30. Huszonhetedik találkozó, 2017. szeptember 18., hétfő

Az olvasókör idei őszi idényét 2017. szeptember 18-án, hétfő délután 16.30-kor nyitjuk, a megyei könyvtár előadótermében. Megbeszélésünk témája: Kőrösi Csoma Sándor nagy kalandja és munkássága apokrif naplója tükrében. A felvezetőt Cseke Gábor tartja. 

A nagy erdélyi utazó, nyelvész, a magyar őshaza felkeresésének elszánt híve minden időkben a pozitív nemzeti magatartás követendő mintái közé tartozott. Nem véletlen, hogy személyisége és életsorsa számos alkotó - író, képzőművész - fantáziáját foglalkoztatta mind a mai napig, s az őt középpontba állító alkotásokon túl szülőhelyén, a Csomakőrös melletti Kovásznán évente tudományos ülésszakot rendeznek a nagy tibetológus szellemi örökségének ápolása végett, az általa feltárt tudományos eredmények kiteljesítésére, kritikai értelmezésére.

Bangha Imre oxfordi indológus, aki esztendőkön át a Sapientia tudományegyetem csíkszeredai részlegén is tanított, alaposan végigjárta a nagy előd által megtett útvonalat és tapasztalatairól megfontolandó írásban számolt be. Ebben hangsúlyozza: "Kőrösi tudományos munkásságának jelentőségét méltatni elsősorban a tudósok feladata, és ezt meg is teszik, hiszen a külföldi szakértők nem a magyar nemzeti hőst látják benne, mikor úgy említik mint The Great Csoma "a nagy Csoma". A Kőrösi-tisztelet egy másfajta kifejeződése volt annak a Tibet-kutatónak az esete, aki azért nem vett meg egy szakterületéhez tartozó könyvet, mert az előszóból hiányzott Kőrösi Csoma Sándor neve." Arra is figyelmeztet Bangha, hogy a magyarok által Csomának tulajdonított rokon-kutatás vajmi kevés eredménnyel járt, pontosabban: zsákutca volt, de a tudományban a kudarcnak is megvan a maga jelentősége, azt is be kell járni, hogy a végső igazsághoz eljuthassunk.

Hasonló következtetések olvashatók ki a romániai magyar irodalom egyik sodró erejű, maradandó érvényű poémájából, Magyari Lajos Csoma Sándor naplója című versfűzéréből, amelyben a hős - áttételesen - arra inti utódait, hogy ne faragjanak belőle "szakállas példabeszédet".

A jeles személyiség mélyebb megértéséhez segít hozzá az az apokrif napló, amelynek szerzője a francia Bernard Le Calloc'h tanár úr, szenvedélyes Kőrösi kutató, aki maga is szorgalmasan ápolja a nagy utazó szellemiségét. máig több száz tanulmányt, beszámolót, dolgozatot írt róla, mintegy előmunkálatként ahhoz az elképzelt naplóhoz, amit Kőrösi Csoma Sándor tudósi elfoglaltsága miatt már nem tudott papírra vetni, ám kellő hozzáértéssel kihámozhatónak tűnt levelezéséből, feljegyzéseiből, cikkeiből és tanulmányaiból. A nem túl bőbeszédű, de a Csoma-féle keleti utazás eseményeit hűen követő, belső vívódásairól, kétségeiről és benyomásairól  beszámoló "feljegyzések" hiteles képet adnak a székely-magyar-tibeti tudósról. Ugyanakkor az is szándékában állt, hogy a napló révén korrigáljon egy sor olyan téves adatot, tudománytalan állítást, amelyek az óhatatlanul kissé reklámfigurává is vált Kőrösi Csoma Sándor személyiségéhez tapadtak az idők folyamán.

Mindezekről érdemes átolvasni a Kőrösi Csoma Sándorról szóló irodalomnak szentelt különoldalt a kör honlapján: 

A tartalomból:
BANGHA IMRE: Kőrösi Csoma Sándor után Indiában
MAGYARI LAJOS: Csoma Sándor naplója
BERNARD Le CALLOC'H: Az apokrif Kőrösi-naplóról

Az oldal alján csatolva, pdf formátumban a képzelt napló két kötete:



A napló első részének fordítója, Örvös Lajos előszót írt az általa magyarított részhez, amelyből képet nyerhetünk mind az apokrif napló szerzőjéről, mind a műről magáról.

