződmények
(ásvány)-víztároló tulajdonságai és a genetikailag
hozzájuk tartozó ásvány- és gyógyvizek
3.1. A Keleti Ká1pátok belső vonulata
3.1.1. Kristályos mezozóos öv
3.1.1.1. Karbonátos – repedezett, karsztosodott mészkő
és dolomit, jó víztároló tulajdonságokkal. (szennyezésre
érzékeny területek)
Ásványvíz típus: Ca, Mg, HCO3, CO2 –alacsony
vastartalom
Előfordulások: Bélbori-medence, Borszéki-medence,
Maroshévíz (T 25 ºC), Csíkmadaras (Q – 10 1/s
felett, T 34 ºC)
3.1.1.2 Kristályos palák – rossz víztárolók
Ásványvíz típus: Ca, Mg, HCO3, CO2 + Fe
Előfordulások: északon – Máramarosi-havasok
előterében, Borszék (P. Currie – Rn),
Gyergyótölgyes, Kisbeszterce völgye.
3.1.2. Flis formáció (kréta és paleogén)
3.1.2.1. Transzkárpáti flis
Ásványvíz típus: Ca, Mg, HCO3, CO2 enyhén sós, J, Br
Előfordulás: Radnai-havasok déli előtere, Románszentgyörgy
– Hebe
3.1.2.2. Belső – kréta – flis – rossz víztároló
Ásványvíz típus: Ca, enyhén sós CO2, Fe, H2S
Előfordulás: Sötétpatak. Csíki-havasok nyugati oldala
(Lázárfalva), Alcsíki-medence aljzata (Csíkszentkirály),
Olt szoros (Tusnádfürdő – Ilona forrás: T 21
ºC, termálkút: T 61 ºC – 800–900 m), Tiszás völgye,
Csomád-Bálványos (Sósmező, Zsombor patak, Bálványosfürdő,
Csiszárfürdő, Torjai Büdösbarlang),
Uzonkafürdő, Olt völgye (Málnásfürdő – két víztá-
roló formáció + mofetta), Bodoki-hegység (Borvízpatak
– Bodok -+ Br és J, mélyebb szint NaCl,
HCO3, CO2), Baróti-hegység pereme (Előpatak,
Sugásfürdő, Őrkő, Sepsiszentgyörgy), Kászoni-medence
(Na, Ca, HCO3, SO4, CO2 – fekete bitumenes
palák, kénes vizek – Jakabfalva, Fehérkő, Répát),
Felsőháromszéki-medence peremén (Kézdipolyán,
Ojtóz – CO2 szonda, Kovászna-Vajnafalva – 3 vízadó
formáció, Pokolsár, Tündérvölgy), Brassó-Há-
romszéki medence pereme (Zajzonfürdő – mofetta-
övezet legdélibb pontja)
3.2. Kárpátközi medencék
3.2.1. Északi csoport – miocén, pliocén, sóformáció
Előfordulások: Avas medence (Bixad – Máriavölgy,
Büdössárfürdő – CO2, NaCl, helyenként szulfátos,
Ca, Mg, Li, kénes vizek), Máramarosi-medence
(Szaplonca, Rónaszék – aknatavak M=289 g/l,
Aknasugatag, Szlatinka – CO2, NaCl, Br, HCO3,
SO4, H2S, Li, J)
3.2.2. Déli csoport – pliocén, piroklasztitok, finomszem-61
csés negyedidőszaki üledékek – jó víztároló formációk
3.2.2.1 Gyergyói-medence
Ásványvíztípus: Ca, Mg, HCO3, Fe, CO2
Előfordulások: a Maros (törés) vonalán (Gyergyó-
remete, Gyergyóalfalu, Gyergyócsomafalva, Kilyénfalva
3.2.2.2. Csíki-medence
Ásványvíztípus: Ca, Mg, HCO3, Fe, CO2
Előfordulások: az Olt (törés) vonalán (Madicsafürdő,
Csíkdánfalva T=19 ºC, Csíkmadaras, Csíkrákos,
Madéfalva Q=25 l/s T=17 ºC, Csíkszereda, Csíksomlyó
+J, Csíkzsögöd Q=25 l/s, Csíkszentkirály –
freatikus szint – Borsáros, Tusnádfalu)
