Névadónk

Egyesületünk nevében őrzi
N
AMÉNYI ERNŐ emlékét.

  

Dr. Naményi Ernő (Nagykanizsa, 1888 – Párizs, 1957) neves rabbicsaládból származó

közgazdász, művészettörténész. A Budapesti Zsidó Múzeum Egyesületnek 1931–től tagja, majd

1945–től emigrálásáig (1950) igazgatója volt. Ezt követően Párizsban élt, bekapcsolódott a párizsi

zsidó múzeum munkájába, s haláláig a zsidó művészet történetével foglalkozott. Társszerzője volt

az e témában született első összefoglaló kötetnek. (Cecil Roth, Ed.: Jewish Art.)
1956–ban az ő javaslatára hívták össze elsőként az európai zsidó múzeumok vezetőinek értekezletét.
 
Magyarországon Naményi volt az első, aki felismerte és tudományos alapossággal kutatta a zsidó

művészet történetét. Kísérletet tett a zsidó műemlékek összeírására, publikálására, s kezdeményezte több zsinagóga műemléki védelmét.

Első házasságában korán megözvegyült, 1920–ban született Tamás fia 1943–ban

munkaszolgálatban életét vesztette. Második házasságából nem született gyermeke.

Egyesületünk kötelességének érzi, hogy az emigrálása után Magyarországon elfeledett tudós

emlékét megőrizze, ápolja, életművét – benne magyarul eddig ki nem adott könyveit és

tanulmányait – megismertesse a szélesebb közönséggel.

Életművéről részletesebben lsd.:

Toronyi Zsuzsanna: Hiddur micva mint zsidó identitás. Naményi Ernő emlékezete. In: Café

Bábel, 56–57. szám: Munka szám, 2007. (pdf-ben olvasható a Könyvtár menüpontban.)

 

Ċ
Zsuzsanna Toronyi,
2009. jan. 9. 14:37
Comments