36. Harmincharmadik találkozó, 2018. március 19.

A 2018. március 19-én, hétfőn 16.30-kor a könyvtár előadótermében tartandó összejövetelen, a tényirodalmi alkotásokkal foglalkozó sorozat második megbeszélésén Tonelli Sándor közgazdász és társadalmi szakíró Ultonia című riportkönyvét ismerteti Székedi Ferenc publicista.

A huszadik század elején élt Tonelli (interneten elérhető) 1929-ben megjelent könyve tulajdonképpen részletes beszámoló arról a Kárpát-medencei magyarság létét fenyegető tömegjelenségről, amelyet kivándorlásnak, migrációnak nevezünk s amelynek során százezrek hagyták el szülőföldjüket, az Újvilágban megtalálandó boldogulás reményében.

A népmentés felelősségét megérző Tonelli Sándor könyvének bevezetőjében így vallott úttörő szándékáról: „Húsz esztendeje már elmúlt, mikor egy kellemetlenül hideg novemberi napon munkásruhába öltözötten szálltam Fiúméban a Cunard Line hajóstársaság Ultonia nevű gőzösére, hogy mint kivándorló, fedélközön tegyem meg az utamat Amerikába. Utamnak célja a kivándorlás szociológiai nyomozása volt. Akkor borzasztóan komolynak láttam a feladatot, amelyre vállalkoztam. Ma sem mondhatok egyebet, hogy nem volt gyerekjáték lemondani az élet minden kényelméről és fedélközön tölteni hosszú és kellemetlen napokat, a saját mivoltomat eltitkolva, tőlem lelkileg nagyon távol álló emberek társaságában. Azóta azonban a lövészárokban megtanultam, hogy az ember még a fedélköz színvonalánál is sokkalta jobban le tudja szállítani kulturális igényeit. Közben pedig eltelt husz esztendő is és húsz esztendőnek mindent megaranyozó távlatában az ember sokkal másként látja fiatal esztendőinek eseményeit, mint megtörténtük idején. Ez történt velem is. Ami az utamban szociális probléma, társadalmi kutatás és adatgyűjtés volt, beletemetődött egy hivatalos memorandumba. Vissza jövetelem után az utamról írtam néhány cikket a Közgazdasági Szemlében, Vasárnapi Újságban és más lapokban. Ezeket az amerikai magyar lapok is átvették. Egy könyvem is jelent meg Amerikáról, amely szintén érinti a kivándorlás kérdését. Akkori adataim és megállapításaim már elvesztették aktualitásukat. Ezeken tul megmaradtak azonban a hajón készült feljegyzéseim, melyekben emberek elevenednek meg és szinte a szépirodalom határát súroló novellatémák emelkednek ki belőlük. Ami az utamon nem hivatalos és nem tudományos, hanem emberi érdekességű volt, azt akarom a következő sorokban elmondani. Soraimnak a létjogosultságát az adja meg, hogy megvilágítják a háború előtti Magyarország életének egy kevéssé ismert fejezetét.”

Az ekként született, nem túl terjedelmes, de annál töményebb valóságábrázoló mű maradandó mozaikká áll össze, sodró erejű olvasmány ma is, s minden szépítés nélkül tart tükröt a Habsburg monarchia huszadik század eleji valóságának. Jellemző, hogy a riportos beszámoló napjainkban színpadi játék megírására ihlette Kárpáti Pétert, aki Ultonia címmel és „Tonelli Sándor azonos című szociográfiájából kiindulva” mottóval feldolgozta a kivándorló hajón elhangzott mesék, élettörténetek motívumait: „Színházzá alakítottam át, mert a mesélés mint forma ma már nem létezik. Egyedül a színház maradt számunkra, ahol élő ember egy másikhoz beszél.”

A könyvvel kapcsolatos információk, háttéranyagok, maga a könyv, illetve a színpadi játék szövege elérhetők az olvasókör honlapján, az alábbi hivatkozáson:







Comments