3.2.2.3 Baróti vagy Erdővidéki-medence
Ásványvíztípus: Ca, Mg, Na, HCO3, Fe, CO2
Előfordulások: Magyarhermány, Bibarcfalva, Olasztelek,
Vargyas, Barót, Székelyszáldobos, Felsőrákos
3.3. Vulkáni vonulat és platóvidék
3.3.1. Hargita hegység – rossz víztároló
Ásványvíztípus: kevés oldott ásványianyag, CO2, Fe,
H2S + mofetták
Előfordulások: Lok patak, Madaras patak, Hargitafürdő
(1350 m), Szentimrei büdösfürdő, Bányapatak,
Aszó patak, Venned patak, Bányász patak
3.3.2. Hargita plató – piroklasztitok
Ásványvíztípus: Ca, Mg, HCO3, Fe, CO2
Előfordulások: Vargyas patak T=23 ºC, Kirulyfürdő
3.3.3. Az erdélyi medence piroklasztitokkal fedett peremi
üledékei
Ásványvíztípus: kevert jellegű Ca, Mg, enyhén
konyhasós, Fe, CO2 – „Szeltersz típusú ásványvizek”
Előfordulások: Vargyas völgye – sós, széndioxidos
iszap, Szentegyháza, Homoródfürdő (Lobogó f.,
Mária f.), Korond (Árcsó – Aragonit), Szejkefürdő –
H2S, Br, J, CO2, szénhidrogén nyomok, gyógyiszap
3.4. Erdélyi medence ásványvizei (gyógyvizei)
3.4.1. Földgáztelepeket övező fosszilis ún. telepvizek
 Ásványvíztípus: J, Br, koncentrált sós vizek
Előfordulások: – természetes források és fúrások:
Marosszentgyörgy, Bázna (égő víz), Székelykeresztúr
3.4.2. Diapír szerkezeteken
Ásványvíztípus: tömény konyhasós, néha brómos
gyógyvizek
Előfordulások: – sótömzsök felszínén (antropogén,
sókarszt): Dézsakna, Kolozs, Torda (Román tó),
Marosújvár, Vízakna, Szováta (gyógyiszap, heliotermia);
– sóbreccsából: Parajd T=41 ºC
3.4.3. Sótömzsök feletti (tortonai, szarmata és negyedidőszaki)
üledékeken át jut a felszínre
Ásványvíztípus: kompex vegyi összetétel: Ca, Mg,
SO4, HCO3, H2S, Br, J, B, NH4, alacsonyabb
sókoncentráció: 20 g/l
Előfordulások: Szamosfalva (radioaktivitás), Szerdahelyfürdő,
Nádpatakfürdő, Persány, Homoród (iszapvulkán),
Vargyas patak völgye, Kis Homoród patak
(Karácsonyfalva, Lövéte – Sóskút), Nagy Homoród
patak völgye, Homoródszentpál (Sóstó, Madárpihenő),
Székelyudvarhely (Sóspatak), Idecsfürdő,
Görgénysóakna, Marosvécs, Nagyszamos és mellékpatakjai
mentén.
4. Fürdőgyógyászati hasznosítás
 Dr. Belák Sándor „A gyógyvizek jelentősége orvostudományi
szempontból” (Hidrológiai Közlöny, Budapest
1942) c. dolgozatából: „A balneológia, illetőleg a
természetes hatótényezők hatásmódjának kutatása és az
az új szemlélet, amely ebből fakad, visszavezeti az
embert és a tudományt ősi természetes külvilágunk megbecsüléséhez
és értékeléséhez a betegségek megelőzése
és gyógyítása terén, ami annál szükségesebb, mivel
jobban eltávolított bennünket ettől az egyre nagyobb
térhódító civilizáció. A balneológia tehát nemcsak évezredes
múlt, hanem egyben a jövő ígérete is.” (tárgya,
eszköze a gyógyvíz, a gyógyfürdő).
