Barátságban a Természettel


Ma már Magyarországon is több helyen láthatjuk az erdőgazdálkodó törekvését a vágásterületek visszaszorítására. A Börzsönyben Királyréten, a Magas-Bakonyban, a Pilisben, zempléni és balaton-felvidéki magánerdőkben több, mint egy évtizede megkezdődött a kísérletezés a szálalás, lékes átalakítás módszerével. 



A kezdeti lépéseket sokszor maga a Természet kezdeményezte: egy-egy vihar, vagy jégtörés megmutatta a gazdálkodónak, milyen sérülékeny az egykorú, vágásos üzemmódban létrejött erdő, és hogyan újítja ő fel kis foltokban. 
Kiderült, hogy gazdasági érdeke az erdőgazdálkodónak a Természet útmutatását követni: elmarad a felújítási költség, hosszú távon pedig állékonyabb faállománnyal gazdálkodhat.

Elhivatott területkezelők/erdőgazdálkodók újabb és újabb területeken kezdik meg a folyamatos erdő-borítást szolgáló üzemmódok bevezetését.

Fontos szempont, hogy az új tervek készítésekor odafigyeljünk az erdő minél több életfeltételének a javítására: 

  • ne kerüljenek se túl közel, se túl távol a lékek egymáshoz, hogy később se okozzon problémát az elhelyezésük, ne a pillanatnyi gazdaságosság szabja meg a beavatkozások helyét;
  • maradjanak érintetlen erdőfoltok, sőt erdőrészletek is, ahol megmarad a holtfa, a felújulás folyamata szabadon alakulhat;
  • előzzük meg a felesleges vízelvezető hatásokat és talajtömörödést - közelítés irányának és idejének okos megtervezésével, 
  • erdőgazdálkodó szintjén ne csak ott kezdődjön meg az átállás, ahol ez többlet-fakitermelésre ad módot! Ahol "középkorú" faállományban elkezdünk szálalva átalakítani (lékes átalakítás), annak az erdészetnek a területén a "vágásérett" állományokban viszont mondjunk le az azonnali kitermelésről, és - a faanyag értékének megőrzése mellett - toljuk el legalább szálalóvágás irányába a fahasználatot (a szálalóvágás több évtized alatt termeli ki a faanyagot),
  • foglalkozzunk az Erdő számára fontos víz és talaj megőrzésével! Létesítsünk vízfogó gödröket és sáncokat, figyeljünk az eróziógátló természetes struktúra fenntartására!
  • segítsük a hiányzó populációk (lágyszárúak, cserjék, fák) újratelepedését!
  • létesítsünk vadlétszám-becslő minta- és kontrollparcellákat (pl. 10X10 m), ahol kiderül, milyen újulóképességgel rendelkezne erdőnk a nagyvadállomány alacsonyabb létszáma esetén (a túlszaporított, vadászati érdeket szolgáló növényevő-létszám sok helyen megnehezíti erdeink felújulását)!