31. Huszonnyolcadik találkozó: 2017. október 16., hétfő

Az olvasókör következő, soros őszi találkozójának időpontja 2017. október 16-a, hétfő délután 16.30, a könyvtár előadótermében.

A találkozó témája: 
A párizsi konferenciáról – szemtanú írói naplófeljegyzésekben (Boldizsár Iván, Illyés Gyula, Cs. Szabó László, Márai Sándor)

Kiindulópont Boldizsár Iván, a béketárgyalásra kiküldött magyar sajtós csapat vezetője Párizs, 1946 című naplója (a szerző Don-Buda-Párizs. Tanúk és tények c. 1982-ben megjelent könyvéből). Bemutatja: Cseke Gábor
 
Boldizsár Iván könyve, bár objektivitását többen vitatják és a szerzőt a szovjetekkel való összejátszással vádolják, lehetővé teszi, hogy folyamatában kísérhessük nyomon mindazt, ami a párizsi békeszerződés aláírása előtt, a tárgyalótermekben és a kulisszák mögött lezajlott a második világháború utáni Európa „újrafelosztásáról”.

Boldizsár Iván egyike annak a négy fiatal írónak, akik 1935 augusztusában ellátogatnak Romániába, mindenek előtt a Gusti-féle szociológiai iskola tudományos tapasztalatainak a tanulmányozására, majd körútjukon sort kerítenek arra is, hogy kapcsolatba léphessenek az erdélyi magyarság vezetőivel, kisebbségi valóságával. Négyük közül (Németh László, Keresztúry Dezső, Szabó Zoltán, Boldizsár Iván) utóbbi volt az első, aki hazatérve kendőzetlenül megírta véleményét az utazás tanulságairól (Erdély második Trianonja. Napkelet, 1935. 11. sz.), később őt követi Németh László Magyarok Romániában című, nagy port felvert tanulmánya, amelyből két országra szóló vita kerekedett.

Az 1946-os magyar hivatalos sajtódelegációt vezető Boldizsár kiadott és megszerkesztett naplójában „kettős könyveléssel” dolgozik. Egyrészt összegyűjti mindazon tudósításokat és cikkeket, amiket Párizsból Budapestre küldött az Új Magyarország című lapnak, illetve mellékeli hozzájuk azokat a naplóbejegyzéseit is, amelyekkel nyersanyagként a történéseket tömören rögzítette. Az olvasónak így alkalma nyílik nyomon követni a nyers események publicisztikai átlényegülését, kiegyensúlyozódását, irodalommá alakulását. Megállapítható, hogy a nyers feljegyzések hívebben ragaszkodnak a valósághoz, míg a tudósítások egyfajta szépítési, fésülési folyamaton mennek át – azt igyekeznek elhitetni az olvasóval, hogy a Párizsban történtek sorsszerűsége megfellebezhetetlen , a végeredmény már régen borítékolható volt.

(A napló néhány részlete itt olvasható)

Az ismertető során beszámolunk más szemtanúk és kortársak vallomásaival az illető kérdésről (Illyés, Márai), látásmódjuk folytán a publicisztikai beszámolók kiteljesednek, megszínesednek, minden ellentmondásuk dacára objektívebbekké válnak.