Dr. Hankó Vilmos „Erdélyrészi fürdők és ásványvizek
leírása” 1891 (Erdélyrészi Kárpát Egyesület kiadá-
sa) c. munkájában 35 fürdőt említ. Kovásznáról azt írja,
hogy itt vannak Európa leggazdagabb szénsavas forrásai;
Marosujvárról írja, hogy a sóbányák vizéből gőzfürdőt és
uszodát működtetnek. Románszentgyörgyöt Radnaszentgyörgy
néven említi, Szejkefürdőt „Székely Gastein”-
nek nevezi; Tusnádfürdőn 4 ivóforrást és 4 fürdőforrást
említ; a Torjai Büdösbarlanggal kapcsolatban közli Ilosvay
Lajos gázelemzését; Tordán és Vízaknán említi a
római bányák felett keletkezett tavakat; Zajzonban pedig
a Zajzon patak által táplált hullámfürdőt is említi.
Az „Erdély nevesebb fürdői 1902-ben” (Országos
Közegészségügyi Egyesület Kolozsvárvidéki Osztálya)
c. munkában külön szerepelnek a legfontosabb konyhasós
fürdők (A szovátai Medve tóval kapcsolatban említi
Kalecsinszki heliotermiáról szóló felfogását, valamint a
Medve tó keletkezésévei kapcsolatos számításait (1879–
80), valamint a szabad szénsavban és szénsavas sókban
gazdag fürdők és ásványvizek (Korondról úgy ír mint az
1850–60 évek Erdély kedvelt fürdőjéről, Előpatakról
megemlíti, hogy itt tartották 1875-ben a Magyar Orvosok
és Természetvizsgálók vándorgyűlését, amikor a
fürdőtelep 500 lakószobával rendelkezett. Kovásznáról a
Pokolsár kitöréseiről is ír (1837, 1857, 1885); Málnásfürdőről
megemlíti, hogy a fürdőforrások helyén feltörő
ásványvize „Semseyné bugyogója” néven emlegették.
Tusnádfürdőről megemlíti, hogy 1845-ben indult a
fürdötelep építése a Beszédmező nevű helyen, 1867-ben
már melegfürdővel is rendelkezett.)
Dr. Papp Samu, dr. Hankó Vilmos „A magyar birodalom
ásványvizei és fürdőhelyei” (Magyar Balneológiai
Egyesület – 1907) c. munkájukban említik Csíkszereda
21 ºC-os vasas savanyú vizét, valamint a Csicsói Hargitafürdőt.
Fürdővendégekről szóló adatok 1893 és 1900 között
(átlagban):
– 1000 fölött: Borszék, Tusnádfürdő, Marosujvár
– 500–1000: Előpatak, Kovászna-Vajnafalva, Szováta,
Vízakna
– 500 alatt: Bázna, Homoród, Korond, Málnásfürdő62
1941–43 között Straub János 21 erdélyi fürdő 66
forrásának a fő alkotó- és a következő nyomelemek – F,
J, Br, borsav, Mn, As, kovasav – analízisét végzi el. Az
ásványvízben 30–50 mikroelem létezéséről beszél. A
mikroelemeket „ásványi vitaminok”-nak nevezi.
A 2004-ben megjelent „Romania Balneara” – A
balneológia Romániában c. munkában Erdélyben 27
gyógytényezővei rendelkező gyógyhelyet sorol fel,
amelyek közül a következő helyek rendelkeznek kezelő-
bázissal: Bálványos, Bázna, Tusnádfürdő, Kovászna,
Málnásfürdő, Aknasugatag, Parajd, Románszentgyörgy,
Szováta, Torda. (Megjegyezzük, hogy Borszék már nem
szerepel ezek között.)