"Bernard Le Calloc'h-ot 1947-ben delegálják Franciaországból, a premontreiek híres, gödöllői, francia gimnáziumába. 1949-ben, az egyházi iskola államosítása után a budapesti Francia Követség szolgálatába lép, mint diplomata, majd hazatérve magyar feleséggel Párizsba, a francia Nemzetgyűlés, és ezt követően a Szenátus funkcionáriusa lesz.
Életét 1983 óta Kőrösi Csoma Sándor, a XIX. sz-i híres magyar utazó kutatásának szenteli, és hatalmas mennyiségű cikket, esszét, tanulmányt ír róla, melyek javarészt francia, angol, magyar és más nyelveken jelennek meg sokfelé a világban, köztük Indiában, és az ő érdeme is, hogy nemcsak e kis hazában emlékeznek rá.
Ez a napló nem fantázia szülötte, nem valami regényes feldolgozása Kőrösi Csoma Sándor legendás útjának, melyre szabályos útlevél és télikabát nélkül indul el, hogy meglelje népe, a magyarok őshazáját Ázsia legmélyén. Szerzője, Bemard Le Calloc'h, a nemzetközileg is ismert Kőrösi Csoma-kutató, a világban fellelhető dokumentumok alapján rakta össze napló formájában írt könyvét, melynek minden sorát a valóságból meríti.
A Habsburg Birodalomhoz tartozó Erdély férfi lakosságának egész életén át katonáskodnia kell, szüntelenül rendelkezésre kell állnia a végek védelmére, ami miatt egy teremtett lélek se hagyhatja el közülük Erdélyt - egyetlen kivétellel! -, ha a papi pályára készülve folytatja tanulmányait külföldön.
Ezért megy Csoma a nagyenyedi protestáns papneveldéből Göttingen-be, a teológiára, ahol buzgón tanulja az idegen, elsősorban a keleti nyelveket, hisz az ő álma az, hogy felkutassa az őshazát, valahol Felső-Ázsiában. E miatt kell lemondania, hogy a református egyház szolgálatába álljon.
Naplóját olvasva sokszor lélegzet-visszafojtva kísérjük hajmeresztőén kockázatos útján. Egy közönséges határátlépővel kel át Erdély határán (hiszen útlevelet nem kaphat), és nem mer átmenni Oroszországon, amelyről azt hallja, hogy rendőrállam, ahol csak hatósági engedéllyel mehet a paraszt egyik faluból a másikba, hát még egy idegen. Mintha egy krimit olvasnánk, melynek hőse a természettel, az éhséggel és faggyal, félelemmel viaskodva, roppant veszélyek közt rója, többnyire gyalogosan, az utat. Nem kitalált történet, hanem valóság, amit a napló-műfaj is jelez. Az európai hegyeknél jóval magasabb hegységekben, a tikkasztóan forró sivatagokban, az ellenséges érzületű, zsákmányra és rabszolgákra szomjas, vad néptörzsek közt vándorló utazóban avval a magyarral ismerkedünk meg, aki halált megvető bátorsággal halad nemes célja felé, tanulja egyik nyelvet a másik után – a tibeti nyelv már a tizenharmadik, melyet megtanul! – és mutat példát az utókornak, hogy mire képes az akarat.
A világ az első tibeti-angol szótár megalkotóját ünnepli benne, mi azt a honfitársunkat is, akinek magyarsága nem szólam volt, hanem önzetlen, soha ki nem mondott szerelem, azt az egyszerű, székely családból származó hazafit, akinek minden fennmaradt kézirata angolul íródott. Mi most akarunk felérni Európához, ő ennek az áhított Európának egyik előharcosa volt, amit ez a Napló is bizonyít, önmagunk és a világ előtt.

2000. február 20."

További források:


Fontosabb irodalmi alkotások Kőrösi Csoma Sándorról:

* Eötvös József: Emlékbeszéd a MTA-ban. 1843, október 8-án
* Baktay Ervin: A világ tetején, 1930 / A messzeségek vándora 1960 / Kőrösi Csoma Sándor
* Cholnoky Jenő: Kőrösi Csoma Sándor élete, 1940
* Debreczy Sándor: Kőrösi Csoma Sándor csodálatos élete, 1938, Sepsiszentgyörgy
*Jakabos Ödön: Indiai útinapló
* Szántó György. A bölcső, regény, 1929
* Szilágyi Ferenc: Kőrösi Csoma Sándor levelesládája, Szépirodalmi, 1984
* Müllner András: Kőrösi Csoma Sándor. Kijárat kiadó, 2000
* Korda István: A nagy út, regény
* Benedek Elek: Nagy magyarok élete


Comments