A fürdögyógyászati hasznosítás visszaesésének okai
a következőkben keresendők:
– erőforrások hiánya (nagy volumenű befektetés, lassú
megtérülés)
– befektetők hiánya (elhúzodó privatizáció)
– ivókúra csökkenése (gyógyszergyárak konkurenciája)
– orvosi előirás hiánya
– természetes gázok gyógyhatásának kihasználatlansága
(CO2, H2S, Rn)
– termálvizek kihasználatlansága
Romániában az ásvány- és gyógyvizek elismerését az
Institutul National de Recuperare, Medicina fizica si
Balneoclimatologie-Bucuresti végzi.
5. Ásványvíz- gyógyvíz palackozás
 Az erdélyi ásványvíz palackozás úttörője Borszék.
1906–1908 (Zirnmetshausen). 1971-ig 36 töltődéről
vannak feljegyzések (A. Pricajan). 1971 után létesült
palackozó üzemek: Újtusnád (1972), Göde (1978?),
Csíkszentkirály (1978), Csíkzsögöd (1998), Kovászna
(2004), kutatás és megvalósítás alatt: Bélbor, Csíkszereda.
1952–70 között a kitermelhető hozam növelésére
hidrogeológiai fúrásokat végeztek Borszéken, Bodokon,
Bibarcfalván, Zajzonban. Ugyanebben az időszakban
történt meg új termelőkapacitások beindítása és a régiek
felújítása Bodokon, Bibarcfalván, Zajzonban, Csíkszentkirályon,
Vargyason, valamint új technológia bevezetése
Borszéken, Bibarcfalván, Csíkszentkirályon. (A termelésre
és fogyasztásra vonatkozóan elsősorban országos
adatokra tudok hivatkozni.)
A termelés alakulása: A fogyasztás alakulása
– 1948: 165.000 l 1960: 2 l/személy lév
– 1949: 3.144.000 l 1968: 4 l/személy/év
– 1952: 10.700.000 l 1970: 8 l/személy/év
– 1968: 119.000.000 l 2003: 60 l/személy/év
– 1990: 210.000.000 l
– 2003: 890.000.000 l
 (1970 Borszék: 164.000.000 l)
Gyógyvíz: CO2 palackozás:
1953: 1.517.000 l Torjai Büdös barlang, Újtusnád,
 Málnás, Kovászna
1968: 4.003.000 l
A 2001-ben palackozott ásványvizek 51,6%-át Erdélyben
palackozták. A legnagyobb palackozó üzem Borszék,
ahol az országos termelés 15,7%-a valósul meg.
 A palackozás helyzete ásványanyag tartalom szerint:
Ország Erdély
50–500 mg/l
– alacsony ásványanyag tartalom: 29%, 2,2%
500–1500 mg/l
– közepes ásványanyag tartalom: 61% 76,9%
1500 fölött
– ásványanyagban gazdag 10% 20,9%
 2002-ben működő palackozók:
– természetes szénsavas ásványvíz: Avasújfalu, Borsa,
Göde, Zsögöd, Csíkszentkirály (3), Újtusnád, Bibarcfalva,
Málnásfürdő, Bodok, Előpatak, Zajzon
– szénsavmentes: Borszék
– gyógyvíz: Málnásfürdő
Fejlesztési lehetőségek: gazdasági fejlődés, gyógyvízpalackozás,
divat, tradició és ásványanyag kinyerés.
Potenciális tartalékok: Csiki-medence, Kézdivásárhely,
Kászoni-medence, Baróti medence (Vargyas).
6. Ásványvíz- gyógyvíz védelem
 „Erdély nevezetesebb fürdői 1902-ben”, már idézett
dolgozatból a következő megállapításokat láttam érdemesnek
megemlíteni:
– források közvetlen és távolabbi környezetéről (védő-
terület?)
– a források foglalásáról – véd az édesvíz hozzákeveredéstől,
oldva tartja a széndioxidot – kőköpübe
foglalt források: Málnásfürdő, Borszék. A forrásfoglalás
anyagaként említi a gránitot, andezitet vagy azt
a kőzetet, amiből a forrás fakad. A foglalás fontosságáról
megállapítja: „A foglalás az ásványvíz jövő-
jére elsőrangú fontosságú, ugyanakkor nagy szakértelmet
igénylő, igen költséges művelet”. Megemlíti a
speciálisan képzett „forrástechnikusok” hiányát
– az ásványvíz kiszolgáltatásáról: mindenki hozzá-
férhet edényével, alkalmazott szolgáltatja, csorgóvá
alakított (egyedül helyes mód)
 Az ásványvizekre, mivel a gyógytavak kivételével
felszínalatti vizek, alkalmazhatók az EU vízkeret
irányelv elvárásai a felszínalatti vizek védelméről:
a) mennyiségi védelem: – a vízkivétel ne haladja meg
tartósan az utánpótlódást (monitoring – a kitermelés
követése). A vizsgált területen inkább a pazarlás, az ásványvizek
kihasználatlansága jellemző: elzáratlan kutatófúrások:
Borszék, Csíkmadaras, Csíkrákos, Zsögödfürdő,
Madéfalva, Kirulyfürdő, Bálványos, Vargyas,
Bélbor. Az évi elfolyó, felhasználatlan ásványvízmennyiség
és széndioxid több millió köbméter.
– ne okozza a felszínalatti vizekkel kapcsolatban
lévő ökoszisztémák károsodását (borvízes lápok
lecsapolása, tőzegpusztulás) 63
b) minőségi védelem: – az emberi tevékenység
okozta szennyeződés ellen (csatornázatlanság, megfelelő
forrásfoglalások hiánya).
– ne induljon meg vízminőség károsodást okozó
beáramlás (meghibásodott kutak, eltérő genetiká-
jú vizek keveredése) – Málnás, Bodok, Kovászna,
Csíki-medence
– egyéb káros hatások (terület hasznosítás, erdőírtás)
– véges tárolt vízkészlet igénybevétele (telepvizek
– Marosszentgyörgy, Bázna)
A vízbázisok lokális védelme védőterületek kijelö-
lésével valósul meg (vízminöőség védelem a felszíni
szennyezés ellen az elérési idő figyelembevételével).
Regionális védelem: érzékeny területek kijelölése és
biztonságba helyezése az ásványvíz felszínalatti tartózkodási
idejének figyelembevételével, racionális vízkészlet
gazdálkodás. Romániában az ásvány- és gyógyvizek
racionális kitermelésének és védelmének metodológiáját
az 1967–69-es években dolgozták ki. Jelenleg a védő-
területek kijelölését és az azon belül engedélyezett
tevékenységeket Kormányrendelet szabályozza.
 A tárgyalt területen 2 speciális ásványvízvédelmi
kérdés merül fel:
1) a gyógytavak - gyógyiszapok védelme
A védőterület meghatározása: a vizek keletkezéséhez
szükséges terület a vizek összetétele és a biológiai
egyensúly megőrzése céljából. (Szováta – Medve tó), az
Erdélyi-medence sós tavai – a bemosott üledék lerakódása
megszűnteti a víz és a sósvíz képződését biztosító
sótömzs kapcsolatát. Feladatok: a feltöltődés megakadályozása,
iszapképződés biztosítása, a környező nö-
vénytakaró védelme.
2) a források védelme
A forrásokban egy permanens állapot alakult ki a
vízutánpótlódás, áramlás és oldás szempontjából. A
felszínalatti viszonyokba történő beavatkozásra a kialakult
rendszer igen érzékenyen reagálhat és ezért első-
sorban a védettséget biztosító beavatkozások indokoltak.
 A Kelet-Erdélyi (székelyföldi) források igen nagy
számára való tekintettel Bányai János külön tanulmányban
foglalkozik a forrásfoglalások kérdésével és fontosságával.
 Néhány sikeres forrásfoglalás megemlítésével szeretném
zárni ezt a fejezetet: Borszék: Fő kút és Erzsébet kút
foglalása 1926–27 Josef Knnett, 1961 M. Vernescu;
Málnásfürdő: Siculía szonda foglalása a század elején
144 m-ig, az 1940-es földrengés után csak CO2-t szolgáltat;
Előpatak: az 1 számú szonda foglalása 1907-ből.
Megjegyzés: a források legnagyobb része a helyi taná-
csok tulajdonában van, érezhető a szakemberhiány, a
pénzhiány és a megfelelő forrásfoglalás fontosságának
fel nem ismerése.
7. Következtetések (megoldásra váró problémák)
 7.1. Az ásvány- és gyógyvizek minősítési feltételeinek
változásai, a balneológia és főképpen a palackozással
történő hasznosítás terén bekövetkezett fejlődés
szükségessé teszi az ásvány- és gyógyvizeknek az új
szempontok szerinti egységes szemléletű áttekintését és
nyilvántartását a több jellemzőkkel (az ásványvíz kataszter
létrehozása).
 7.2. A mikrobiológiai vizsgálatok kiterjesztése és
fontosságuknak megfelelő figyelembe vétele, főleg az
elismert tartalékokkal nem rendelkező de értékes és a
lakosság által használt ásvány- és gyógyvíz előfordulá-
sok esetében.
 7.3. A vízbázis védelem terén:
– a sérülékeny vízadók kijelölése és biztonságba helyezése

– a hidrogeológiai védőterületek újraértékelése a
felszínalatti szivárgási tér mennyiségi és minőségi
viszonyainak alakulására vonatkozó komplex vizsgálatok
alapján (izotópos vizsgálatok, egymásrahatás
vizsgálata – Csíki-medence, Kovászna) valamint
szivárgás hidraulikai modellek alapján, különösen a
tektonikai okokból inhomogén vízvezető képességű
területeken (Tusnédfürdő)
– a gyógytavak és források védelme
 7.4. A kitermelés terén:
– a kitermelt vízmennyiség és vízminőség állandó kö-
vetése
– vízminőség állapotértékelés és előrejelzés a fúró-
lyukban észlelt transzport folyamatok ismeretében –
hígulás, keveredés (multiparaméter szonda – mérési
adatokat szolgáltat a víz kémiai egyensúlyának meg-
állapításához a vízadó szintjén, szénsavas ásványvíz
kutak esetében a mélység megállapításához, ahol
megkezdődik a széndioxid kiválása az oldatból,
valamint a különböző vízadó szintek részarányának
megismeréséhez a kitermelt ásványvízben)
 7.5. A kutatás terén: az izotópos, geofizikai és
korszerű hidrogeokémiai vizsgálatok folytatása a hővíz
feltárás szempontjából ígéretes területeken: Tusnádfürdő,
Bálványos, Csíki-medence, Hargita fennsík,
Maroshévíz, Parajd.
 7.6. Az elismert ásvány- és gyógyvíz alapadatainak
nyilvánosságra hozatala.
 7.7. Bányai János Kelet Erdély ásványvíz és gyógyvíz
térképének felújítása az újabb kutatási eredmények
az ásvány- valamint a gyógyvizekre vonatkozó egységes
szempontok alapján.
 7.8. A gyógyvízpalackozás fellendítése.
 7.9. A gyógyvizek alkalmazása a balneológiában
prevenciós céllal.
 7.10. Az erdélyi ásványvizek megismertetése.
 7.11. A helyi fürdők újraélesztése.
 7.12. Balneoparkok létesítése.
 7.13. Kutatók, felhasználók, szakintézmények, közigazgatási
szervek együttműködésének elősegítése –
konferenciák (Csíkszereda).
 „A minősítés változásai, az újabb lelőhelyek feltá-
rásának igénye, mindig időszerűvé teszi az ásványvizek
és gyógyvizek hasznosítása terén a kutatást lokálisan és
átfogó szintézisek formájában.” 

Forrás: Hidrológiai Tájékoztató. Kiadja a Magyar Hidrológiai Társaság, 2005: Szerkesztő Dr. Vitális György
Comments